Pár évvel később jutott csak el hozzám a játék, de számomra akkor is orbitális erővel hatott. A fiatalabb korosztálynak elsőre furcsa lehet, hogy pár évvel később próbál ki valaki egy új játékot, de abban az időben pár év ide vagy oda nem volt olyan nagy dolog, maga a hardver ugyanis nem változott (kivéve a gyártási technológiából adódó különbségeket persze), így nem az FPS és a felbontás mágikus körei alapján ítéltünk meg egy-egy alkotást.

A játék tehát eljutott hozzám a 90-es évek első felében, floppyn. Ahogy elkezdtem vele játszani, azonnal magába szippantott, hiszen nem csak (kamu) 3D-s látvány, hanem pörgős akció, eszméletlenül jó zene és történet is társult hozzá.
A történet szerint a főszereplő Armakunia Ninjutsu Clan utolsó túlélője, akiket a gonosz Kunitoki sógun mészárolt le – minket kivéve. Természetesen bosszúra éhesen indulunk neki a válaszcsapásnak, hogy a sógunt mindörökre eltüntessük a föld színéről.

A Lin Fen szigeten játszódó történet a játékmenetet tekintve egy izometrikus látványvilágot kapott. Egy-egy level több helyszínből áll, ezek között a helyszínek között általában jobbra és balra tudunk közlekedni, de van olyan hogy a másik két irányba is el lehet jutni.

Több fegyverünk van, a két legfontosabb a kard és a szuriken, természetesen puasztakézzel is lehet harcolni.
A több újrakiadást megélt játék természetesen folytatásokat is kapott, amik új zenéket, új helyszíneket hoztak a szériába, de a játékmenet maga – hála az égnek – soha nem változott.

A Last Ninja 2 New York City-ben, a harmadik epizód pedig egy tibeti Buddhista templomban játszódott. Érdekesség még hogy készülőben volt a negyedik epizód is C64-re, amit 2003-ban(!!!) az E3 keretében be is mutattak, de később a projekt törlésre került.

Ha valaki nem próbálta még ki, azonnal tolja emulátorba, mert még ma is hatalmas élmény!