Tisztelt olvasók! Alább az egyik kedvenc játékomat, a Silent Hill 2-t szeretném röviden bemutatni.
A Silent Hill 2 egy túlélő horror játék, amelyet a Konami adott ki 2001 szeptemberében elsőként PS2-re, majd később XBOX-ra és PC-re. A cím nem egyenes folytatása az első résznek, hanem egy önálló történetet követhetünk végig, a helyszín, a hangulat és a játékmenet viszont ismerős a korábbi részből. A játék főszereplője egy James Sunderland nevű férfi, aki azért érkezett a városba, mert levelet kapott feleségétől, és abban bízik, hogy itt megtalálhatja. A nő azonban három éve halott.
A város és a helyszínek ábrázolása hátborzongató. Az utcák kihaltak, az épületek lepusztultak, és a legrosszabb, hogy mindent sűrű, átláthatatlan köd borít. A játékmenet a régi klasszikus túlélő horrorokhoz hasonló, a bejárt helyszíneket alaposan át kell kutatnunk különböző tárgyak után, amelyeket később rejtvények megoldásához használhatunk fel. Az irányítás és a harc egyszerű, nem érezzük magunkat legyőzhetetlennek, sokszor célszerűbb is elmenekülni a támadó szörnyek elől. Mindez azt az érzést erősíti, hogy a főszereplő egy átlagos ember, így a játékos még jobban tud azonosulni vele.
A játék még ma is gyönyörűen fest, ha technikailag megkopott is a több mint tíz év alatt, művészetileg nem sok ennyire kiemelkedő alkotás van. Ugyanez elmondható a hangeffektekről, a szomorkás, néhol vészjósló zenékről, a színészek játékáról, és a történetről is, amelyet a sorozat újabb részi sikertelenül próbáltak meg utánozni. A gondosan felépített atmoszféra és hangulat maximálisan a hatása alá vonja a játékost az elejétől a végéig.
A játék dizájnja tehát szinte minden részletében tökéletes, minden apróságnak jelentősége van, minden főbb esemény kapcsolódik a megrázó végkifejlethez. A játék mély és elgondolkodtató, csak többszöri végigjátszás után lehet megérteni sok mindent. Az is pozitívum, hogy nem minden részletre derül fény, így még ma is, számos fórumon beszélgetnek róla az emberek.
A stílus kedvelőinek tehát tökéletes választás a Silent Hill 2, népszerűsége a megjelenése óta sem csökkent, örök klasszikust alkotott a japán Team Silent csapata.
