Na jó, anyukámtól azt tanultam - áldassék a neve - legyek szerény. Szóval az a helyzet, hogy én vagyok a legcoolabb, legmenőbb vadász arc az egész realmünkön. Már többször megvádoltak hackelléssel, de ki kérem magamnak, mindent a önerőből értem el, és bár szeretek a szabadban kóricálni, a hekket ki nem állhatom.
Na de mit is akartam. Ja igen, szóval valahogy úgy esett, hogy bár ki nem állhatom az embereket - annyit dumálnak, hogy az nem igaz - hirtelen úgy alakult, hogy én lettem a Gurubashi Aréna védőszentje. Aki nem tudná mi ez, annak egy kis segédlet. Szóval nekünk F2P-nek az egyik legnagyobb érdem ha beszerzünk egy AGM-et (Arena Grand Master. a szerk) ami 120 hp-al emeli az életerünket, és ugyanakkor ad egy pajzsot 20 mp-ig mely elnyel 1000 hp-nyi sebzést.
Azonban ezt nagyon nehéz megszerezni, mert nem elég, hogy 12 mütyürt kell elhappolni mások orra elől elsőként, de ez mindössze egy helyen hajtható végre meghatározott időközönként. Na ez a hely a Gurubashi Aréna mely valahol lent délen található a fracba. Minden 3. órában az aréna közepére letesz a kapitány egy ládát, aki elsőnek ér a ládához és kinyitja, azé a cucc. Sose voltam jó matekból, de ez alsó hangon is másfél nap, ha zsinórban te vagy az ász.
A probléma ott kezdődik, hogy nem csak 20-as szintű emberkék annak az arénában hanem leginkább 90-esek, akik ellen nem nagyon van esélye senkinek. Így mikor én annó megszereztem az első AGM-et két teljes hetembe került (a második már csak négy napba, mert elég sok rutint - értsd szoptam orrba szájba - szereztem az elsőnél). De ez még a Cross-Realm pestise előtt történt, mióta ezek az idióták (a Blizzard - a szer.) kitalálták ezt a marhaságot, szinte a nullával egyenlő az esélyed hogy rajtad kívül nem lesz ott senki.
Persze erre megoldást jelenten, ha az Aréna bracketet kapna, ami azt jelenti, hogy ahogyan egy csatamező, vagy kazamata, úgy a Guru is csak 20-24-es szintű karaktereket engedne egyszerre küzdeni, hiszen belátható, hogy egy 90-es röhögve halálra sújt 50 20-ast is. Ezt felfedezvén az utóbbi időben egyes gyépések azzal szórakoznak, hogy ott ülnek a ládán, és mindenkit legyilkolnak míg a láda el nem tűnik (ez olyan negyed óra után történik meg).
Ezen felbuzdulva megkeresett egy ifjú padawan, hogy nem-e segítenék neki. Mit tudok én tenni? Igaz, hogy bámulatos vagyok, igaz, hogy hőstetteimet kocsmáról kocsmára éneklik a szüzek, igaz, hogy páratlan vagyok - ami leginkább arra a legendára épít, hogy enyém az egyetlen Lucky Fishing Hat 20-as szinten a realmünkön -, de egy 90-es ellen még én se sok mindent tudok tenni.
No de mostanában úgyis unatkoztunk, mondom pártfogásba veszem a srácot, mert kicsit hasonlít ifjúkori önmagamra. Bár éreztem hogy gond lesz, amikor megláttam, hogy nem bőrpáncélt hord, hanem egy csuhásoknak való darócruhát, és egyébként be is igazolódott a gyanúm, vadászcimborám nem túl elmés :D
No a lényeg, az első AGM mütyür megszerzésénél oltári mákunk volt, aki mi ketten voltunk, meg egy night elf vadász aki szintén 20-as szintű volt. Ő is ott átkozolódott, hogy hiába maradt fenn hajnali 3-ig, mégis az uccsó pillanatban beesett két versenytárs. Persze rimánkodott, hogy ne segítsek a padawannak, és legyen fair küzdelem, de hát most mi vagyok én Máltai Szeretetszolgálat, és neki amúgy is volt már egy darab a 12-ből. Úgyhogy habozás nélkül szíven lőttem, tadaaam feladat teljesítve, már csak 11 kell.
De ami igaz, megszólalt a kisördög, hogy nem volt szép dolog, úgyhogy megígértem Silvernek is, hogy alkalomadtán segítek neki is, ha más 20-as szintűek ellen kell küzdeni. Főleg az tetszett benne, hogy Huntarddal ellentétben ő már minden egyéb twinkcuccot beszervált, vagyis szisztematikusan építette karrierjét. Nem egy elveszett srác az biztos.
A következő napon a sok alkalomból végre megint csak 20-asok voltunk ott, ezúttal egy arcos volt az ellenfél. :D Imádom a harcosokat, nagyok, buták, és gyorsan meghalnak. :D :D :D :D
Ő vele még sokszor összefutottam, aztán megint az lett belőle, hogy nem-e segítenék neki. Perszeee komám, tépj egy sorszámot, már így is két neveltem van.
Na jelenleg ott tartok, hogy már négy emberkének segítek párhuzamosan, de hát mit lehet tenni, ahogy a régi mondás tartja, a jó Vadász ott segít ahol tud.