Félperc.

Kelvin megveregette a vállam. Ránéztem. Rábökött a műveleti koordinátor plecsnire a vállamon.
- Első bevetés! Nehogy elbasszuk. - vigyorgott a símaszk szövetén keresztül, amit csak a szeme állásából vettem le.
- Kelvin, fosol? - Kontrázott rá Hang, miközben az anyósülésen terpeszkedett és épp hosszú barna haját fogta össze. Hang volt a legtökösebb csaj az egész szervezetnél. Profi túsztárgyaló és disztraktor.
Sofőrünk és felcserünk, Remete az utat figyelve csóválta fejét. Tudtam, hogy halkan röhög.
Hang hátrafordult, zöld szemében sárga szikrácskák pattogtak, ahogy megcsillant bennük a fény.
- Pléd, évek óta együtt egy csapat vagyunk, te voltál a legalkalmasabb, hogy Rács helyébe lépj.
- Tudom, Hang, de igyekezz, mert nem készül el a szerkód, három utcányira vagyunk.
- Értettem, Százados!- vigyorgott Hang, és arcára rántotta a símaszkot, fejébe húzta a rohamsisakot.

A forgalom ritkult, majd elértünk egy rendőrségi kordont ami utat engedett nekünk. Az utca üres, a baloldalon 20 méterre az Óvoda, ahova a szemközti Bankból átrohantak a rablók. Az agyam pörgött. Egy csoportnyi gyerek és kettő óvodapedagógus a túszok. Öt elkövető. Brutális szituáció arra, hogy átessek a tűzkeresztségen. Ma vagy hősként vagy bűnösként fogok este lefeküdni aludni. Vagy nemis élem túl, Benne van a pakliban.

Kipattantunk a kocsiból. Hang előrement, hogy tájékozódjon a helyzetről miközben a másik nyolc kommandós is kiszállt a másik két autóból.
- 14 gyerek van benn. A túsztárgyalások nem vezettek eredményre, Az egyik pedagógus sorsa kérdéses, a támadók feszültek és agresszívak. Ismétlő karabélyokkal vannak felfegyverkezve. - összegezte Hang, ahogy visszaért. A kezembe nyomta a kérdéses épületrész rajzát.
- Rendben. Sátor, Pengő és Kelvin az egyes raj. - morogtam.
Az érintettek kiléptek.
- Feljuttok a tetőre, van egy szervizlétra hátul az egyik tetó ablakon keresztül behatoltok az épületbe és megközelítitek a termet. Maximális csendesség. Észak felől jöttök, az egyes ajtón fogtok behatolni.
- Értettem! - pattant Kelvin válasza, majd arrébb húzódtak.
- Lapát, Kecske és Aranyhaj. Második raj.
Aranyhaj - csapatunk másik női tagja - haja szokás szerint kilógott a símaszk alól. Szórakozottan tömködte vissza, tekintetéből már sütött a bevetésekre jellemző koncentráció.
- Földszint, portabejárat. Tietek a hátsó rész, a folyosó, ha valaki arra megy kapjátok el.
- Vettük. - morrant Aranyhaj, és odaléptek Kelvin osztaga mellé.
- Drót, Wax és Katica, hármas raj,
Katica két méter húszas termete kimagasodott a többiek közül, pedig még lányaink is 190 cm magasak voltak. Kezében már ott figyelt a rohampajzs aminek bal felső sarkán egy aprócska , a lányától kapott katicabogár matrica figyelt. Félévbe telt mire engedélyezték.
- Tietek a frontfal. Szemből mentek be, a szomszéd teremből, van ott egy régi letapétázott ajtó. A túszejtők nem tudnak róla. Katica, te csak a gyerekekre koncentrálj. Kelvin, Hang és én fogunk nyitni. A terem egyes bejáratán megyünk be. Az akcióra harminc másodpercünk lesz. Szabad tűz, kiemelten védendő túszok, és nulla tolerancia.




A nap forrón sütött ahogy elindultunk a szomszéd épület takarásában. Fekete kevlár ruháink és MP5-ös géppisztolyaink ontották a meleget. Forró volt a hangulat.
Aztán ott voltunk az épületnél. Kelvinék már mentek is felfelé az létrán, a másfél-mázsás kommandósok macskaügyességgel kúsztak felfelé a kiálló fémrészeken. Közben az utca felől felharsant a túsztárgyalók hangja, hajlottak a megyegezésre. Elterelés. Elkezdődött az akció.

