Felszálltak a drónok. ?V? formációt felvéve igyekeztek az űr felé. Gömbvillám szerű nyalábok jöttek szembe, ezek eltaláltak egy-két drónt, de java része, hála az elkerülő manőverezés pontosságának, kijutott a légkörből. John tett néhány kört a drónokkal, de meglepetésére nem látta hogy mi fenyegeti a támaszpontot. Mellette egy fénynyaláb jelent meg, hirtelen gyorsulással haladt a Föld felé, mintha csak az energia eleje húzta volna a végét.
-Ez lehetetlen, a nyalábok véletlenszerű helyeken jelennek meg először, nem látni honnan lőnek, a szkenner sem jelez semmit...
-John, szórjuk meg a környéket!- Szólt a kommunikátorán át James hangja. Mindketten élesítették és feltöltötték fegyverzetüket, majd a drónokat szétszórva minden irányba lőni kezdtek, de találatnak nyoma sem volt.
A véletlenszerű nyalábok újabb drónokat pusztítottak el, az egység fele odaveszett.
-Reménytelen... Nem nyerhetünk...
John szemszögéből elsötétedett minden, mintha eltűnt volna a nap. Megfordította a drónjait.
Egy nyolcszög alakú, lilás színű gigászi űrhajó lépett elő az éppen megnyíló térkapuból. Tetején antenna szerű rudak ezrei és fegyverzetének java része foglalt helyet. Ablaküvegnek nyoma sem volt, a hajó pedig fémes felépítés helyett kristályos szerkezetű volt, jól elnyelte a napfényt. Valószínű, hogy energiájának nagy részét is innen nyerte. A csatahajó teste eltakarta a Nap nagy részét és óriás plazmalövedéket formált maga alatt. John úgy vette ki, mintha a nyolc szög végeiből lila és kék villámokból jönne létre. A hajó az óriási plazmagömböt ellőtte a drónok mellett, a Hold irányába.
A lövedék becsapódott. Ahogy az álcázópajzs, mint egy tükör szilánkokra tört, körvonalazódni kezdett az ellenséges bombázó űrhajó teste. Cseppet sem hasonlított az újonnan érkező kristály testű hajóra, ez ugyanis ragyogott, mintha tiszta energiából öltene alakot. Formájához hasonlót ember szeme még nem látott. Felülnézetből leginkább a háromszöghöz volt hasonlítható, ámbár két oldalán egy-egy több kilométer hosszúságú félköríves bemélyedés volt. A fregatt végén huszonnyolc forgó, kör alakú meghajtó felelt a sebességért.
-Az összes drónt azonnali támadásra utasítani! Szólt John ?Nem tudjuk kik a barátaink, de kihúztak minket a pácból. Tűzet nyiss a fregattra!
-Egyik hajó tervezése sem lehet Földi eredetű- szólt Anna kommunikátorán át, miközben tovább vizsgálta a drónok képeit driftboardján.- De ez lehetetlen, hisz egyedül vagyunk.
A gép tévedett- mondta Morden. -Valószínűleg az is vonzotta őket ide.
Az összes fotonágyú bemérte a célpontot, a drónok tüzet nyitottak. Ezernyi kék gömb haladt az ellenséges hajó felé. A fregatt Pulzárgörbítői felizzottak. Farán lévő meghajtói talán még gyorsabban forogtak mint eddig. A tér meggörbült, létrehozva egy zöldes, szálakból álló térkaput, amin a hajó a következő pillanatban átrepült. A kapu apró darabkákra, majd pedig szálakra bomlott, míg el nem tűnt az űr sötétjében.
-Elmenekültek, győztünk!- Ordított fel james, ahogy levette a drónirányító sisakot. Siklói pedig automatikusan visszatértek a támaszpontra.
-Mi van a másik hajóval? Kérdezte John, miközben ő is kicsatlakozott. - Lehet hogy újabb ellenségek, csak egymást jobban gyűlölik.
=Nem vagyunk ellenség. Barát vagyunk.- A terem közepén egy kéken vibráló holokivetítés jelent meg. Szürke, másfél méter magas, háromujjú , fején három csáppal rendelkező idegen képe. Csápjait egyfajta copfként hordta és leértek egészen derekáig. =Régóta kutattunk titeket, üdvözlünk.
...
Eltelt egy hét. Az újságok főcíme egyaránt arról szólt, hogy megalakult a Földi Szenátus, az első szervezet, amelyet közösen irányítanak a Föld országának vezetői és a Földönkívüli kérdésekkel foglalkozik. Az országok közötti ellenségeskedések eltörpülni látszottak az új fenyegetés mellett.
Az egyik első ülésre behívták Mordent, Jamest és Johnt. Mindhárman elegáns öltönyökben jelentek meg. Bőr cípőben és a karjukon hordott vékony csuklópánt szerű kommunikátorukkal. Morden szokásához híven fekete napszemüveget viselt.
A kör alakú kupolás terem közepén egy óriási kerek asztal, egyenlő részenként egy-egy ország kivetített vezetője foglalt helyet. Az asztal közepén lévő lyukban holokivetítve a Föld, a Hold és a két Föld körüli pályán keringő űrbázis, melyek közül az egyik hasonlított a holdra, csak kisebb volt. A terem többi része elsötétítve.
-Kérem mondják el mi történt.- Szólt az egyik elnök. Az Ázsia Unió elnöke lehetett (Melyet a 2047 körüli háborúk egyesítettek Japán, Kína, Mongólia és Korea tartományokból), termetileg alacsony volt és a Kínai tartomány vezetőire hasonlított.
-Igenis. A részletek többségét már ismerik, amit talán nem, az az, amit közöltek. Szólalt fel Morden.
