Pár hete úgy döntöttem nekem is ideje nekiállni végre és lepörgetni az Assassin?s Creed sorozatot, elvégre alapvetően átlagon felüli játékokként vannak értékelve. Konzolra, használtan szinte már az ember után dobják őket, így az első pár részt beszereztem.
Ma értem a végére az első epizódnak, ami ahhoz képest, hogy már 9 éves, nem is fest olyan rosszul, még PS3-on sem. Sajnos nagyjából ennyi pozitívumot tudok a játék mellett felsorakoztatni.
Amikor elkezdtem játszani, kissé laposnak éreztem az egészet, nem pörgött a történet, nem éreztem, hogy haladok valamerre. Aztán az öreg bölcs Masyaf-ban büntiből elvette az assassin cuccaimat, nekem meg bizonyítanom kellett a rátermettségem kisebb feladatokkal, illetve 9 személy meggyilkolásával.
Ezen a ponton, kb. úgy a második, harmadik orvgyilkosságig, bevallom, élveztem a játékot. Aztán jött a következő, meg a következő, amiknél ugyanabba a pár városba kellett bejutnom, ugyanúgy kellett infókat szereznem, tehát unalomba fulladt az egész számomra.
A toronymászós, körbenézős dolog egyenesen bosszantott. Vicc, hogy csak így lehet informátorokat találni ahhoz, hogy megtaláljam a célszemélyt. Mondanom sem kell, nem kerestem fel minden tornyot és nem gyűjtöttem be minden infót, csak a minimális hármat, ami elegendő volt, hogy az Assassin irodában megkapjam a célpont pontos helyzetét. Pörgettem a játékot, ahogy tudtam.
Csak sajnos nem mindig ment olyan gyorsan, ahogy én szerettem volna. Az egy dolog, hogy a fő ellenfelek erősebbek, mint a többi npc ellenfél, ezt megszokhattuk más játékokban is, de hogy ennyire csal a játék, az nevetséges. Néha alig bírtam legyőzni az adott személyt. Próbáltam nem szemtől-szembe, hanem lopakodva legyűrni őket, viszont többnyire ez nem volt kivitelezhető, vagy csak én bénáztam.
Ha egymagában sikerült is volna elkapni, akkor is ott volt milliom egy segítője, akik körbevettek és jobbról-balról is vágtak, alig volt esélyem. Ha el akartam szaladni, szerencsétlen karakterem azt is nehezen fogta fel, mindenáron harcolni akart. Ha elmenekültem, katonák hada eredet a nyomomba és meglepő módon mindenhova követni tudtak. Persze néha nem volt nehéz, mert a karakterem elakadt mindenféle kiálló tárgyakban, házfalban.
Felmásztam a ház oldalán, utánam jöttek, átugrottam a tetőn, utánam jöttek. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy Altair minek tanulta évekig az assassin mesterséget, ha ezeknek a mezei katonáknak így zsigerből megy a dolog. Szénakazalban elbújni, padon sunyulni, vagy a tetőkön levő bódékban rejtőzni csak időhúzás volt. Amint kiléptem a biztonságot rejtő zugból, máris villogott pirosan a jelző, hogy veszélyben vagyok.
Megpróbáltam imádkozva közlekedni, úgy ugyanis érdekes módon nem vettek észre, talán papnak hittek. Azt leszámítva, hogy így bitang lassan lehet haladni, még az a veszély is fennáll, hogy kéregető nőcskék odapattannak eléd és mozdulni sem tudsz tőlük. Ha nem kéregetők állnak az utadba, akkor meg bolondok (részegek?), akik fellöknek. Ekkor megszakad az imádkozás, a katonák meg hogy-hegynem, rögtön észrevesznek.
Megint jöhet a harc, vagy a tök felesleges menekülés. Harc közben persze voltak jobb pillanataim, amikor egész jól ment a mészárlás. 10-15 katonát úgy levágtam, mint a sicc. Aztán a többi falhoz szorított, a kamera meg megbolondult és semmit nem láttam, csak a növényzetet, vagy falat nagytotálból. Tucatszor előfordult az ilyen is.
Összességében szerintem ez egy elég közepes játék és őszintén szólva nem is értem, hogy ilyen kezdés után hogy lett ennyire népszerű és hogy élt meg ennyi részt. Persze ezt mai fejjel írom, mert most játszottam, lehet, hogy 2007-ben ez a játék még ezekkel a bosszantó hibákkal együtt is kiemelkedőnek számított.
Ráadásul számomra elég egyértelmű, hogy már az első rész készítésekor a következőre is gyúrtak a fejlesztők, hiszen gyakorlatilag félbemaradt a játék, nem lett egy konkrét lezárása. Legalábbis, ami a jelenben játszódó eseményeket illeti.
Többen is felhívták a figyelmemet, hogy nem biztos, hogy jó ötlet egymás után darálni az epizódokat, mert monotonitásba fullad az egész. Ha a többi is ilyen lesz, mint az első, akkor csak az akaraterőm hajt majd előre, mert élvezni nem fogom a játékot. Mindenesetre tovább folytatom.
Többit csak cseréltem vagy kölcsönkaptam. 
