Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban....
Fél esztendő telt el a Klón Háborúk befejezése és a Galaktikus Birodalom kikiáltása óta. Palpatine, a teljhatalmat magához ragadó Uralkodó megkezdte könyörtelen leszámolását az Új Rend minden ellenségével, melyben jobb keze, az akadályokat és kegyelmet nem ismerő Sith tanítvány, Darth Vader sietett a segítségére.
A parányi, ámde stratégiai szempontból fontos Naboo bolygó lakóinak egy része azonban titokzatos erők hatására váratlanul fellázadt a birodalmi fennhatóság ellen. Az Uralkodó kémei jelentették, hogy néhány renegát Jedi-lovag állhat az ellenállás hátterében. Darth Vader mestere parancsára több század elit klónharcos élén útra kelt a lázongás leverésére, és a mögötte húzódó rejtély megfejtésére....
A Venator-osztályú csillagrombolók úgy ölelték körül a Naboo opálzöld gömbjét, mint megannyi támadásra készülő rovar, mely csak arra vár, hogy potenciális prédájára vethesse magát, ha az ki merészelne szállni védelmet nyújtó fészkéből. A fészekből, vagyis az alant elterülő bolygóról azonban senki sem adta jelét a kitörésnek, talán mert nem volt hozzá elég bátorsága, vagy éppen nem adódott rá lehetősége. Nem ez volt az első alkalom, hogy az apró, életben gazdag erdeiről, ciánkék tavairól és vízből álló magjáról ismert, békés világot blokád vette körül, noha a Naboo lakói még sohasem igázták le egyetlen másik bolygó élőlényeit sem, és nem is fenyegettek senkit semmi hasonlóval. A kéttucatnyi hajóból álló birodalmi flotta cirkálói között V-szárnyú vadászok és más felderítő egységek hada cikázott szorgalmasan, olyan sűrű hálót szőve a bekerített célpont körül, hogy távolabbról nézve az egész inkább hasonlított egy hatalmas koréliai kaszáspók által csapdába ejtett és megbénított vízköpő varangyra, mintsem a Naboo zöld felszínére. Az egyik csillagromboló környékén hirtelen abbamaradt a parányi felderítők mozgása, majd a monstrum hasából lassan és kecsesen egy űrkomp ereszkedett alá. A rideg fémburkolaton megcsillant a napfény, ahogy a hátsó stabilizációs szárnyak kinyíltak, és a hajó a bekerített bolygó felé vette útját. A távolabb keringő vadászok közül hatan felzárkóztak a komp köré, hogy fenyegető ék formációt alkotva biztosítsák annak zavartalan repülését.
Az űrkomp fedélzetén a hajtómű halk zümmögésén és a műszerek finom neszein kívül csupán egyetlen monoton, gépies zaj hallatszott, mely leginkább egy szörcsögő mocsári szörny és egy pneumatikus szelep keverékének felettébb nyugtalanító benyomását keltette. A műszerfalnál helyet foglaló, fehér páncélos klónkapitány és másodpilótája rutinszerűen végezték a leszállással kapcsolatos feladataikat, de ezúttal nem sok kedvük támadt beszélgetni egymással. Csendben tették a dolgukat egészen addig, mígnem egy beérkező hívás fogadásakor egy sötétszürke egyenruhás férfi arca jelent meg az egyik monitoron.
- Keegan parancsnok? - szólította meg a hívót a kapitány.
- Egyelőre nem szállhatnak le Theedben, csak a városon kívül - közölte a tiszt. - A területet ugyan már biztosítottuk, de még nem lokalizáltuk a fenyegetés forrását.
- Theedben szállunk le, parancsnok - jött a váratlan megjegyzés hátulról, öblös, zengő hangon. A pilóták, bár tudták, hogy ki utazik mögöttük, önkéntelenül összerezzentek. - Ha ezzel előcsalogatjuk a lázadókat - folytatta a fémes hang -, akkor legalább nem kell feleslegesen vesztegetnünk a drága időnket.
- Ahogy óhajtja, uram - válaszolta Keegan, szemmel láthatóan kissé meglepetten, ugyanakkor a félelem ráncai is felfedezhetővé váltak vonásain. - Máris intézkedem a fogadásáról. - Úgy tűnt, nem mer vitába szállni az előző hang tulajdonosával, inkább meghátrál. Zavartan bólintott, majd a képernyő elsötétült.
A pilóták mögött helyet foglaló alak fekete páncélja és köpönyege szinte átmenet nélkül olvadt bele a kabin félhomályába, csakúgy, mint a fejét teljesen körülölelő, a legtöbb értelmes lényben félelmet keltő, zárt maszk, mely nélkül talán még senki sem láthatta viselőjét. A tetőtől talpig sötét sziluettet csak a mellvérten található, életfunkciókat szabályozó műszerek halvány fénye tarkította valamelyest. Darth Vader, a Sith Fekete Lovagja és az Uralkodó jobb keze elégedetten konstatálta magában a parancsnok együttműködését. Be kellett vallania magának, hogy egészen jól szórakozott az iménti párbeszéden, noha már kezdte megszokni a birodalmi tisztek és egyéb funkcionáriusok hasonló reakcióját, amikor nem értett egyet velük. Az Uralkodótól szabad kezet kapott mindenféle katonai akcióval kapcsolatos döntés meghozatalában, így nem kellett visszafognia magát, hogy mindig a leghatékonyabb és legcélravezetőbb módszereket alkalmazza, akár a többi tiszt véleménye ellenében. A helytartókat, kormányzókat és más, magas rangú politikai tisztségviselőket ugyan nem bírálhatta felül, amíg az ügy nem kívánt "határozott beavatkozást", Vader azonban nem is akart elveszni a bürokrácia körülményes útvesztőiben. Ha a helyzet úgy hozta, a maga módján mindig érvényt tudott szerezni a saját szempontjainak. A Fekete Lovag volt Palpatine akaratának közvetlen képviselője és végrehajtója, és ő elégedett volt ebbéli státuszával.
