Történetünk Japánban kezdődik Tokióban, 1987-ben. A tokiói autópálya hatalmas érhálózatának egyik legnyitottabb és leghosszabb szakasza a Bayshore Route, ami magyarul mondjuk öbölparti szakaszt jelent. Ez Japán és talán a világ egyik leggyorsabban autózható autópálya szakasza.

Japánban nagy hagyománya van a gépek építésének és a sebességnek is(nem is gondolnánk mekkora, Igen még annál is nagyobb!), és ennek folyományaként a BayShore Route avagy a Wangan-Sen legendák születésének volt a színhelye. Szó szerint legendáké.
Szóval vissza 1987-hez. Ekkoriban már virágzott az úgynevezett Bosozoku motoros(és autós) bandák kora, akik az amcsi motorosokkal ellentéteben nem az izom motorokat hanem a gyorsasági gépeket részesítették előnyben és építették át őket.

A Japán motorkerékpárokat senkinek nem kell bemutatni, de a Bosozokusok túltolták, kigiccselték a gépeket, a motorokat felheccelték, a 350 km/h sebesség mindennapos volt a köreikben (1987-et írunk, és 250-400 köbcentis blokkokról van szó!) Som balesetet okoztak, és még arra is rávetemedtek, hogy bandákban megtámadják az autópályán utazókat. A rendőrség tehetetlen volt velük szemben, az okokat később kifejtem.
És ez a dolog hívta életre a Mid Night Club nevű autós klubot, amely beírta magát az autós kultúra nagykönyvébe.

Pár gazdag és jól szituált, és nem mellesleg baromi jó sofőr megalapította a Mid Night Club-ot, egy autós szerveződést, ami azt tűzte ki célul, hogy legyalázza a bosozoku-s arcokat. A klubba bekerülni nagyon nehéz volt, ahogy hogy teljes rangú taggá váljon valaki, egy éven át az összes találkozón részt kellett vennie, és a kocsijának legalább 250 km/h tempót kellett tudnia 10 percen át.
Erre jött az eszméletlen nagy titoktartás, a találkozókon mindenki anonimitásban volt,(sisak és tűzvédő maszk) senki nem ismert senkit, csak az autókat. Akinek a kocsiján a klub matricáját látták, de nem volt tag, annak általában totálkárosra törték a kocsiját. Jakuzás módszer, de abszolút érthető. A sofőrök amúgy jellemzően (a pletykák alapján) tehetősebb átlagemberek voltak, orvosok, fotósok, stb. voltak.

A klub autóparkjának gerincét a Nissan Skyline-ok akkori változatai uralták, de csak létszámban. Voltak még Acura NSX-ek Toyoták, és persze egy kettő import autó, Ferrarik Porschék, Ezek a gépek is elképesztő dolgokra voltak képesek, a 300 fölötti tempó átlagosnak volt mondható, azonban volt kettő gép, amik tulajdonképpen félistenekké tették ismeretlen pilótáikat.

Az egyik ilyen vas egy német alapokon nyugvó Porsche 930 turbo volt. Ez a kocsi a Yoshida Special 930 névre hallgatott, ám legismertebb neve a Blackbird volt. Ez a gép a maga korában egy japán fokkal is (ami azért nem piskóta) csúcskategóriás épített autó volt. Pontos adatok nem ismertek, de a 800 lóerő és a 380km/h körüli maximális sebesség csaknem biztosra vehető.

Még mindig 1987-et írunk. A tulajdonos kilétét homály fedi, de a mendemondák arról szólnak, hogy 2 millió dollárnyi jent rakott a kocsiba. A Yoshida Special létezik, és még egyben van, pár kincsvadász rálelt egy japán autószalonban, elrejtve a szemek elől. Az állapota kivalló, de valószínűleg soha többet nem fog a pályán száguldani.
Ahogy a másik legenda sem, a Nissan Fairlady Z, avagy ahogy meghivatkozzák a Devil Z. Egy egy Nissan 280ZX kupé, amely egy 3,3 literes dupla turbós motort hord magában. Ereje a Blackbirdéhez mérhető, a pletykák szerint a Devil Z és a Blackbird a klubon belüli legnagyobb riválisok voltak, és egyben legjobb barátok is (nem tudni, anonimak maradtak e egymás előtt).
Azonban a Mid Nightnak volt egy szabálya: SOHA SEMMILYEN körülmények között nem veszélyeztethetik egymás és ‘civil’ autósok életét.

Ez kicsit furcsán hangzik, nyilván szénné tuningolt autókkal 350-el száguldani nem életbiztosítás, de a pilóták profik voltak, és a klub fennállásnak 12 éve alatt csupán egy balesethez kötődött a nevük.

A Fekete Péntek.

1999-ben egy pontosan meg nem énekelt pénteki éjszakán a Bosozoku banda néhány tagja kihívta versenyezni a Mid Night Club néhány tagját, akik ezt el is fogadták. Ám a verseny tragédiában torkollott. A versenyzők egy sűrűbb forgalmú szakaszhoz értek, ahol az egyik Bosozoku-s elvesztette uralmát a gépe fölött.

A tragédiában két Bosozoku tag és 6 ártatlan civil vesztette életét. A körülmények máig nem tisztázottak, ám az bizonyos, hogy az esetről tudomást véve a Mid Night Club azonnali hatállyal és végleg feloszlatta magát.

Tulajdonképpen ez egy, a tragédia sötét árnyéka ellenére is, nemes és becsületes tett volt. Habár sokan pedzegetik, hogy a Mid Night-nak amúgy sem volt sok hátra mert az ezredforduló környékén eltörölték azt a rendeletet amely a rendőrautók maximális sebességét 180km/h-ban határozta meg(!!), így a 2000 évek elején rengeteg japán utcai banda kerül a rendőrök kezeire, akik elkezdték utolérni őket. A Mid Night Club-nak vége szakadt, de legendájuk tovább él.

Sokaknak ismerően csenghet a MidnightClub című játéksorozat. Igen az a Wangan bandájára építkezik!
A Blackbird és a Fairlady legendájára Manga anime és később élőszereplős film is épül.

A Wangan-sen sztráda fenegyerekei beírták magukat az autós történelembe, ámbár manapság már igencsak kevesen emlékeznek rájuk.
„A Wanganon nem számít ki vagy. A sebesség és kitartás dönt.”