Átváltozás (rövidke)

Az egyik pillanatban még a piától kábultan hevertem a kis szobában a másik pillanatban ott volt az ágy szélén a lány, és fölém hajolt. Egészen másra számítottam, mikor az ajkai a nyakamhoz értek.




Egyik kezével a nyakamat fogta meg a másikkal államat feszítette fel. Ekkor tudat alatt már éreztem a bajt, de elkéstem. Mintha egy éles acélfogó ragadta volna meg a nyakamat, hallottam a halk neszt amint a szemfogak áthasították a bőrt és a húst. Testem egyre gyengült.. a látásom elhomályosult, de szörnyű módon, kéjt is éreztem.




- Úristen? hörögtem, ahogy megéreztem a meleg folyadék csíkot a nyakamon, amint lefolyt a póló alá a mellkasomra. Ekkor a Vámpír leány lazított a szorításon, majd mintegy anyai mozdulattal feljebb húzott a párnán, igaz fogai még mindig a testemben voltak. Ekkor a nyaki nyomás is elmúlt, a lány elemelkedett, én pedig, mint egy kifacsart szivacs tehetetlenül néztem, ahogy letörli szájáról a vért, majd csettint egyet a nyelvével.

- Ne félj, nem halsz meg, azaz nem lesz véged? ? suttogta nyugtatónak szánt hangon, bár erre semmi szükség nem volt, hisz a vérveszteség és az iszonyat megbénított.

Ekkor elsötétedett minden. és a testemet szörnyű kín járta át. Nyelőcsövem összecsavarodott, nem kaptam levegőt szemem előtt összefolytak a színek?

*************************************************




- Fekszek, de hol? ? ez volt az első gondolatom.

- Hideg van. ? Ez volt a második.

Aztán az egész dolog elöntötte az agyamat: a félelem, az édes illat, a meleg a nyakamon. Odakaptam, kezem valami kérgeset tapintott. Arcom elé emeltem a kezem. Ujjam vörös volt.

- Ez, ez? ? motyogtam. Feltápászkodtam és kitántorogtam a ajtón, a fejem iszonyatosan hasogatott és fáztam. Nagy nehezen benavigáltam a fürdőszobába a tükör elé. Amint belenéztem a tükörbe, elfogott a rettegés. Szemeim vöröses kékes színben játszottak, mint a friss vér, arcom krétafehér volt, ajkaim lilásak, nyakamon a megalvadt vér kérge látszott és a két lyuk.

- Úristen! ? kiáltottam és ekkor elővillant a két megnyúlt tűhegyes szemfogam.

Ekkor az ajtó felől egy kedves női hangot hallottam.

- Hogy tetszenek?

Kezeimmel a fogaimhoz kaptam és megpróbálta őket kitörni.. A lány odaugrott.

-Hé bolond vagy? Még törékenyek, és ha elveszted őket éhen pusztulsz!- kiáltotta, A csuklóimat megragadva a testem mellé szorította a karjaimat. Félelmetes ereje volt, mintha rongybaba lettem volna, úgy lógott a karom a testem mellett.

-Nem akarok ilyen szörny lenni, Inkább a halál..

--CSATT--

A lány keze tovább lendült, ahogy a pofon lendülete vitte. A szememben nézett.

Szemeiben könnyek vibráltak.

- Szörny? ?mondta- Hisz nem is ismered a vámpírokat!

- Dehogynem, mindenki tudja, hogy? ? hirtelen gyengeség keríttet hatalmába.. elhomályosult a világ, megbillent a szoba. ? Mi történik?- kérdeztem rémülten.

- Enned kell! ? mondta a lány.

- Mi.. mit?- nyögtem , miközben meg kellet kapaszkodnom a mosdókagyló szélében.

- Banánt? VÉRT te szerencsétlen? Ha tudom hogy ennyire hülye vagy, inkább megöllek?- morogta a Vámpír.

- Akkor ölj meg , rajta. Néztem rá elszánt tekintettel.

- Most már egy vagy a fajtánkból. Menj és egyél, még van valamelyik testben valamennyi v?

- Micsoda??? ?minden erőmet összeszedve félre löktem az útból, ki a folyosóra, be a szobába és a látványtól elakadt a szavam? Az összes, bulin résztvevő halott volt? Mind a 8 ember? Lilás krétafehér, nyugodt arcok., mintha aludtak volna. Vissza tántorogtam a lányhoz és a térdem felmondta a szolgálatot..

- Ölj meg? kérlek..

- Nem táplálkozol? ?kérdezte

- Neeem? ! ? Üvöltöttem. A szemfogaim felsértették az ínyemet.

- Akkor nincs mit tenni?- elkapott felrántott a földről, maga elé emelt majd a kezét az arcomra tette.

- Talán még nem vagy "túl" vámpír?- a szemembe nézett, és megszólalt.

? Arkhas tuitallen jubirlaah!

A testem megelevenedett és elindultam a szoba felé.. kihunyó tudatom még érzékelte ahogy a fogaimat előmeresztve közelítek a legközelebbi áldozat teste felé...