Konkrétan arról van szó, hogy a Liar Game egy manga (japán képregény) feldolgozás, ami japánban már két évadnyi sorozatot és két nagyfilmet is kapott, de tavaly Koreában is feldolgozták egy évaddal és remélhetőleg lesz folytatása is. Szerencsére az utóbbi sem csak egy sima másolat, hanem bőven van benne anyag és plusz (néha mínusz :D). A történet egyik főszereplője Nam Da-Jung, aki igencsak becsületes és naiv lány, sőt túlságosan is, így gyorsan át lehet verni, főleg amikor bekerül a Liar Game nevű valóságshowba, viszont ez nem szokványos műsor, ahogy már Da-Jung bekerülése sem volt az, de a lényege, hogy most már 500 millió won van nála, amit meg kell tartania. A Liar Game-ben a résztvevők feladata a másik pénzét kicsalni bármilyen módszerrel, persze az erőszakot kivéve és aki elég ügyes, az akár 500 milliárd wont is szerezhet a legvégén, ami körülbelül 2,5 milliárd forintnak felel meg. Viszont egy olyan lány, mint Nam Da-Jung már az első körben elvérzik… Itt jön a képbe egy frissen szabadult profi svindler és pszichológia professzor, Cha Woo-Jin, aki végül segít neki a pénzt visszaszerezni. Ha nem szerzik vissza az 500 milliót és veszít, akkor ez számára adósság lesz és ki kell fizetnie. Több fordulós „játék” minden körében számíthatunk számtalan fordulatra és érdekességekre, így unatkozni közben nem sűrűn lehet. Remek párharcokat vívnak az elmésebb résztvevők. Továbbá Koreában mostanság igencsak népszerűek a krimi thrillerek, így ez a sorozat sem maradhat efféle szálak nélkül.

Sokáig tűnődtem a japán és a koreai verziók közti különbségeken, de nem sikerült eldöntenem melyik tetszik jobban. 😀 Tetszik a japán verzió komorabb hangulata, amit ritkábban törnek meg és az is tetszett, hogy gyorsabban pörög az egész (leszámítva az utolsó részt…), viszont ennek hátránya, hogy kevésbé foglalkozik mással, csak a Liar Game fordulókkal és az emberi természettel. Ott a komolyságot leginkább az adja, hogy a Liar Game egy ismeretlen szervezetként mutatkozik meg a résztvevőknek, bár a tévéshow-s megoldás sem kevésbé súlyos időnként. A koreai verzió többet foglalkozik a szereplőkkel, ez tetszett és kapott plusz történetet, ami nem tökéletes, de nekem hiányzott a japánból. Ott csak annyi történet volt az első évadban, amennyi szükséges volt a cselekményhez és a tanulsághoz. Színésznőket és színészeket nem sorolgattam, mert igazából úgyse mondana sokat. 😀 Egyetlen szereplő, akit egy páran talán ismernek, az a japán verzió naiv lánya, Kanzaki Nao vagyis igazi nevén Toda Erika. Ő játszotta az itthon is megjelent Death Note filmben Amane Misa-t.
(Ezt a képet leszámítva mind a koreai verzióból van. És ő Toda Erika)
A lényeg, hogy valamelyik verziót érdemes megnézni, mert jó sorozatok. Mindkettő rejtélyes, izgalmas, fordulatos és némi tanulságot is le lehet szűrni belőlük, szóval mindkettőt nyugodt szívvel ajánlanom. A koreai verziónak annyi előnye van, hogy ingyen és legálisan online nézhető a viki.com-on magyar felirattal. 🙂