Shelter

Ha véletlenül most arra a következtetésre jutottatok, hogy egy állatbarát gyülekezetre kerültetek, vagy egy ismeretterjesztő filmet néztek, akkor nem is tévedtetek oly sokat. Mert Shelter, a mai tesztem főhőse egy csodálatos játék. Az egyik oldalról nézve egy érdekes és érzelmes kaland egy borzcsalád életéről, más oldalról egy jó ok egy tudományos cikk megírásához. Egyszerre bemutatni magát a játékot és a benne szereplő állatokat, amelyeket szinte akármelyik erdőben fellelhetünk, de amelyek annyira jól rejtőznek és olyan óvatosak , hogy elmehetünk az üregük mellett anélkül, hogy akármit is észrevennénk.



Kitekintés az üregből

Shelter története éppen egy üregben kezdődik. A borzanya ott toporog egy kis szürke szőrmók mellett, ami nem más, mint egy kis borz kölyök aki éhes és emiatt annyira gyenge , hogy felállni sem bír. Körülöttünk szaladgál még négy kiskölyök, ők jól vannak, egyelőre jól vannak.

Nos, kezdetnek az lesz a dolgunk, hogy a jól kiépített földalatti labirintusban keressünk egy kevés élelmet a kölykünknek. A játékban a földalatti járatok nagysága viszonylag nem olyan nagy, bár a valóságban a borzok sokáig egy helyen élve a föld alatt valóságos városokat építenek ki. A ki és bejáratok százai, levegőztető nyílások, kukucskáló nyílások és mindennek központjában nagy katlan ahol a borzok nevelik utódjaikat. És ami még egy érdekesség a borzok azon a helyeken ahol a vízáteresztő talajréteg nem túl mély, közvetlenül alatta csinálják a lakóhelyüket, ezzel a módszerrel védekeznek a borzok a víz ellen.

És ez nem is olyan egyszerű feladat, mert csak úgy nem rághatja át a borz ezt a réteget. Először is kéne csinálni abban a rétegben egy alagutat, ami egészen biztosan megtelik vízzel, ez után elkezd egy kicsit oldalra és egyszerre felfele túrni, hogy a befolyó víz érkezzen a talajba felszívódni. És csak ezek után, ha meggyőződött róla hogy a vízáteresztő talajréteg a feje felett van olyan vastag, hogy nem fogja semmilyen vízcsepegés zavarni, kezdi el kialakítani a leendő szobát, amelyben a kölykeit nevelni fogja.

Na, visszatérve a játékhoz, a borzanya miután kicsit elmászkált a föld alatt az egyik helyen talált egy kis élelmet amit elhoz a kis kölyöknek és megeteti vele. A kölyök gyorsan magához tér, és ezek után a család már készen áll az útra ami hosszúnak ígérkezik és semmi képen sem mondható veszélytelennek.

A borzok annak ellenére, hogy elég ügyetlennek tűnnek, ügyes és kitartó állatok. Szinte egész napjukat a föld alatt töltik, aludnak,játszanak, és minden más dolgot csinálnak, ami jót tesz az egészségnek és egyúttal gyarapítja a számukat :), de amint elsötétedik, kimerészkednek a külvilágba. Egy éjszaka alatt akár több mint tíz kilométert is megtenni a borzoknak gyerekjáték, de viszont a közlekedési útvonaluk mindig gondosan előre meg van tervezve és az út mentén nem egy búvóhely és élelem raktár van kialakítva az óvatosság kedvéért.

Ha a borz tudja hogy az erődnek valamelyik részét mindenképp meg kell látogatni mert az tele van élelemmel, de tudja hogy a környék veszélyes (pl. egy farkas falka vagy egy medve él itt), akkor ő a közelbe épít még egy lakóhelyet, amelybe ha veszélyt érez tüstént elbújik.

Nos, éppen egy ilyen "élelemszerző" tórába kezd a borzanyánk a kis borzaival. A kis csapatunk vezérét a borzanyát mi irányítjuk, öt billentyűt használunk (nyilakat a mozgáshoz és shiftet a futáshoz) és az egeret, a kis borzok meg szépen követik az anyjukat. De ennek ellenére a kis csapat semmiképp nem hajaz semmilyen vonatszerelvényre. A kis borzok elég önállóak, valami, ha felkelti érdeklődésüket, akkor lemaradhatnak, vagy ha valamilyen zajtól megijed elsikoltva magát futásnak eredhet. Végső soron egészen egyszerűen elfáradhatnak, ha a borzanya túl hosszú ideig fut már. Ilyen estekben meg kellesz állunk, visszatérni, megkeresni az elkóborolt kölyköket és csak ezután folytathatjuk utunkat tovább.

