Egy kis más világ (novellaszerűség)

Szilícium lélek
38 éves voltam, munkából tartottunk, hazafelé amikor a baleset megtörtént. Az előttünk haladó vashulladék szállító robotjármű megbicsaklott és a vashulladék-csövek megindultak. A nyársak áthatoltak a kocsi ablakán, és az arcom felé tartottak.

Ez volt az utolsó kép, amit láttam.

Feleségem átható állati üvöltése még eljutott tudatomig, és éreztem a hatalmas ütést, ami mintha a koponyámon belülről jött volna. Kezem a kormányt fogja. Zuhantam, a kormány elfolyt, már nem éreztem. Aztán halk zajok, mintha áramot vezettek volna belém. Emelkedtem. Újra áramütés. Fura és kissé nevetséges módon emlékszek, ahogy a fenekem összerándul. Aztán csend. Puha meleg békés csend. És béke.
Már? nem érhet? baj.

Valami történik. Mozgok. A fejem ide oda billen. Hagyják abba. Hagyjanak aludni. Nem szűnik a billegés. Felemelem a kezem, sikerül. Megfogok valamit. Ez egy kéz, vagy valami oylasmi. A billegés abba marad. Vízben feküdhetek, mert nedves az arcom és furán hallok. Mégsem fuldoklok, és ez meglep. Érzem a szemem remegését. Félek kinyitni. A hangos erősödnek.

-DeLain? DeLain? próbálja kinyitni a szemeit, kérem.

Engem szólongat... a nevem DeLain. Abban a meleg sötétségben nem volt nevem? Hol vagyok? Vissza akarok menni oda.
A szemem felpattan, mintha kívülről nyitnák. Úgy látszik, az agyam jobban tudja mi a helyzet mint én. Furcsán látok. Félelmetes tisztán és mégis mintha hullámzana az egész.

- Oké, rendben a szemtestek stabilak. Arcbőr szintetikum stabil, izmok stabilak. Hidratáló plazma leengedését megkezdeni!- hallom egyre tisztábban. A fejbőröm bizseregni kezd, közben mintha valami lemászna, evickélne róla.
Egy sűrű takonyszerű anyag kúszik lefelé az arcomon. Amint eltávolodik az orromtól, elfog a félelem: Tudok levegőt venni?

Hangos hörgéssel szívom be a levegőt, ami meglepően jól esik. Szemem is egyre tisztább. Pislogok kettőt, nagyon lassan. A szám is szabaddá vált, kinyitom, majd becsukom.

- Nagyon ügyes! És most nyugalom, máris kijut onnan.
Honnan jutok ki? Hol vagyok? Miért érzem a gondolataimat túl gyorsnak és élesnek? Érzem, ahogy a végtagjaimban elárad valami fura érzés. Hasonló a rettegéshez. Nem, ez maga Rettegés. Valahol felcsippan egy jelzés és csipogni kezd.

- Érzettúlburjánzás az agyalapi szekcióban! ?hallok egy eddig ismeretlen hangot valahol.

- DeLain, nyugodjon meg, ne féljen. Jó kezekben van. ?miközben eljut, a tudatomig a lényeg az egész testem megmozdul, érzem, hogy valami laposon fekszek, lábbal előre indulok.
A félelem nem enyhül, nem akarok menni, Szám elnyílik, kezem kissé megemelkedik, számon nem tör ki hang, pedig könyörögni akarok, hogy ne vigyenek.

- Aktiválási sokk a központi idegrendszerben!- hallom megint azt a szemtelen hangot.

- Altassák el! Most már minden rendben lesz, a megfigyelőben majd magához tér teljesen.
Apró szúrás a talpamon az izom kicsit összerándul, majd érzem, hogy ott a békés sötétség a tudatom peremén. Végre visszamehetek. Halkat szusszanok, mikor lecsukódik a szemem.