Mit tehet az ember, ha megalázták, ok nélkül bántották, megzsarolták, ne adj isten a komplett családnak számító zsemle színű kiskutyáját hagyták kiszenvedni a műtőasztalon? Hát itt jön képbe a ?Pokol Forródrótja?, az internetes oldal, ahová, ha pontban éjfélkor, mérhetetlen gyűlölettel a szívünkben beírjuk az életünket megkeserítő személy nevét, az beteljesíti bosszúnkat. A dolog egyetlen hátulütője, hogy ezért az exkluzív szolgáltatásért cserébe lelkünk a pokol tüzére kerül halálunk után, a sokkal vonzóbb örök sushi-mezők helyett.
Öröm az ürömben, avagy Enma Ai és segítői
Miután rákattintottunk a KÜLDÉS gombra, megjelenik egy hosszú fekete hajú, szomorú arcú, kimonós kislány, hogy elmondja az ?ügyfelének? a szerződés ráeső részét, valamint átad egy piros masnival átkötött szalmabábút. Amennyiben a kliens meghúzza a szalagot, a bosszú kezdetét veszi. De álljon meg a menet! Mi van ezekkel a szalmabábukkal? Nem, Ai hétköznapjait nem az teszi ki, hogy két bosszú között szalmabábokat eszkábál. A Pokoli Lány rendelkezik három pótolhatatlan segítőtárssal, és ha a szükség vagy éppen egy bosszúéhes fiatal úgy hozza, át tudnak változni szalmabábbá. Az első Hone Onna (magyarul csontasszony), egy fiatal, csinos, kimonós nő, aki ha kimonóövét átdobja válla fölött, szalmabábbá változik. A második Ichimoku Ren, egy fiatal, jóképű, fülbevalós srác, aki akkor változik át, ha megcsókolja a medálját. A harmadik pedig Wanyuudou, aki se nem csinos, se nem jó képű, sőt még fiatal sem, viszont amellett, hogy a fekete (azaz a legsűrűbben használt) szalmabáb, még Enma Ai tüzes kerekű repülőhintójának a szerepét is ő tölti be.
Röviden a történetről
Minden egyes rész egy-egy különálló történetet mesél el. Minden sztori belátást enged a szigorú és pedáns japán társadalomba - bebizonyítva nekünk, hogy az emberi romlottság sajnos nem kímélte meg a szigetországot sem. De ne ijedjen meg senki sem attól, hogy a történet unalmassá válhat az összefüggéstelenségtől, hiszen minden eseménysor teljesen más aspektusba helyezi a bosszú eme kegyetlen formáját. Végignézhetjük, hogyan kapja meg a magáét a bűnöző, aki kislányokkal erőszakoskodik, az unatkozó háziasszony, aki a szomszédot zsarolja, vagy éppen az állatorvos, aki nem tesz eleget a hippokratészi-esküjének. De, ha valakit még mindig zavarna, hogy az egyes epizódok nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, az is megnyugodhat, mert körülbelül a hatodik résztől elindul egy igencsak izgalmas szál, ami végigfut egészen a befejezésig. Sőt, aki türelmesen végignézi az első évadot, akár azt is megtudhatja, hogy Ai miért kényszerül ezt a hálátlan munkát végezni. (Valamint egy kis fejszámolás árán azt is meg lehet tudni, hogy beszélhetünk-e liliomtiprásról abban az esetben, ha szerelembe esünk a kishölggyel!)
Kinek jutna ilyen eszébe?
Az ember csak addig ámuldozik a mű impozánsságán, amíg ki nem derül, hogy milyen csapat bújik meg a háttérben. Pedig már az is megnyugtató, hogy a Studio Deen berkeiben készült ez a 26 részes remekmű. A stúdió olyan animékkel büszkélkedhet, mint a Fate/stay night, az Angel?s Egg vagy a Gravitation. Hozzáteszem az utóbbira én nem lennék annyira büszke. :) És ha a DEEN eddigi munkái nem referálják kellőképpen a minőséget akkor vessünk egy pillantást az alkotókra. A rendezői székben nem más ült, (illetve ül most is ) mint Takahiro Omori (Koi Kaze, Gakuen Alice) Az író pedig az a Kenichi Kanemaki, aki a Saber Marionette J-t, a Sayonara Zetsub? Sensei-t és még megannyi népszerű sorozatot tudhat magáénak.
Mikor először betettem a dvdbe a Hell Girl-t, csak a harmadik részig jutottam. Egyszerűen eluntam. Ezt követően a lemez hosszú hónapokig az íróasztalom fiókjában pihent. Nem is értem, hogy miért nem néztem tovább, mert amikor egy szürke, nyolc órás, fárasztó iskolai nap után betettem a lejátszóba hajnali négyig ültem a tv előtt, nehogy lemaradjak valamiről. Amiről először azt hittem, hogy unalmas és ötlettelen, megnyitott előttem egy (akkor még) teljesen új műfajt. Ha őszinte akarok lenni kicsit Enma Ai-nak is köszönhetem, ma már nem csak shounen és zakkant animéken élek.
Megmondom őszintén nem tudom. A főszerkesztő tartotta a kapcsolatot a tulajdonossal, aki egy idő után nem válaszolt, aztán volt valami nagyobb szerver leállás vagy hasonló és akkor annyiba maradt a dolog. Én csak néha-néha cikkeztem,de a srác, aki a főszerkesztő volt szívét lelkét kitette az oldalért, szóval igazából miatta sajnálom a dolgot.
