A film előzetese.

A középpontban Lou Bloom, aki egy kisstílű tolvaj, kerékpárt, és vasat lop. Egy nap szemtanúja lesz egy balesetnek, félrehúzódik, kiszáll az autójából, ekkor megérkezik egy furgon, felbukkan egyfajta szabadúszó riporter, aki a legtöbbet ígérő tévécsatornának adja el exkluzív felvételeit bűntényekről, és balesetekről, amit még a rendőrség kiérkezése előtt sikerül felvennie. Bloom elméjében ekkor felcsillannak a dollárjelek. Másnap újra lopni megy, amiből kamerát, és rádióvevőt vesz. Eleinte nem úgy működik, ahogy várta.

A rejtőzködő féreg.

Végül egy lövöldözésnél az éppen elvérző áldozatnak, akit már a mentőbe tennének be, sikerül lencsevégre kapnia haláltusáját közvetlen közelről, gátlástalanul, de legalább megvan az első felvétel, mehet a gyűjteménybe. Egy mottó lebeg a szeme előtt: több vér, több pénz. Innentől fogva átszakad egy gát, a könnyen jött pénz fokozatosan készteti merészebb, és egyre gerinctelenebb megoldásokra, lényeg, hogy a beállítások megfelelőek legyenek, és mindenkinél gyorsabban érjen a helyszínre.

Az áttörés.

Felvételeit egy híradónak adja el, ahol a főszerkesztő Nina (Rene Russo) kimondja az igazságot. „Minket az érdekel, ha egy nő sikítva rohan végig az utcán elvágott torokkal.” Ami önmagában egy kőkemény társadalomkritika, a nézőnek, és a médiumoknak egyaránt. Valljuk be nem áll távol a valóságtól, hiszen nap, mint nap ezt láthatjuk a televízióban. Gyilkosság, baleset, majd némi nyugtatónak pár koala maci, vagy kis tigris. Nem okolható ez miatt kizárólag a szerkesztőség, ahogy a filmben Nina sem, mivel mi nézők kényszerítjük rá a szenzációra, a vérre, a drámára, máskülönben nincs nézettség, ami miatt elvesztheti a munkáját.

Minket valóban csak ez érdekel?

A film mindvégig kíméletlen, Dan Gilroy rendező, és forgatókönyvíró zseniális munkát végzett. Hiába lassú olykor az események folyása mégis odaszegezi a szemünket a képernyőre, hogy aztán a végén egy hatalmas pofont is kiosszon nekünk. Kiváló akciójelenetekkel is találkozuk a filmben, ami nincs eltúlozva, így megmaradva az igényesség határán belül szintén az ő érdeme, ahogy rideg képi világhoz tökéletesen passzoló helyszín kiválasztása, Los Angeles utcái. Jogos volt számára az Oscar jelölés, amit leginkább a korrektül feldolgozott téma miatt érdemelt ki.

Baleset a közelben? Akkor padlógáz.

Másik fő alkotóeleme a történetnek, Jake Gyllenhaal, aki beesett arcán dülledő szemeivel megbabonázza a nézőt, ahogy minden érzelmet nélkülözve tekint a világra. Ezért a tekintetért adott le tíz kilót, és valljuk be megérte, roppant hitelesre sikerült csiszolnia karakterét. Azon a bizonyos képzeletbeli létrán feljebb lépett egy szintet a szakmában, ezzel az alakításával. Káprázatos monológjai rengeteget adtak a filmélményhez eredeti nyelven, amikkel elérte a céljait a filmben, és a valóságban is, hiszen több díjat sikerült bezsebelnie.

Amikor előtör a valódi én.

Remek darabot sikerült összehozniuk közösen. Habár a téma nem újdonság a vásznon, hiszen a Hálózat című filmben is találkozhattunk már vele, de a kivitelezés rendben volt, aminek hála egy élvezhető filmet kaptunk, egy kevésbé szerethető, de annál jobban utálható Bloom-al, aki sikeresen lépett elő a piti tolvajból, Los Angeles legnagyobb riporterévé. Mindenhol van pár Lou, de az igazán ijesztő az egészben, hogy mi magunk éltetjük a hasonló embereket, akiknek az épelméjűség csak egy álarc.