4 in 1: Lady Gaga

The Fame/The Fame Monster (2008/2009)




Leírás: Gaga bemutatkozó nagy, és középlemeze. Mind két album a hírnév témáját mutatja be. A The Fame ennek a csillogó, a The Fame Monster pedig a sötét oldalát mutatja be. A két lemez nagy siker lett, de vajon megérdemelték-e?:

The Fame:

Pozitív: A lemez már egyből erősen nyit a Colby O'Donnis-szal közsen felvett Just Dance-el. Bulis, szórakoztató, és tele van energiával. A forró rágógumi tovább nyúlik a LoveGame-mel. A remekül megírt szöveg mellé egy sexy elektronikus hangzás társult. És még mindig folytatódik a diadalmenet a Paparazzi-val, aminek üzenete lényegében ugyanaz , mint a The Fame Monster-nek. A szöveg hatásos, a hangzás pedig egész jó lett szerintem. Az erős kezdet még mindig tart a Poker Face-el. A hangzás érdekes, de pozitív értelemben, és a szöveg is jó lett egyszerűsége ellenére. Az album hátralevő részéből a Beutiful, Dirty, Rich, a Starstruck,
a Boys Boys Boys, a Paper Gangsta, az I Like It Rough nevezhető még jónak.

Negatív: Sajnos, az erős kezdés után nagyon hullámzóvá válik a The Fame. Példa: Egy Poker Face-t hogyan követhet egy Eh Eh (Nothing Else Can I Say)? Egy rendkívül erőltetett rágógumi pop szám. Sajnos a lemez hátralevő részén érződik ez a görcsös igyekezés, hogy össze kell dobni egy debülátó albumot. A 15 dalból csak 9 lett jó, ilyen mennyiséggel viszont az egész jó lett volna, ha egy kicsit jobban igyekeztek vola, és nem sietnek.

Ítélet: 10/7.4

Tracklist:

1. Just Dance (feat. Colby O'Donnis)
2. LoveGame
3. Paparazzi
4. Poker Face
5. Eh Eh (Nothing Else Can I Say)
6. Beautiful, Dirty, Rich
7. The Fame
8. Money Honey
9. Starstruck (feat. Space Cowboy and Flo Rida)
10. Boys Boys Boys
11. Paper Gangsta
12. Brown Eyes
13. I Like It Rough
14. Summerboy
15. Disco Heaven


The Fame Monster:

Pozitív: A kezdésnél egyből belecsapunk a lecsóba a Bad Romance-el. Gaga azt mondta, hogy a dalt az a paranoia ihlette, amit első turnéján érzett. A hangzás remekül lett megalkotva, a szövegben pedig lárszik az odafigyelés. Az Alejandro-ban Gaga tökéletesen nyilványítja ki a "sex szörnyétől" való félelmét. Gaga továbbra is jól teljesít a sexy, és remek szövegű, és hangzású Monster-el. A Speechless-be sem tudok belekötni rockos hibrid hangzásával, és remek szövegével levett a lábamról. A Beyoncéval közös Telephone talán a lemez egyik legemlékezetesebb pillanata, a szöveg, és a hangzás remekre sikeredett, valamint Gaga, és Bey nagyon jól tudnak eggyütműköni. A So Happy I Could Die dance-es hangzásával lett jó, a szöveg viszont tulságosan ragaszkodik a refrénhez. Az utolsó dal, a Theet pedig hangzásával menekül meg a rossz kategóriától, bár nem lett a kedvencem.

Negatív: Csak egyetlen egy szám nem lett a kedvencem, a Dance in the Dark, ami nem lett túl maradandó.

Végül: Vitathatatlanul jobb lett a The Fame-nél. 8 dalból 7 lett jó, az az 1 nem olyan vészes.

