Az élőholtak éjszakája 2.rész

Rengeteg zombi volt az út mentén. Már azon is gondolkoztak, hogy lehet hogy csak ők élték túl. Ám akkor elmentek egy fegyverüzlet mellett. Több száz élőholt lehetett ott, nem értették mi történt. És akkor egyszerre csak egy kiáltást hallottak:
-PUSZTULJON A FÉRGESE! HÁHÁHÁÁHHÁ!
Érződött a hangján hogy élvezi ezt a gyilkolást. Mivel se John, se Scott nem értettek a fegyverekhez, ezért egyértelműnek tűnt hogy szükségük van rá. Minden bátorságukat összeszedve, belehajtottak az üzletbe, s ezzel eltiportak rengeteg rothadó zombit.
-He, hülyék vagytok? Ez milyen mentőakció volt? Ennyi gyökér egy rakáson.-Mondta gúnyosan.
-Te inkább csak örülj, ha nem segítünk itt döglesz meg!-Nagyon felhúzta az agyam, ezért kiabálva válaszoltam.-Na szállj már befelé..
-Kösz srácok. Az én nevem Michael. Azért jó hogy megmentettetek, be kell vallanom.-Mondta megkönnyebbülve.
-Én Scott vagyok, Ő pedig John. Hát amennyire láttuk hogy jól bánsz a fegyverekkel, ez természetesnek tűnt.
-Így van, szükségünk van egy jó lövészre. -Mondta John bólogatva.
-Srácok, nézzétek mi van a kabátomban!-Azzal széthúzta a kabátját, és annyi fegyver került a szemünk elé, amennyi a boltban volt.
-Te aztán jól tolod ember!-Mondtuk Johnnal közösen.

Nekivágtunk az útnak, s csak mentünk míg meg nem állt a kocsi. Nem értettük mi történt.
-Mi a gedva volt ez?-Kiáltott fel Michael.
-Nem látod? Elfogyott az üzemanyag!-Förmedtem rá.
-Akkor jobb lenne szerezni, mert egy így elég kellemetlen lesz.-Mondta John.
-Némmá' ott egy benzinkút! -Kiáltott fel Michael, olyan erővel hogy kiszakadt a dobhártyánk.
-Uccu neki srácok!-Mondtam, s el is indultunk.

Út közben, Michael mindenkinek osztott egy shotgunt, hátha baj lesz. Én elfogadtam, John nagyon ellenkezett, de rájött hogy muszáj ha élni akarunk. Minden csöndes volt. Túl csöndes......