Tudjátok van az a fajta film,aminek látszólag semmi értelme,kissé gagyi is az egész,de mégis bízol benne,mégis végignézed,mert az alkotótól már láttál valami jót..

Nos,ez az a fajta film..

Gyakorlatilag annyi a történet hogy egy kislány egy vidámparkban bemegy az elvarázsolt kastély szerű helyre,ahol találkozik magával,nem a tükörképével,hanem saját magával,ennyi már az előzetesből is kiderül..

Aztán felnő a gyerek,családja lesz,elmennek nyaralni,bemegy a csaj fia is a vidámparkba,azon belül is nem fogjátok kitalálni hova..

Vagy talán mégis..

Nem sokkal később..
Megjelennek Ők,vagyis egy ugyan úgy kinéző család,mint a nő családja,csak kicsit parák..

Végig ilyeneken gondolkozom,hogy

„Én tényleg nem álltam még fel,és hagytam itt ezt az egészet?!?
„Várj még,hátha jó lesz a vége”

Kezdetét veszi az értelmetlen,groteszk,ugyanakkor végletekig klisés vérengzés..

De olyan,hogy szabályosan kényelmetlenül kezdtem el fészkelődni,és már kényszeresen takartam volna el a szemem(nem az izgalomtól),úgy kellett visszafogni magam..

Jajj,bocsánat’ nem ezt akartam,nem is tudom miért ez jutott eszembe..

Igen,még ilyenbe is átcsap egy picit ez a bloody-blődség,de közben azért reménykedtem valami óriási csattanóra..

Hát,ha valaki hozzám hasonlóan a film elején,és közben felvillanó nyulas képek láttán valami magasabb rendű,mélyebb értelmezésű,vagy logikus végkifejletbe reménykedik,azt ki kell ábrándítanom..

Ugyanis a film végi csavar elég sok paradoxonnak ad lehetőséget,és inkább kérdéseket,mintsem válaszokat szül.

A produkció egyetlen értelmes karaktere a családfő,vele talán még lehet azonosulni is,
hiszen végig fogalma sincs mi történik körülötte,és ez a végére sem derül ki számára sem..

Nekem hatalmas csalódás ez a „Tűnj el” után..
Ha nagyon nincs jobb dolgotok nézzétek meg,én is kibírtam,még élek,

De csodát ne várjatok! 🙂