A fő célunk a játékban, amit csinálunk ez a táplálék keresése. A kis borzok elképesztően falánkak. Olyanok, mint a kiscicák, akik szinte naphosszat tudnának enni. Szóval nem kis dolog lesz számunkra a táplálék szerzése, szinte alig győzzük majd befele szerezni. Ugyanúgy, mint a valóságban a borzaink mindenevők, ugyanolyan boldogsággal megeszik majd az almákat és gyökereket, mint például a békákat is. A táplálékszerzéshez a készítők elég sajátosan álltak hozzá. Például ha almát akarunk szerezni a borzanya nekifutásból lefejeli az almafát és az ezután lepotyogó terméseket a kis kölykök nagy örömteli ropogással elfogyasztják. Hogy ilyen megtörténjen a valóságban? Igazat megmondva a képzelő erő sem akar segíteni rajtam hogy ezt elképzeljem. És ami más tényleg semmiképp nem fog előfordulni a valóságban az, hogy a borz rókára vadászik, ami a Shelterben egy mindennapi dolognak tekinthető.

A rókát nyílt terepen futással a borzanya beérni nem tudja, ezért csendben oda kell lopakodnunk hozzá magas fű fedése alatt és miután elég közel vagyunk hozzá egy erőteljes ugrással rávetjük magunkat. Ezután a kis kölykök már neki is álnak az élettelen zsákmányhoz, de semmilyen vért és semmilyen belsőséggel nem fogunk találkozni, minden mesébe illően minden durvaság nélkül néz ki. Egyik pillanatban ott a róka, a másikban meg már egy szempillantás alatt eltűnik, mintha ott sem volt soha. Az állandó élelemkeresést semmiképp nem a saját szórakoztatásunkra csináljuk, ha már egy jó ideje nem etetjük a kölykeinket kicsit szürkébbnek fognak látszani, majd egy idő múlva ki is dőlnek az éhségtől. Ekkor el kellesz mennünk élelemért a kidőlt kölyök számára és amint elhozzuk neki és megetetjük vele újra talpra áll, ellenben anélkül nem fog felállni semmiképp.

A Shelter leglényegesebb célja a borzkölykökről való gondoskodás. Ezekhez a kis aranyos kölykökhöz hamar oda tud kötődni az ember. Vidám teli kis hangjuk van, mindig el akarnak szökni valahová, de még a kis arcocskájuk sem egyforma. Úgy tűnik, hogy ez egy apróság, de éppen ennek az apróságnak köszönhetően megtanuljuk megkülönböztetni egymástól a kölyköket, és egy idő múlva meg valamelyik még az ember kis kedvence is lesz amelyikre mindenképpen jobban fogunk figyelni. Igazából ez egy játék és a igazából a kölykök viselkedési is egyformának tekinthető, de mégis az ember úgy gondolja hogy éppen az ő kedvence a legügyesebb, a legaktívabb és a legvidámtelibb. Van még egy pont amit a kölykökhöz tudunk kötni, és az hogy nőnek.

A játék elején csak pár szőrmók fog velünk rohangálni, amik a játék végére annyira megnőnek, hogy szinte akkorák lesznek mint az anyjuk. A kölykök a játékban elég valósághűen viselkednek. A borzoknak általában 3-tól 6 kölyökig szokott születni. Mit gondoltok, mennyi ideig hordozza ki a borzanya a kölykeit? Sokan 3-4 hónapra tippelnének, de ez nem így van. Körülbelül egy évig hordozza ki őket, akkor a leghosszabb ideig ha őszvégén esik teherbe. Ilyenkor az egész telet átalussza, egész tavasszal, nyáron, ősszel hordozza a hasában a kölykeit és ezután megint téli álomba merül és csak a következő tavasszal jönnek világra a kölykök. Ebben az időszakban az anyaállatnak nagyon jól kell táplálkozni, különben a kölykök még meg sem születve elpusztulhatnak. A legveszélyesebb periódus a téli alvás, ha az anyaállat az ősszel nem eszik eleget (a borz mint a medve, tél beállta előtt kb testtömegének harmadával gyarapodik fel,) akkor megeshet hogy az anyaállat fel sem fog ébredni.

Élelem ide vagy oda, ezzel az egy dologgal egy játék nem érhet be. Mindezek miatt a Shelterbe a borzok életének más aspektusai is bele vannak csempészve. Nyílt terepen mindig körültekintőnek kell lenni, mondhatnám, hogy figyeljük az eget, mert ott repdesnek a nagy ragadozó madarak, de ezt nem tehetjük meg mert a játék kamerája nem fordul az és felé, ezért a földre vetődő árnyékból tudunk tájékozódni a ragadozók közelségéről. Meghalljuk a ragadozó ijesztő hangját és megpillantjuk az árnyékát, akkor tüstént be a fűbe. A fű a játékban úgy néz ki mintha csak egy tömb lenne az egész, amikor elbújunk benne szinte csak a fejünk látszik ki belőle.

