A történet szerint az azték papok minden évben feláldozzák az Istenek oltárán legjobb harcosukat, és hát hogy hogy nem persze hogy épp mi vagyunk azok. A halál kizárólag egyetlen módon kerülhető el: egy hét kemény feladatból álló kihívást kell teljesíteni, ezzel elnyerhető a szabadság.

Az első pálya a szaruhártáymba ivódott már, azóta sem mertem elmenni mondjuk Egyiptomba piramist nézegetni. 😀 Egy azték piramis felé kell futnunk, a bal és a jobb oldalon álló dárdás katonák folyamatosan dobálnak minket. A feladat roppant nehéz, a játék erősen kezd vele, megadja az alapot. A következő két pálya jóval könnyebb, a második kihívásban sziklák elől kell elugránunk, a harmadikban pedig platformerre emlékeztető oldalscrollozós futás van – átugrálva a csapdákat.

A negyedik kihívásban kikerülünk a sivatagba és gyakorlatilag ugyanazt kell csinálni mint az előző pályán, csapdákat átugrani, azonban a csapdák szerepét itt kígyók, pókok töltik be. Az ötödik pálya újra nagyon nehéz, itt ugyanis köveken kell átugrálnunk egyik sarokból a másikba, ezek a kövek azonban le tudnak szakadni, ha ilyenre lépünk, újra kell kezdenünk. Néhány újrakezdés után a pálya megváltozik, újra kezdjük nulláról.

A hatodik kihívás egy piranhákkal teli folyóban úszás, ez szintén nagyon nehéz. Folyamatosan hajtanak minket a rágcsálók, és csak egy pillanatra lehet előlük lemerülni a víz alá. Roppant nehéz kihívás. Az utolsó pálya talán a legnehezebb (kivéve az elsőt :D), itt egy leszakadt híd megmaradt darabjain kell átugrálnunk a scrollozódó képernyőn.

Ha valaki rászánja magát a játékra, készüljön fel a végére, ami nagy meglepetés lesz és nem árulom el hogy mi az! 🙂 Az Aztec Challenge képes sok órára lekötni az embert, nehéz, embert próbáló ügyességi játék, bár gyerekkorom emlékeiben sokkal keményebb kihívásként élt…

Bár örökélet van, de ha meghalunk, az adott pályát teljesen az elejéről kell kezdeni, ami nem gyenge kihívás azért.