Most nem játék vélemény blogot szeretnék, megosztani veletek, hanem valami személyesebbet. Konkrétan az első PC-s élményeimet.
4, talán 5 éves lehettem, mikor faterom megvette az első számítógépét. Mindenki azt hitte komoly tervei lesznek vele. ehelyett a Quake sorozat 1. és 2. részén függött jó sokat. Fater rendkívül figyelmetlen (még ma is) FPS játékokban. Szóval amint úgy érezte, bevont engem is a Quake világába. Először úgy játszottunk, hogy faterom irányított, engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy lőhettem, ami él és mozog. Rengeteg játszottunk így a Quake 2-vel. Csak persze míg óvodában voltam és fater épp nem melózott, addig otthon kockult, én meg mindig morogtam, hogy "de apa, hisz nem is itt hagytuk abba!" Sok-sok ilyen eset után eljutottunk a játék végére, ahol még több erőlködés után legyőztük a fő boss-t. Miután az meglett, nagyon vártuk a játék végén az átvezetőt, ami az akkori gépen, eléggé szaggatott. Nagy élmény volt faterral kockulni. Konkrétan a Quake volt faterral az első és egyben az utolsó játék, amit együtt vittünk végig...
köszönöm, hogy elolvastad :)