Ha véletlenül bealudnánk egy ilyen pillanatban, amikor lecsap a ragadozó és felkap egy kölyköt, ekkor már nem tehetünk semmit. Ennél a résznél is a fejlesztők kissé eltértek a valóságtól. Egy felnőtt borz elérheti a 25-30 kg-os testtömeget, egyértelmű hogy ilyen tömeget egy ragadozó madár sem bírna el a karmában. A legnagyobb ragadozó madár az Andoki Kondor amelynek szárnyszélessége eléri a 3 métert, de emellett a testtömege a 15 kg-ot is épphogy eléri, ezekből kifolyólag még az Andoki Kondor sem tudna soha felkapni egy fiatal borzot.

Nos, térjünk vissza a játékhoz. Némelyik lokációban mindig figyelmesnek kell lennünk, sőt a játékban vannak éjszakai részek is ahol a kölyköket egy fény körben kell tartani, amin belül követik anyjukat. Ha magára hagyunk egy kölyköt a sötétben, ő elkezd félni és ehhez kapcsolódó hangokat kiadni, ha nem megyünk érte egyhamar akkor valamilyen sötétben lappangó ragadozónak már meg is lesz a vacsorája. Ezen felül a sötétben a kölykök bármelyik hangtól megriadhatnak és elrohanhatnak, ekkor tüstént utánuk kellesz rohanni. A játék vége felé meg találkozhatunk olyan pályákkal is ahol vad folyókat fogunk átszelni, sőt erdőtűztől fogunk menekülni.

Összességében ez minden. Globális szimulációval a játékban nem találkozunk: nem kell üreget ásnunk, párt keresnünk, területet védenünk és miegymás dolgot csinálni, még amit a valóságban csinálnak a borzok. Még nagy területek felfedezése is szinte szükségtelen számunkra, a játék folyamatosan visz minket egy adott irányba, de emellett képes azt az érzetet kelteni, hogy körülöttünk egy hatalmas nyílt világ van.

A játék grafikai stílusa sajátos és elég minimalista. Erre a magyarázat egyszerű, az indie fejlesztőknek nincsenek millióik valamilyen szuper grafikai kinézetre. De tudjátok, hogy mit mondok erre? Még jó is ez, hogy így van. Az, amit sikerült összehozni a fejlesztőknek semmivel nem hasonlítható össze. Ha már nagyon hasonlítani akarnánk valamihez, akkor felvetődhet a The Journey neve meg esetleg a Minecraft. Nos tíz éve ilyen grafikát realisztikusnak neveznének, manapság meg csak a jól kiválasztott stílus és a jól megcsinált animációk lehetnek az élvezetesek.

Külön ki kell emelnünk a játék zenéjét ami magában is megállja a helyét, sőt változik a helyzettől függően, például a ragadozó közeledtét a zene megváltozásából még azelőtt megállapíthatjuk mielőtt árnyékát meglátjuk.

Shelter olyan játék fajták közé tartozik, amely nem törekszik a realizmusra, de ennek ellenére sokkal jobban belemeríti az ember az élővilágba mint azok a játékok amik eleve a realisztikus szimulációra törekednek. Vegyük alapul például a Wolf Quest-et, ami farkasok életét szimulálja. Ott a kinézet és kölykök viselkedése is sokkal közelebb van a valósághoz, de mindezek ellenére valahogy nem vált ki különösebb érzelmet az emberből.

A Wolf Quest a valósághűsége ellenére nem hozza meg az ember kedvét minél többet megtudni a farkasokról. Ezzel szemben a Shelter a valóságtól messzebb áll és mégis sokkal jobban lássa el ezt a feladatot. Még akkor is ha az ember nem szereti az állatvilágot és az állatokat koszos, büdös szőrmókoknak tartja akkor is érdemes végigvinni, mert sok új és szokatlan élményben fog részesülni. És végül, de nem utolsó sorban, sokat tudsz a borzokról?

Cím: Shelter
Műfaj: Kaland, Indie ,Túlélés
Fejlesztő: Might and Delight
Kiadó: Might and Delight
Platform: PC

Pontozás:

Játékmenet: 9
Grafika: 9
Zene/Hang: 10
Hangulat: 10
Szavatosság: 9

Össz: 9.5
+ Pro:
+ borz szimulátor
+ valami egészen újjat tud nyújtani
+ magával ragadó világ ami képes érzelmi kötödést kiváltani
+ tökéletes zene és hang

- Kontra:
- nem mindenkinek való