A Naboo halványzölden ragyogó légköréhez közeledve az égitest betöltötte a teljes látómezőt; lassan kivehetővé váltak a hegyek és völgyek alakzatai, és a számtalan kisebb-nagyobb tó, amely e világ jellegzetes arculatát alkotta. Miközben a konvoj zavartalanul haladt előre a felszín irányába, Vadert akaratlanul is emlékek rohanták meg: emlékek a bolygón található felséges tóparti városokról és vízesésekről, ahol korábban járt; emlékek a régimódi építészet klasszikus szépségét hirdető theedi palotáról és egy végtelen nyugalmat árasztó tóparti menedékről; emlékek a nőről, akit szeretett, és aki mindezt megosztotta vele. Emlékek a nem is oly régmúlt időkből, melyek mostanra viszont már semmit sem jelentettek számára, csupán korábbi életének néhány mozzanatát alkották; távolinak tűnő események, melyeknek immár nincs jelentősége. Talán nem is vele magával történtek meg, csak valaki mástól hallotta őket. Egyszerűen emlékek voltak, semmi több. Ő most már Darth Vader, a Sith Lovagja, akinek egyetlen célja, hogy teljesítse mestere óhaját, békét és igazságot teremtve az új Galaktikus Birodalomban. Ahogy jobban belegondolt, valójában nem is a Naboo volt az utolsó bolygó, ahová betenné a lábát: ha választania kellene, ahová soha nem tér vissza, az a Tatooine ikernapok által perzselt, kietlen tájai lenne. Hirtelen eszébe jutott az anyja, akit a sivatagban élő barbárok által ért utol a halál - ugyanebben a pillanatban úgy hangzott, mintha egy másodpercre felgyorsult volna a Fekete Lovag légzése, de legalábbis mintha két mesterséges lélegzetvétel közé még egy ékelődött volna -, a gondolat azonban ugyanolyan gyorsan elillant, mint ahogyan jött. Vader tehát eltökélt volt, hogy saját akaratából sohasem megy vissza a Tatooine-ra, de készen állt rá, hogy mégis megtegye, ha a mestere úgy parancsolja - mert végső soron engedelmességgel tartozik a Sith Nagyurának, és ha ezt kell tennie egy küldetés sikere érdekében, hát ezt is megteszi.
Töprengésében egy újabb bejövő hívást jelző hang zavarta meg. A klónkapitány csak félig fordult hátra a székében, úgy szólt Vaderhez:
- Az Uralkodó kíván beszélni Önnel, uram.
- Küldje át a hátsó holokivetítőre! - utasította Vader, és elindult a komp hátsó része felé. Ott egy külön helyiségben fogadta a hívást, ahol zavartalanul beszélhetett mesterével. A szűk fülkében megjelent előtte Darth Sidious fekete csuklyás-köpenyes hologramja, amely még így, az eredetihez képest majd felére kicsinyítve is tekintélyt és titokzatosságot sugárzott magából.
- Mi a parancsa, mesterem? - kérdezte a vetített alaktól fél térdre ereszkedve.
- Híreim vannak számodra, Vader Nagyúr - mondta a Sith mester lassú, kimért hangnemben. - Kémeim jelentették, hogy a Cato Neimodia közelében eltűnt két droidvezérlő hajó tele harci droidokkal, melyek a Kereskedő Föderációtól lettek lefoglalva.
- Értem, mester. Úgy véli, az esetnek köze lehet a nabooi ellenálláshoz?
- Meglehet - felelte Sidious leheletnyi gondolkodás után. - Hírszerzőink csak másodkézből értesültek róla, ezért még kétséges, hogy Quinlan Vos Jedi mester áll az akció hátterében. - Pillanatnyi hatásszünet következett. - Mivel az információ már több napos, lehet összefüggés a két eset között.
- Quinlan Vos? - visszhangozta Vader, érezhető csodálkozással a hangjában. - Hát nem esett el a Saleucamin?
- Az érzékeim azt súgják, hogy Vos mester életben van, és készül valamire - morfondírozott a hologram. - Légy óvatos, Vader Nagyúr! Talán több van a jelen események mögött, mint ami látszik.
- Nem fogsz csalódni bennem, mesterem.
- Veled van az Erő, ifjú tanítványom - mosolyodott el Sidious a csuklyája mögött. ? Biztos vagyok benne, hogy amikor visszatérsz erről a küldetésről, hatalmad a Sötét Oldalon még nagyobb lesz, mint azelőtt. - A hologram két gyors vibrálást követően eltűnt az éterben.
Vader felegyenesedett, és gondolataiba mélyedve tért vissza a pilótafülkébe.
- Quinlan Vos, ez érdekes fordulat - gondolta magában. Eddig úgy hitték, hogy a Jedi mestert megölték a saját egységéhez tartozó klónharcosok a háború végén, amikor az Uralkodó kiadta a Jedi árulók likvidálására vonatkozó parancsot. A Fekete Lovag valójában nem is bánta volna, ha tényleg Vos áll a jelenlegi események mögött. A legtöbb feladat, amivel mestere megbízta nem jelentett igazi kihívást számára, ezért mindig felvillanyozta, ha egy-két Jedi túlélő akadt az útjába. A Rend összes tagjának fizetnie kell, amiért elárulta a Köztársaságot - és fizetni is fog, erről személyesen gondoskodik.
