Nem tudtok magatokkal mit kezdeni? Unjátok az életet? Utáljátok a sulit? Egyesekben felsejlik, mintha reklámot olvasna, de nem, mert rám mind a három igaz. Kezdek felnőni, 17éves lettem. A PC játékok már nem fognak le annyira, nem tudom velük elütni az időt. Már azt sem tudom vegyek-e valamilyen játékalkalmatosságot, megbánom-e majd a kiadott ezreket. Mert szerintem megbánnám!
4-5 évesen kezdtem, Commodore 64-essel. Használtan vettük, kitűnő állapotban, és kaptunk hozzá egy rakat lemezt. Sokat játszottam vele tesómmal, főleg torpedót, amit még most is játszanék, mert király volt. Rengeteg kis 2D játék volt hozzá, imádtam őket :), jól van azért annyira nem, mert némelyik gagyi nehéz volt, de a mostani játékoktól sokkal többet adtak.
Pár évre rá megkaptam az első PC-met, ha jól emlékszem 1998-99ben lehetett. Ehhez is kaptunk egy rakat játékot, mert ugyanattól az embertől vettük aki eladta a kommót. Akkoriban csúcsgép volt a maga 32MB RAM-jával, 100HZ es procijával. Ebben az időben válhattam a stratégiai játékok rabjává, rengeteget kínlódtam a Knights and Merchants nevű játékkal, új taktikákat kellett kifejleszteni, hogy nyerj, pl. a csalógatós taktika, amire a youtube alapján mások is rájöttek. Talán ez volt az a játék amivel a legtöbbet játszottam, nagyon nehéz volt. Sajnos a 2. része enyhén bugosra sikerült, ezért nem játszom, mert nem élvezetes. És ott volt még a Commandos:Behind Enemy Lines nevű játék, hm, klasszikus, a maga nemében.
2004ben jött a megváltás, mert addigra a 98as gép nagyon elavult. Itt is voltak klasszikusok, és maradnak is, mert velük még most is játszom, csak közben már halálra unom magam.:(
Mostanában sipít a monitorom, néha egész hangos, egyszer felrobban itt nekem. Legalább tudni fogjátok miért nem jelentkezek az oldalon, mert megölt a monitorom! TV-be úgy is benne lesz: Egy felsőhegyi diákkal saját monitorja végzett! Vicces lenne:D:D:D.
Mondtam már, hogy faluban élek(?), egy szép kis faluban, a Telecskai dombok szélén. Néhol elég meredek a domboldal, mintha a hegyekben lennénk. Fentről szép a táj, ellátni egészen Zentáig. E sorokkal zárnám írásomat, a végén kicsit "elérzékenyültem", szépen szerettem volna befejezni. Köszönöm.
Valami sipít, nem halljátok??? áááááá;) ez gyenge humor volt, bocsesz
Végezetül, egy vidámabb kép:
.
