Azt is tudjuk, hogy nem mi fogjuk nyereségessé tenni, hiszen hamar azzá vált, mert már most 200 millió dollár felett jár és a gyerekeket hallgatva a hazai moziban, azt kell mondjam, fog ez még jóval feljebb menni. A történet egyáltalán nem mindennapi, nem állatok vannak a főszerepben és nem is konkrétan egy főhős vagy egy aranyos lány. A főszereplő ugyanis egy különleges bébi, akinek komoly küldetése van a Templeton családhoz érkezve.

Noha a történet tartalmaz olyan elemeket, ami nem feltétlen egy 6 év körüli gyermekre tartozik, az alkotók jól vették ezen akadályokat. A főellenség például egy kutyás vállalat, akik olyan cuki kutyát szeretne „piacra dobni”, mely teljes mértékben helyettesíthetne egy aranyos babát. Márpedig a gyerek-kutya egyensúlyt fenn kell tartani a világban, így kalandos úton teljesülnie kell a missziónak.

Az egész sztori egyébként más kontextusban és akár valódi szereplőkkel egy komolyabb filmnek is elmehetne, ami az írói munkát dicséri. A történetben vannak meglepetések, komoly és érzelmes részek, de alapvetően egy animációs vígjátékról beszélhetünk, ami szerencsére sok poént tartogat, csak úgy kacagtak a gyerekek a moziban. Nevethetünk beszólásokon, párbeszédeken, bénázáson és helyzeteken, a mennyiségre nem lehet panaszunk, ahogy a minőségre sem.
Manapság már nagyon komoly technológiai megoldások állnak a készítők rendelkezésére, így nem csoda, hogy a kivitelezés igazából hibátlan. Elég sokféle környezetben játszódik a film, mindegyik részletesen kidolgozott és abszolút földhözragadt. 3D-ben vetítették az alkotást és továbbra sem az a néhány, a vászonból „kijövő” – ahogy a mellettem ülő kisfiú fogalmazta – dolog fogja eladni és megszerettetni az alkotást, de azt kell mondjam, hogy amikor a pelenkás izomagy nyála rohamtempóval közelített, az egészen undorító és remek élmény is volt egyben.

A külföldi szinkronhoz igazi nagyágyúkat szereztek meg, amiből a hazai nézők ugye semmit sem éreznek, ahogy azt is kevesen tudják, hogy bizony a zeneszerzők között a neves Hans Zimmer neve is szerepel. Alapvetően kevés a kimondottan zenés rész, de abszolút a hangulathoz illő az egész kivitelezése. A nagyjából másfél órás hossz még elfogadható a gyerekek számára és elég sok az „akció” ahhoz, hogy a figyelem folyamatosan a vászonra szegeződjön.
Összességében egy nagyon szerethető animációs filmet kaptunk, mely vélhetően nem válik olyan ikonikussá, mint például a Shrek, de egy remek családi program, ami után lehet, hogy néhány komoly kérdést otthon meg kell majd válaszolnunk a gyerekeknek.