Cím nélkül

Pár nap kihagyása után adok magamról egy kis életjelet, ne hogy azt higgyétek itt hagytalak benneteket.
Nem fogok most kisregényt írni megint, majd mikor már kipihentem ezt a stresszes időszakot, talán írok egy nagyobb lélegzetvételű irományt. (Persze ezt ne vegyétek készpénznek.)

A hétvégém jól telt, és ahhoz képest mint amire számítottam, egészen nyugis volt. Kedves (nagyobbik) húgom elballagott az általános iskolából, és ebből kifolyólag volt egy "kis" családi összejövetel. Ritkán látni ennyi kaját egy helyen! :D

Most végre jöhet egy kis pihi, de most kivételesen remélem, hogy nem sokáig fog tartani, mert jó lenne melót szerezni. Nem árt a plusz pénz senkinek. :)

Júliusban kiderül, hogy felvesznek-e újra a suliba. Statisztikailag megállapítható, hogy nagy valószínűséggel bekerülök újra,(valamivel kevesebben jelentkeztek az idén) de sajnos az ilyen dolgokat nem mindig lehet előre kiszámítani... Főleg, hogy tavaly is éppen csak berugdostak a suliba... De én azért bízok a legjobbakban!

Na de hogy valami jót is mondjak! :D
Sikerült az a vizsgám amiben nagyon reménykedtem hogy meglegyen. Igaz, hogy elégséges eredményt értem el, de valahogy ürítem rá a mellékterméket,(hogy szépen fogalmazzak) mivel nem sokat számít.
Sok kudarc után, végre valami erőlöket, hogy érdemes tanulni. Persze, nagyon sok függ a tanártól is, de ha Én nem teszek meg minden tőlem telhetőt, akkor még egy adag lelkiismeret furdalás is kísér majd.

Beleestem én is abba a hibába, mint általában az a többség aki vidékről felkerül a fővárosba, hogy azért nem tanultam, mert úgy éreztem elég lesz a középiskolai tanulmányom egy ideig, de kijelenthetem, az első hónap után, már a fülem kettéállt, a sok új dologtól.
Na meg persze új környezet, új emberek, rengeteg buli... Ilyenkor nehéz tartani az egyensúlyt... Én is úgy éreztem, hogy enyém az egész világ és majd én gondoskodok magamról, dolgozok, tanulok stb... Azt hiszem túlságosan is optimistán álltam hozzá, pedig közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek azt elképzeltem.
Mindegy... Erről órákat lehetne beszélni, de én most ezt nem teszem...

Más.
Valószínű, még ezen a héten átköltözünk itt a koliban, új szobába a nyárra, és véégre valahára ketten fogunk lakni. Nagyban tervezgetjük, hogy hogyan legyen berendezve, stb.
Nagyon várom, hiszen eddig jóformán 3. szobatársunktól függöttünk, mivel, soha nem lehetett tudni mikor lesz itt és mikor nem... talán nem kell magyaráznom ennek a hátrányait. :D

Bocsi a sok kép nélküli szöveg miatt, de már nincs erőm keresgélni.
A végén következzen néhány kép amik hétvégén készültek (kivéve az utolsó kettőt):














2 hugom



Nem szeretem a teknősöket! :D



Régen... nagytakarítás előtt... No Comment.




Pusszantok mindenkit:

JókedvűFáradtTina