Ahogy beléptünk a hátsó bejárton, Aranyhajék elindultak hátrafelé, Katica és az én rajom pedig a folyosó másik végén lévő terem felé. A folyós üres volt, egy-két elhagyott gyerekjáték hevert itt-ott. Katicáék lefordultak, a párhuzamos folyosóra, mi pedig felkészültünk, a kérdéses ajtó már csak 2 méterre volt. Szemből feltűnt Kelvin raja. Közrefogtuk a termet. Megsimítottam a headset mikrofonját. 2 sercenés volt a válasz, láttam, hogy Kelvin kicsit kivár, majd odanyúl a szájához, Harmadik sercenés.
Kintről beszűrődött a túsztárgyaló hangja, és előttünk a falon túlról pedig az egyik túszejtő üvöltözött, de nem értettem mit. A jéghideg érzés már a vállamra ült.

Fél perc.

Megkoppintottam a mikrofont.
Hang ellépett mellettem és megjátszottan túlfűtött hangon bekiabált az ajtón, miközben én már moccantam és fordultam befelé.

- Le vagytok tartóztatva rosszcsontok! - kurjantott Hang, mire a látóterembe kerülő összes arc felénk fordult. Bal kézre mellettünk Kelvin is behatolt az ajtón és már lőttünk is. Ketten felbuktak, miközben a terem túlsó végében az egyik túszejtőtől fél méterre átszakadt a fal és benyomult rajta Katica hatalmas rohampajzsát vízszintesen tartva pisztolyával fejbe lőtte a mellette álló összezavarodott túszejtőt és ellépett a gyerekek felé, letérdelve előttük. Drót és Wax fegyvereiket előreszegezve a nyomában. Ekkor a negyedik célpont tüzet nyitott a kezében tartott kopott karabélyból a gyerekek felé, egy fél sorozat ki is száguldott mire Hang három lövéssel elintézte.
- Négy tangó eliminálva. - jelzett Remete miközben már lépett is a gyerekek előtt fekvő test felé. A fiatal nő hátán vérnyom terjengett. - Egy túsz sérült, azonnali kivonás kel!. -morogta, miközben letérdelt az óvónő mellé.
Ekkor hátulról fegyverropogás csattant, majd két éles lövés, és csend lett.
- Ötödik tangó eliminálva, Kecskét meglőtték. - hallottam Aranyhaj hangját a rádióban. - Megmarad. - tette hozzá.
- Veszély kontroll alatt, mentőegységek jöhetnek.- szóltam bele a rádióba, miközben Hang már le is tépte a maszkot csokoládébarna lófarka meglibbentés és a gyerekek felé fordulva dicsérte agyon Katicát akinek mattfekete pajzsán fémszínű tölcsérek keletkeztek a felfogott lövések hatására. Katica letette a földre a pajzsot és enyhe remegéssel arrébb lépett.
- Lehet lesz egy veszteség. - morogta Remete, csapatunk orvosa, miközben a fiatal óvónő krétafehér arca fölé hajolt. Kezében epiperin és infúziós tasak.
Kérdőn néztem rá.
- Nem most kapta a lövést. Ő a kérdéses túsz. - morogta Remete.
A mentősök beléptek, és átvették a sérültet miközben Drót és Wax már takarták is le a hullákat,

Hang pedig már a földön ült törökülésben, rögtönzött mesét mondott a rohampajzs katicabogaráról a gyerekeknek, az összes riadt tekintetet magára vonva. Ez a nő egy boszorkány, gondoltam, a jók közül.
Katica az ablaknál állt.
Odaléptem hozzá.
- Konrad. Igazi szuperhős vagy. - vertem hátba.
Láttam rajta hogy eléggé kész van.
- Kösz Paulo. Kicsit most rottyon vagyok. Hagyj lógva.
- Oké testvér.

Közben Hang kissé nyögve felemelte a pajzsot miközben folyamatosan fosta a szót a katicabogár-lovagról és a gyerekek mint egy raj kiskacsa mentek utána. Katica ellépett mellőlem, odalépett Hang mellé átvette a pajzsot és a gyerekektől körülvéve elindultak kifelé. Aztán valaki a nyakamba ugrott.

A másik óvónő, vértől csatakos ruhában, szorított mintha én lennék az utolsó szalmaszár. Vállamba fúrt arca felől hüppögés. Átkaroltam, finoman.
- Nyugalom, hölgyem, már vége van, Ön remekül helyt állt, megtette amit lehetett. - morogtam a sablon szöveget, és mint mindig, most is totálisan komolyan is gondoltam. Álltunk vagy félpercig így, és kicsit könnyebbé tette az agyamra toluló adrenalin elviselését. Megcsináltuk, ez volt a hetedik bevetésem, és az első, mint irányító. Sikerült.
Nem kellett semmi csak egy kis szerencse, hidegvér és...

Fél perc.


A történet csupán fikció.