Akasztás előtt… ismét^^

Nem az a lényeg Raiden!😉 Számos olyan ismerősöm van, akiknek nincs érettségiük, és például sokkal jobban vágják a történelmet, vagy éppen a matekot, annak ellenére is, hogy itt állok lassan a diplomám előtt. A tudást az élet adja, nem az iskola, én többet tanultam az utcán, mint az iskolapadban, ha érted mire gondolok…🙂
Amúgy Lac, egy rohadt nagy kalappal, ne hozz szégyent ránk bammeg!🙂
Eszembe jut nekem is az érettségim, te jesszusom… Sosem felejtem el, két napra voltunk osztva (asszem a szóbelivel), másnap jöttem volna, én meg valahogyan elfelejtettem, és elmentem az akkori barátnőmmel a törzshelyemre (kocsmra, mi más…🙂). Egyszer csak csörög a telefonom, hogy Rolikám, rád várnak az érettségin, mindjárt te jössz…🙂 Képesek voltak rövidnadrágban, meg azt hiszem Sabbat pólóban levizsgáztatni, elég para volt, de mindenből kiválót kaptam…🙂 Na meg az írásbeli sem volt egyszerű, ott már felerőszakoltam az öltönyt, de elneveztek csokis embernek (aki ismer közelről, az tudja, hogy én egy nagy zacskó csoki nélkül sehová nem megyek) , na oda reklámszatyornyival jártam…😄😄 A régi szép idők, bár vissza lehetne hozni őket egy napra…🙂 Na, nem pofázok itt baromságokat, munkára…😄

válasz erre

Igen tudtam, éppen hasonlóról írtam beadandót Szociológia II-ből, még egy éve, bár normális magyarázat azért nincs rá…🙂 Én inkább azt vettem észre, hogy lassan már túlképzés lesz, mindenki diplomát akar, és nem lesz aki elvégezze a kétkezi munkákat, pedig arra is nagy szükség van. Arról nem is beszélve, hogy a diplomások nagy többsége lenézi a nem diplomásokat, pedig ismerek magam is olyan felsőfokú végzettséggel rendelkezőt, akinek még az érettségi papírjait sem töltöttem volna ki… Mondjuk, a diplomások = szenvedélybetegek arányát mindenképpen növelni fogom, bár mondom ez nem egyértelműen meghatározható tény, csak érdekes okfejtés…🙂 Persze a szenvedélybetegség is vallás kérdése…🙂 Nekem pl. hiába mondják, hogy cigi, vagy energiaital függő vagyok, nem vallom be, mert nem vagyok az…😄😄 (Nem a fenét nem…😄) Orvosilag pl. van ilyen, hogy szenvedélybetegség, amire már a diplomások nagy többsége nem húzható bele, a klasszikus szenvedélybeteg kórképbe sokkal több nem diplomás tartozik bele egyébként…🙂 Érdekes téma, megér néhány misét utánajárni…😉

válasz erre

Tudod a levelező képzés elég, khmm, hogy is mondjam finoman, szóval nem túl részletes és rengeteg dolgot magunktól kell összeszedni, amire az élet iskolája a legjobb…😉 Én pl. rengeteget olvasok, minden apróságról, mert muszáj, a diploma meg csak egy olyan papír lesz, ami egyszerűen csak úgy lesz. Semmi különösebb lényeget nem nyilvánítok neki.🙂

válasz erre

Nem kínlódok.🙂 Egyedül a pénz, ami sok egy-egy félévben, de tanulni oda sokat nem kell, sőt szinte semmit. Magamtól járok utána dolgoknak, ha kérnek beadandókat, akkor nem csak arra koncentrálok, amiről írni kéne, hanem körüljárom a témát. Konkrét példa, éppen tegnap fejeztem be egy Hidegháborúról szóló 10 oldalas cuccot. (Ne kérdezd miért kell nekem ilyen…😄) Nos, elviekben csak a végét kellett volna áttanulmányoznom, de én kivettem egy rakás könyvet, és átrágtam az egész Hidegháborút, majd 20 oldalban összehoztam egy beadandót. Nem seggnyalás, nem pedálozás, egyszerűen szeretnék előrébb haladni tudásban, minden téren, mivel egy újságíró nem az iskolában (főleg nem levelező tagozaton) fogja megtanulni a dolgait, hanem az élettől. Ráadásul én úgy tartom, hogy egy újságíró tipikusan olyan legyen, hogy egy témához nagyon, viszont minden máshoz minimum középszinten értsen. Így nem tudnak neki meglepetéseket okozni…🙂 De tényleg nem fontos a diploma, úgy mondom inkább, hogy elvárják tőlem, hogy meglegyen a papírom…🙂 De inkább önképző szakkör ez, mint egyetem…🙂🙂 Szóval az a papír ilyen formában már nekem is kell, mert rengeteg időt beleöltem (felét is elég lett volna). De kínlódni, nem kínlódok, szeretek és mindig is szerettem tanulni, csak volt amikor más fontosabb volt…🙂

válasz erre