-Állításuk szerint negyvenezer éve kutatnak utánunk. Úgy hívják magukat hogy Dretna?kai. Barátságosnak bizonyultak. Szerintük a naprendszerünk közel fél millió éve kámforrá vált, erre a visszamaradó sugárzási nyomokból következtettek. Építettek egy gépet, amelynek meg kellett volna mutatnia a múltat, de úgy tűnik ehelyett a gép kiragadott minket a valóságunkból és áthelyezett minket későbbre. A fókuszpontja valószínűleg a napkitörés és a fényhullámgenerátor kölcsönhatása lehetett.
-Tehát azt állítják, hogy akaratunkon kívül létrehoztunk közösen egy időutazást, amely kiterjedt az egész naprendszerünkre? Ezúttal az Orosz Szövetségi elnök szólalt fel. Két méter körüli termete tekintélyt parancsoló volt a teremben. Területileg az egyik legnagyobb ország volt az övé, Az Ázsia Unió határolta keletről (és néhol délről), nyugatról az Európai Unió, amely Európa összes országát tartalmazta, kivéve persze az Oroszokat. Az Arab félszigettől Indián át minden ország az Orosz Szövetségbe tartozott az ?54 es Kontinensek Háborúja óta.
-Nagyjából igen.
-Honnan ismerik a nyelvünket, nem kellene más nyelvet beszélniük?- Kérdezett újra.
-Fejlettebbek mint mi, és sikerült hátrahagynunk rengeteg írásos feljegyzést, hála a kolóniánknak, amit kiküldtünk. Hajójukon továbbá megtalálható egy szerkezet, amely a kimondott szavakat a másik tudatába küldi, hasonlóan a mi Intermátrixunkhoz, csakhogy ők ezt a nyelvek közötti fordításra használják, legalábbis állításuk szerint. Sajnálatos módon úgy értesültünk a kolónia ma már nem létezik.
-Ki volt a másik ellenség? Hány faj létezik jelenleg és le tudjuk-e őket győzni?
-Sok a kérdés és kevés a válasz, szólalt meg John- a másik faj a Zren nevű nép, a Dretna ?kai fénykora előtt már léteztek, nem sokkal eltűnésünk után fejlődhettek ki. Mikor felfedezték a Dretna?kait szinte azonnal támadásba lendültek, egyáltalán nem akartak békés úton egyezkedni. A Dretna?kai nem egyedül szállt szembe vele, egy másik úgynevezett testvérfajjal, a Lentonokkal. Közös haderejük azonban kevésnek bizonyult, ezért próbáltak utánunk nyomozni, hátha a mi múltunk, -az Elsők, ahogyan ők hívnak minket- feltárja a győzelmet.
-Uraim- szólalt fel james - Úgy tudjuk hogy a Zren egy héten belül visszatérhet...
A kapu melyen bejöttek az épületbe kinyílt. Fény töltötte meg a termet. Mindhárman azonnal odafordultak, az elnökök is egyként figyeltek fel rá, habár hologramjaik elhalványodtak.
Sötét alak volt, ki belépett, körülölelte a természetes napfény. Hunyorogva nézték őt Jamesék, de nem tudták kivenni ki lehet. Annyi biztos volt, hogy száznyolcvan centi magas volt az illető, szájában szivart tartott, aminek füstje lassan vándorolt ki a kapun. Ahogy közeledett és egyre láthatóbbá vált, újabb vonásokra, jegyekre lehettek figyelmesek. Egy pillanatra mintha vörösen izzottak volna fel szemei.
James egyből kiszúrta, hogy fején zöld, katonai sapkát viselt. Morden ellenben az idegen lábát és kezét figyelte. Sötétbarna csizmát látott először, majd az idegen bal kezén zöld kesztyűre lett figyelmes. Jobb kezén azonban nem volt semmi, csak néhány ránc, amely lassacskán látszódni kezdett.
Az idegen már csak négy méterre volt, a kapu hangos nyikorgással becsukódott. John megrezzent. Jobb kezét szívére tette és vigyázállásba állt. Ez számított a legmagasabb szintű tisztelgésnek az ő egységében, habár nagyon ritka, hogy használják. Felismerte hogy kivel állnak szemben.
-A...A.. Andrews admirális! Szólalt meg reszkető hangon John. Morden és James összenéztek és azonnal szalutáltak. Hátuk mögött az összes elnök is ugyanezt tette.
Az admirális elmosolyodott, bár a szivar még szájában égett. Enyhén barna volt bőrszíne, származásilag ugyanis Puerto Ricoi volt. Terepszínű katonai ruhát viselt, amely megfeszült enyhén megereszkedett pocakján, kora ellenben meg sem látszott rajta, hiába volt már ötvenöt éves. Háborús veteránként tartották számon, egyesek a Föld Hősének is nevezték.
-Uram, rengeteget hallottam már a hőstetteiről, a Kontinensek Háborúja teljes népirtás lett volna ön nélkül!- Szólalt meg James.
-Pihenj- Válaszolta Andrews, bár a szivart még mindig nem vette ki szájából. Besétált az asztalig és szúrós szemmel végignézett az elnökökön. Arcának jobb felén hosszú sebhely maradványa rándult össze, amint beleszívott szivarjába.
Az egyikük ennyit szólt: Andrews admirális, ahogyan megbeszéltük, a Szenátus álcája mögött ön fogja képviselni a Földet az idegenek ügyében. Minden erőforrást mozgósíthat. -Az elnökök szalutáltak és megszakították a kivetítést. A teremben már csak négyen maradtak, az admirális karba tette kezét, megfordult és szembenézett a még mindig tisztelgő, de már felé néző trióval.
