Erről a kötetről tudni kell, hogy két novellát és négy regényt tartalmaz. Sokat gondolkodtam, hogy egyben vagy külön szülessen blogbejegyzés, de mivel lassan haladok, így inkább feldarabolom. Első körben tehát a kezdő novelláról A bennünk lakó szörnyetegről és az Inkvizítorról az azt követő regényről írnék pár sort.

Teljesen Warhammer 40k szűzként kezdtem bele a könyvbe. Mivel moly.hu-n jelöltem, ami arckönyvön megosztotta, hogy olvasom, pár ismerős írt is, hogy sok sikert és te jó ég nehéz olvasmányt választottál. Buzdításnak jó volt, elrettentésnek gyenge. Innen üzenem nem nehéz könyv, kivéve, ha cipelni kell, de e-könyvbe olvasom így ez is kilőve.

Aláírom sok benne az elmélkedés, Watson szereti kifejteni a főhős gondolatait, leírni a világot részletesen és komoly kérdéseket feszegetni. Ha lassan olvasol nem gond, ha úgy, mint én akkor lehet, vissza vissza térsz,hogy mi?, de szerintem minden érthető minden.

Pár szóban a világról, amit eddig megismertem.: Az emberiség meghódította a csillagokat, eltelt több tízezer év a mi időnkhöz képest. Egyetlen ember uralkodik a birodalom fölött, az Istencsászár, aki hatalmas trónprotízésébe van zárva évezredek óta és onnan irányít minket, illetve harcol a Káosz ellen. Emberek mellett vannak Eldák, Zömikek (törpék), Génorzók és még sok-sok faj. A technika fejlett, de az ember tulajdonságai a régiek. Az Istencsászár kultuszát a kereszténységgel lehet összehasonlítani, a Káosz pedig minden, ami nem összeegyeztethető a keresztényi hittel.

A kezdő novelláról a bennünk lakó szörnyetegről pár szóban.
Sosem voltam oda a novellákért, mert mindig az az érzésem olvasás közben, hogy belecsöppenek valamibe, aminek nincs se eleje se vége. Azonban Ey’Lindi az orgyilkos történeténél egyáltalán nem éreztem ezt. Igyekezett az író megmagyarázni minden fontos dolgot a történetben így kerek egész lett a dolog. Bevezetésnek a Warhammer 40k világába tökéletes ez a novella.

Az Inkvizítor pár szóban.

Aggódtam a novella után, hogy a megkedvelt Ey’Lindit nem látom viszont, de szerencsére igen:). Kapunk még mellé egy Inkvizítort, a főhőst, egy nagyszájú zömiket és egy csendes, romantikus navigátort. Velük indulunk felfedezni az univerzum nagy összeesküvéseit. A karakterek nagyon jók, sokat elmélkedünk az élet nagy kérdésein, de sosem untam ezeket, kíváncsian haladtam, mert mindig kaptam valami morzsát világról és a történet is jó.

Nagyon örülök neki, hogy nem zúdította rám az író, hogy na akkor ez a Warhammer 40k univerzuma. Nem töri könyv, hanem egy pörgős regény. Néhol túloz az író egy picit, főleg az egyik Káosz uralta világnál, amiről a 80-90-es évek nagyon perverz album és egyéb borítói jutottak eszembe, de ennek ellenére teljesen jó a könyv. Izgalmas hajsza, jó karakterek, összeesküvések. Kell ennél több? 🙂

Ha te magad is kacérkodtál már a gondolattal, hogy megismerkedj, ezzel a világgal akkor bátran ajánlom ezt a könyvet. Most az Űrgárdistát olvasom, ami három teljesen különböző világból érkezett fiatal srácon keresztül mutatja, be hogyan is lesz valakiből dicső Űrgárdista. Eddig azt is bátran merem ajánlani.

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a bejegyzést, remélem te is csatlakozol a szektához;)

U.i. A képek minőségért bocsi, igazán kevés jót találtam, bezzeg a többi könyvhöz 😀