Aztán olvasom a címet: Kollégánktól búcsúzunk.

Először nem értettem. Aztán elolvastam a többit.

…

A gondolataim szétestek. TESSÉK? Dragon György elment? A magyar gamer újságírás egyik legnagyobb alakja?meghalt!? Ez csak egy rossz, és ízléstelen vicc lehet…

Aztán a tény kezdett megkapaszkodni az agyamban. Torkomat a sírás kaparja, szemem könnyes.

A kedves, közvetlen mester nincs többé. Sokaknak „csupán” az egyik legkorrektebb,”legjófejebb” író, szerkesztő volt, de nekem ezen felül személyes példaképem is.

Kiskölök koromban, első magazinjaimban mindig megakadt a szemem az írásain, a stílusán. Mint mindannyiunk, a fiatalabb generáció apja, írt. Sosem volt fennhéjázó, csupán közvetlen.

Nekem Gyu volt a biztos a pont, a nagy öreg, aki hozzátartozik a magyar gamerújságírás világához, mint mondjuk az autóhoz a kormány, vagy a villamoshoz a csilingelés.

És Ő, akitől számomra hatalmas megtiszteltetés volt, mikor GameChannel chaten bemutatkozhattam neki, elolvasta egy írásom és azt mondta, ez nem rossz, sőt jó, meghalt.

Fiatalon, 48 évesen.

Sport és MMORPG volt a szakterülete az újságírásban, de dolgozott fejlesztőként, zenét szerzett saját alkotásához, könyvet írt, Űrcsillirádos néven.

A szakma polihisztora volt, és tudásával sosem láttam kérkedni.
Könnyeimmel küzdve, nem tudom írásba foglalni, mit érzek pontosan most.

Minta egy csillag, amire felnézek, kihunyt volna, és soha többet nem láthatnám. És a kétségbeesés. Hisz fiatal volt. Még annyi minden várt rá.

Isten nyugosztalja a magyar játékos társadalom egy ikonikus alakját, kinek nagyon sokan, nagyon sok mindent köszönhetünk.

Dragon György Emlékére.

A célkereszt nem mozdul,
az összes player lehajtott fejjel áll
Egy sárkány röpte, az utolsó
Reméljük, a csillagok közt
Otthonra talál.
A monitor sötét,
Jel sem mozdul
A sok játékos arca
a földnek fordul.

Száll a sárkány,
létének börtönéből
Tömeg moraja hangzik
Gyászuk mély üregéből.

?

Nyugodj békében, Mester.