Nincs nagy divatja a western játékoknak, a csak konzolokra megjelent Red Dead Redemption mellett talán csak a Call of Juarez széria említésre méltó az elmúlt évek terméséből, és annak sem minden része játszódott a vadnyugaton. Utoljára 2013-ban jelentkezett a sorozat Gunslinger alcímmel, egy kicsit komolytalanra vette a figurát több szempontból is.
Nem ritka az a történetmesélési mód, amikor a narrátort időnként láthatjuk a jelenben, fő sztoriszál pedig a múltban elevenedik meg, ahogyan azt a jelenbéli főhős meséli. Silas Greaves történetét is az ő szemszögéből ismerhetjük meg, a csavar csak annyi, hogy ahogy eszébe jutnak a dolgok mesélés közben, vagy esetleg beleszól a közönsége, úgy változik maga a játék is. Például volt olyan, hogy már végigküzdöttük magunkat egy adag indiánon, amikor eszébe jutott, hogy azok banditák, és akkor hirtelen a játékban is banditák lettek, vagy amikor teljesen körbe voltunk véve és nem volt kiút, akkor eszébe jutott, hogy mégis van kiút, és akkor hirtelen a játékban is tovább tudtunk jutni. Ezt elég kreatív, sokszor vicces módon használják a készítők, de sajnos van, hogy túlzásba esnek vele, és túl sokszor kell végigvinnünk ugyanazt a pályaszakaszt minimális változtatással, bár ez tényleg ritka eset. A különleges narrációt és a poénokat leszámítva amúgy a történet nem nagy szám, tipikus western mondhatni, amibe belekertek valóban élt személyeket is, és ha összegyűjtünk a pályákon eldugott tárgyakat, akkor ezeknek a személyeknek a valós történeteit is elolvashatjuk. Apróság, de a vadnyugat kedvelőinek biztos jól jön.
Egy mai gamer pulzusa már nem emelkedik meg egy egyszeri akciójátéktól, így itt is megpróbáltak belezsúfolni minél több fejlődést és fejlesztést. Minden ölés után pontokat kapunk, természetesen a fejlövésért és egyéb különlegességekért plusz pontok járnak, és ha elég gyorsak vagyunk, akkor gyilkosságainkat kombo csokrokba is szedhetjük. Szintlépéskor revolverek forgótárjaiba elrendezett fejlődésekből választhatunk. Feloldhatjuk az egyszerre két pisztoly használatát, vagy fejleszthetjük az ebből a játékból is elmaradhatatlan bullet time-ot, ahol a fejlesztés után már céloznunk sem kell, csak nyomni fáradhatatlanul a tűzgombot.
A bossfightok itt a vadnyugathoz méltóan pisztolypárbalyok, ahol a célzáson kívül főleg a reflexeinké lesz a főszerep. Attól függően hogy mikor rántjuk elő fegyverünket csinálhatjuk tisztességesen vagy becstelenül, ha pedig az ellenfél már lőtt akkor lehetőségünk van Neot megszégyenítő módon elhajolni a golyók elől, úgy érzem itt Silas barátunk kicsit túlzásba vitte a meséjét :D
Nemcsak főszereplőnk története meseszerű, de ehhez hűen a grafikát is megpróbálták azzá varázsolni egy kis cell shaded segítségével, megjegyzem nem túl nagy sikerrel. A játék se nem lett szép, se nem rajzfilmszerű, de a funkcióját ellátja, nem szemet bántóan csúnya. A hangokból a szinkronok említésre méltók jó hallgatni őket, miközben folyamatosan átrendezik nekünk a terepet.
Nem kell nagy pisztolyhősnek lennünk ahhoz, hogy 5-6 óra alatt vegezzünk a Gunslingerrel, és utána marad a pályák pontra és időre történő újrajátszása, valamint pisztolypárbalyozhatunk még egy kicsit, de ezek már nem tolják ki nagyon a játékidőt, hozzáteszem már a megjelenéskor sem volt magasárfekvésben a játék, ma meg már fillérekért hozzá lehet jutni, úgyhogy ha szereted a westerneket és/vagy a vicces történetű játékokat, és valamiért miatt kimaradt neked a Call of Juarez Gunslinger, bátran tegyél vele egy próbát.
