A Nuclear Dawn első ránézésre egy Source motoros multiplayer FPS, ami legfőképpen a Battlefield sorozat conquest módjára hasonlít. A grafika igencsak elmaradott, ennél sokkal szebb játékokat is készítettek már Source-szal, de legalább nincs nagy gépigénye.

Négy kaszt van a játékban, amik nemcsak a fegyverükben térnek el, hanem mindegyiknek van egy különleges képessége is. Az assault képes látni a láthatatlan egységeket, az exo fel tudja áldozni a mozgási képességét a jobb célzás érdekében, a stealth meglepő módon láthatatlanná tud válni, a support pedig gyógyít és szerel. Ezerszer láttuk már ezeket különböző variációban, de legalább működnek.

Ha nem olvas az ember utána a Nuclear Dawnnak, vagy nem lesi meg a training opciót, akkor simán elkerülheti a figyelmét a játék egyetlen különleges eleme, a commander mód, amivel ugyancsak nem reformálta meg a multiplayer FPS-eket, viszont színesebbé teszi a játékmenetet. Parancsnokként RTS nézetből látjuk a pályát, és különböző épületeket helyezhetünk el, amivel segíthetjük a csatamezőn harcolókat. Az ehhez szükséges erőforrást a katonák által szerzett pontok adják. Ahhoz, hogy a bázisunktól távolabb is tudjunk építkezni, ki kell építenünk egy elektromos hálózatot, valamint a több épület több energiát is igényel, ezért erőműveket is fel kell húznunk, így aki commandernek áll, nem fog unatkozni, egyetlen baj ezzel, hogy minden oldalon csak egy ember töltheti be ezt a pozíciót, így nehéz odakerülni. Nekem online játékban konkrétan még nem is sikerült, szerencsére offline gyakorlásnál vannak annyira udvariasak a botok, hogy odaengednek engem a parancsnoki székbe :D.

Egy Battlefield-hez ugyan nem ér fel a Nuclear Dawn (bár számomra az, hogy nem böngészőben van a menü, nagy előny), de még négy napig egy kakaós csiga árába kerül, és utána is csak 9 euróba, bár bevallom, én még annyit se biztos, hogy kiadnék érte, így viszont el voltam vele pár órát, összeségében nem bántam meg, hogy feltelepítettem.