1990-ben jelent meg az első Turrican, amit én csak néhány évvel később tudtam kipróbálni, aminek már csak azért is örültem, mert a végigjátszása után azonnal bele tudtam kezdeni a következő epizódba, ami talán nem meglepő módon a Turrican II címet kapta...
A Manfred Trenz által (egyedül!!!) készített és a Rainbow Arts által kiadott játék a C64-en leginkább elterjedt platformerek hosszú sorát bővítette és emelte magasabb szintre. A történet a jövőben játszódik, amikor az emberek kolóniákon élnek. Az egyik ilyen kolóniát, az Alterra-t katasztrófa súlytja, aminek következtében idegen és veszélyes létformák születnek a bolygón és elfoglalják az Alterra-t.
Az emberiség szeretné visszafoglalni kolóniáját, ezért egy Turrican névre keresztelt, genetikailag módosított hőst küldenek a helyszínre. A Turrican irányítása és ezáltal a kolónia visszahódítása lesz a mi feladatunk.
A másik amit nem feledek azóta sem, a fél képernyős boss, vagyis főellenség. Gyakrolatilag a képernyő aljától a tetejéig ért, ez szintén elég egyedi megoldás volt, bár később elterjedté vált más játékokban is. Ráadásul nem csak pályavégi bossok voltak, hanem egy pályán több is volt belőlük.
Amiért nagy kedvencem volt, ez a két képesség volt (vagyis óriási boss és sok ellenfél), olyan pörgést adott a játékmenetnek, amivel napokat el tudtam tölteni anélkül hogy ráuntam volna.
A zenéje bár nem volt kiemelkedő, mégis olyan atmoszférát teremtett ami nagyon passzolt a képi világhoz. Chris Hülsbeck muzsikái tökéletesek voltak a scifi világhoz, mai napig jó meghallgatni.
Aki teheti, játsszon vele, a mai napig hatalmas élmény!:)
