A magyar köztudatba Csodagyerekként próbált volna érvényesülni a Michael Morrissey által írt és rendezett alkotás ami számomra is csak 2 hónappal ezelőtt vált ismerté.

Hogy miért is írtam azt hogy ez egy szuperhősös film?
Nos, talán az egész filmnek alapot adó háttértörténet miatt:
Sean Donovan már gyerekkorában megtapasztalja hogy az élet nem habos torta és pudingos palacsinta mivel egy rablótámadás következtében elveszti édesanyját majd lelkileg összetörve édesapjára marad akivel már édesanyja halála előtt sem volt jó a viszonya.
Évekkel később tizenhét évesen viszi tovább a film a történetet ahol a nyughatatlan Sean a maga módján próbálja megkeresni anyja gyilkosát és ezalatt igazságot szolgáltat, éjszaka a várost járja hogy segítsen azokon kik nem tudják megvédeni magukat a rájuk leselkedő veszélytől.

A film szuperhős jellege itt el is vész szóval aki azt várja hogy egy srác különböző akrobatikus mutatványokkal rudakon ugrálva veri ki a csúnya rosszfiúk fogát az felejtse el ezt a filmet.

Számomra a film inkább a dráma műfajába sorolható aminek mondhatni jellegzetes monotonitását pár akciójelenet szakítja meg.
A színészek sem igen ismertek a mái napig de ez se csorbítja a mű tökéletességét.A nagyon sötét atmoszféra és néhol megdöbbentő jelenetek a film végére egy olyan képet mutat a néző (most speciel ez én vagyok) felé ami után elgondolkozik az őt körülvevő világról és annak működéséről,hogy akármennyire is nem 21. századi módi de néha nagyon is helyt állnának a régi felfogás adta szabályok és talán arról hogy az igazságügy néha annyira bűnös mint az akit elítél.

A filmet csak azoknak ajánlom akik szeretnek eltöprengni azután amit láttak és nem csak a popcorn filmeket szeretik. Tökéletes cucc ha esetleg így hétvége közeledtével ha otthon vagy és filmet akarsz nézni.

Kíváncsian várom a Ti véleményeteket is a filmről, ha már láttátok vagy megnéztétek az ajánlatom után.Vannak még ilyen kevésbé ismert de véleményem szerint jó filmek amik megérnének egy misét.Ha akarjátok később is írok ilyenekről. 🙂