Lassan lépkedek a buszpályaudvar felé. Körülöttem gondtalan, azaz a mindennapok gondjaiba belefeledkezett emberek. Én is bele vagyok feledkezve a saját , ám számomra nem mindennapi dologba.

Tegnap feltörtem a NTB azaz a National Trading Bank külső védelmi rendszerét. A legrosszabb az egészben hogy lebuktam.

Úgy érzem, mindenhonnan figyelnek. A rettegés, hogy buszmegállóban már várni fognak rám, szinte a térdere kényszerít. Lecsuknak. Pedig semmi kárt nem okoztam, csak megmutattam a gyenge pontot. Igazából meg is ijedtem, mikor sikerült, egyből indultam is kifelé, de a jelszó ablaknál önálló életre kelt a kurzor. Majdnem szívinfarktust kaptam. Ösztönösen téptem ki a netkábelt a routerből.

Biztos tudják az IP-met. Be tudják határolni, hol működött a gép.
Miközben ezen gondolkodok, egy sziréna hangja hasít a reggeli zsivajba. A lábam elhidegedik, földbe gyökerezik, arcom leizzad. Ennyi volt.

A rendőrjárőr elszáguld előttem, a zebrán gyalogosok sietnek félre előle. Majd lassan eltávolodik. Robotként lépek tovább. Nem értem jöttek. Még nem. Ez a rohadt várakozás. Lehet fel kéne magam adni. Nem! Mi van ha mégse kapnak el?

A gondolattól kicsit ellazulva ballagok a busz felé. A megállóban a szoksos tömeg. Öregasszonyok, diákok, és a kisebbség tagjai. Nagy a ricsaj. A busz beáll.

Feltülekszünk a járműre, sikerül egy helyre lecsapnom. A reggeli buszon farkastörvények uralkodnak, vagy ülsz, vagy eltapossák a lábad. Mire félúton járunk már teljesen pozitív a gondolkodásom.
Ha hazamegyek, újrahúzom a gépet és a routert is resetelem. Hátha, hátha megúszom.

Az egyetemre érve már teljesen pozitív vagyok és nyál-csorgatva sasolom a társszak hölgy hallgatóit. Ma este buli a PótZH nevű klubban, el kéne menni…

Az első előadás zavartalanul folyik, szünetben felugrok az egyik legnagyobb hírportálra a telómról.

A szalagcím a betörésről szól. 67 milliós a kár. MI? Én nem is jutottam odáig. Mi ez?
Újraolvasom. Igen NTB. Igen tegnap éjjel és igen HATVANHÉT MILLIÓ. Szent szar.
A rettegés újra elfog, kezeimre mintha lágy jeges tenyerek tapadnának.

Az óra elkezdődik. Az első sorban valamin nagyon nevetnek. Majd ahogy a professzor bejön csend lesz és kezdetét veszi az óra. A kezem annyira remeg, hogy nem tudok írni. A táblát sem látom. Csak egy dolog pörög az agyamban. 67 MILLIÓ. Mintha a mindenhova ezt írták volna fel, ahova nézek, a szemem káprázik.

Jócskán túl vagyunk az óra felén, mikor az ajtón bejön az egyik doktorandusz és odasiet a profhoz.
A prof meghallgatja, majd felnéz.
– Nos, az órának vége, de legyenek szívesek, maradjanak a helyükön.
Halk piszmogás kezdődik. A előadó ajtóin mind a két oldalon fekete ruhás, maszkos sisakos emberek jönnek be ajtónként négy, előttük egy magas férfi fekete dzsekiben.

Megpördül velem a előadó. ITT VANNAK. MIÉRT PONT ÍGY KAPNAK EL?
A teremben néma csönd, mely lepelként hull a hallgatókra.
-Mint bizonyára tudjátok,tegnap betörtek a NTB központi számlakezelői szerverére és lecsentek róla 67 milliócskát. ? zendül a nyomozó mély hangja.
?Sejtésünk szerint idejár, erre az egyetemre és Önökkel egykorú lehet. A kollegák igazoltatni fognak mindenkit, kérem Önöket, működjenek együtt. A következő órájuk miatt ne aggódjanak, igazolva lesz a késésük.

A teremben továbbra is néma csend.
A kommandósok szétszóródnak indulnak a sorok mellett, majd minden sorban végigmegy az egyikük, a teremben izgatott zsivaj, d mindenki készségesen mutatja a papírjait.

Á amint a 9 sorhoz érnek az egyik srác felugrik, át az asztalok fölött, megbotlik de tovább lendül és a zsaru lába mellett elgurulva felpattan és futásnak ered. Minden szem rá szegeződik. A kommandósok harsány kiáltásokkal vetik utána magukat, fantasztikus tempóban kígyózva a sorok között. A srác eltűnik a bejárati ajtó nyílásában, majd rá fél másodpercre csattanás, jajdulás, és mormolás hallatszik. Az előadóban megint néma csend.

Feltűnik két marcona maszkos az ajtóban, köztük a srác, kezei hátrabilincselve.
– Úgy látom, megvan, amit kerestünk. A viszont látásra és köszönöm türelmüket! ? szólal meg a fekete kabátos.

A rendőrök elvonulnak, kitör a ricsaj és elkezdünk kivonulni a teremből. Szemem könnyes, azt sem tudom, hol vagyok az örömtől.
Érzem, tudom, hogy megúsztam.

„A rendőrség speciális alakulata elfogta a tegnap éjjeli hackertámadás elkövetőjét. Ma délelőtt a Központi tudományok egyetemén a délelőtti órákban, csendes rajtaütéssel lepték meg a elkövetőt aki egy zombi gépen, közvetett módon jutott be a rendszerbe. Ám a gép tulajdonosa ezt észrevette és megszakította a kapcsolatot, mielőtt a hacker el tudta volna tüntetni a nyomait. A elkövető előzetes letartoztatásban van, ám az összeg hollétére és a célszámla adataira még nem derített fényt a Cyberbűnözés elhárító Hivatal.”„

Esti Hírmondó.„

(Köszi az olvasást! :D)