Ítélet:10/9.5

Tracklist:

1. Bad Romance
2. Alejandro
3. Monster
4. Speecles
5. Dance in the Dark
6. Telephone (feat. Beyoncé)
7. So Happy i Could Die
8. Teeth

Born This Way (2011)




Leírás: Gaga 2010-ben jelentette be a lemez munkálatait. Végül 2011-ben megjelent, és Gaga olyan szinten promotálta a lemezt, hogy még a Farmville-t is elfoglalta egy rövid időre. Vallási közösségekben óriási felháborodást keltett, Libannonban pedig be is tiltották arra hivatkozva, hogy sérti a kereszténységet. Lássunk neki:

Pozitív: Az erős kezdés ezen a lemezen sem marad el a Marry The Night-al, és a maga nyomatékokban rock-ot is tartalmazó electrodance-es hangzásával, továbbá a szöveg is egész jó lett. A Born This Way is remekre sikeredett, hiszen a fülbemászó refrénnek köszönhetően nem felejtjük el a dalt. A Government Hooker is elfogadhatóra sikeredett, a hangzásban fellelhetőek az electrodance, és az opera (Nem, nem a böngészőprogram, hanem a zenei műfaj) elemei is. A szöveg is jóra sikeredett. A Judas is a Pozitív kategóriába sorolható, a hangzás a Bad Romance hangzásának némileg turbósabb változata, a szöveg pedig remekül lett kidolgozva. A Scheiße is nagyszerűre sikeredett, a dal elsősorban a feminizmusról szól. A dalban Gaga egy kitalált Német nyelven beszél, ezért több kritika is érte. Hangzás az electronica, és a Dancehall/Eurodance műfajokban mozog, a szöveg pedig egész érdekes lett. Az utolsó előtti dal, a Yoü and I is kiemelhető a kinálatból, a rock, és dance elemek megférnek egymás mellett, a szöveg pedig jó lett. Az utolsó dalban, a The Edge of Glory-ban Gaga ismét úgy teljesít, ahogy kéne, és végső dalként egész jól lett megcsinálva.

Negatív: "Hol ilyen, hol olyan." Ezzel a mondattal tudnám a legjobban jellemezni a lemezt. Olyanok a nem kiemelt dalok, mintha Gaga fogott volna egy csomó műfajt, összeturmixolta, majd a végeredményt egy pohárba öntötte. Bizonyos dalokról már az elején nem tudod megmondani, milyen a műfajuk, mint pl.: a Bad Kids, ami rock-nak indul, de electrodance lesz belőle. Gaga jobban odafigyelhetett volna a műfaji összeférhetőségekre.

Ítélet: 10/7.7

Tracklist:

1. Marry The Night
2. Born This Way
3. Government Hooker
4. Judas
5. Americano
6. Hair
7. Scheiße
8. Bloody Mary
9. Bad Kids
10. Highway Unicorn (Road to Love)
11. Heavy Metal Lover
12. Electric Chapel
13. Yoü and I
14. The Edge of Glory

Artpop (2013)




Leírás: A lemez munkálatai röviddel a Born This Way után kezdőttek meg. 2013-ban jelent meg. Az album az énekesnő személyes véleményét tükrözi az olyan témákról, mint a sex, a szerlem, a függőségek, a média, és a művészetek. Vágjunk bele:

Pozitív: A nagyon erős kezdés ezúttal elmarad, bár nem gyenge dal az Aura. A hangzásban még érződik a Born This Way korszak, bár nagyjából sikerült elhagyni, a szöveg pedig egészen egyszerű lett. Az ezt követő Venus sem lett rossz. A hangzás továbbra is electroicus vonalat képvisel, sőt inkább ezen van a hangsúly, ezért a szöveg háttérbe kerül. A Sexxx Dreams is egész elfogaható lett, kevesebb benne az "áram", és több az érzelem. A Jewels and Drugs is egész érdekesre sikeredett minden nézetből. Ezt a MANiCURE követi, amit szintén ide tudnák sorolni a tepója, és a refrén miatt. A címadó ARTPOP következik, és nagyon jó a maga sexy-s hangzásával, és szövegével. A Donatella egyenesen remek, ízig-vérig party sláger. Jön még egy Marie Jay Holland, egy Dope, és egy Gipsy, amik remekek lettek, és a "nagy finálé", az Applouse.

Negatív: Egy-két dal lélektelen lett. Pl.: Az R.Kelly közreműködésével készült Do What U Want-on annyira látszik, hogy party himnuszt akanak belőle csinálni, hogy a végén teljesen robotizálódott az egész. Legközelebb figyeljenek erre is a produtcerek.

Ítélet: 10/8

Tracklist:

1. Aura
2. Venus
3. G.U.Y
4. Sexxx Dreams
5. Jewels N' Drugs (feat. T.I., Too $hort and Twista)
6. MANiCURE
7. Do What U Want (feat. R.Kelly)
8. Artpop
9. Swine
10. Donatella
11. Fashion!
12. Mary Jane Holland
13. Dope
14. Gipsy
15. Applouse