Most még néhányunk gondolatait osztjuk meg veletek az Escape Velocity utolsó fejlesztési fázisában történt eseményekről, valamint arról, ki hogyan élte meg ezt az élményt az első alkalmazását feltöltő és emiatt nagyon izguló csapat tagjai közül.

Gábor

Ha tudja az ember, hogy már csak néhány nap van hátra ahhoz hogy a munkáját bárki a világon megnézhesse és véleményezhesse, igencsak benne van a zabszem a fenekében. Legalább is egy grafikusnak ez a legnagyobb izgalma mikor egy játék a napvilágra kerül amiben munkája van. Egy egyszerű egérkattintás és emberek millióihoz jut el az, amin lázasan dolgoztunk. De amit a játék lényege az hogy jól érezzük magunkat, úgy a játékfejlesztésnek is ilyennek hangulatban kell lennie, hiszen hogyan lehet valami vidám ha rossz kedvel csinálják. Megkönnyebbüléssel töltött el az első visszajelzések! 🙂

Bár a játék kint van a nagyvilágban, a munka lázasan folyik tovább, közben fél szemmel figyeljük hányan vesznek észre bennünket és játékunkat, hiszen mindenki aki játszik játékunkkal bizonyos értelemben munkatársunk és játéktársunk lesz.

Balázs

Röviden, tömören, feszült hónap volt. Rengeteg munka és az ezzel járó fáradtság. Azt hallottam, hogy a vidrák nagyon szeretik a munkát, angol kutatók bizonyították a legújabb vizsgálataikban.
Az egészben talán az volt a legnagyobb kihívás, hogy egyszerre kell több olyan dologgal is foglalkozni amihez nem is értesz igazán és ráadásul ismerősöd sincs akit megkérdezz az adott problémákról.

A kollégákkal való együttlét borzasztó, lusta disznó mind, még jó, hogy én is az vagyok, így nem lógok ki a sorból :). Na de félre a tréfát, szerintem nagyon szép teljesítmény amit véghezvittünk és persze nyilván nem sikerült elkészítenünk a non plus ultra videójátékot, de ez nem is volt cél. Most már egyben van az első művünk, működik, egészen jó játékélményt ad és erre tökre büszke is vagyok!

Sokat tanultam az elmúlt időszakban. Játékfejlesztésről és emberekről egyaránt. Kicsit át is alakultunk időközben, ezt is meg kellett tanulni kezelni. Egy dolgot már biztosan tudok. Ha a videójáték iparban akarsz dolgozni gondold meg kétszer is. Háromszor :). Annyi a buktató, hogy megszámolni sem tudom.

De izgalmas lesz a jövő, még sok újdonságot fogunk elkészíteni ebbe a játékba. Arról nem is szólva, hogy mik a tervek a következő játékra/játékokra. Ha győzzük energiával biztosan szerethetőek lesznek ezek is!

Dávid

Az élesbe állás nem volt zökkenőmentes. Rengeteg túlórára volt szükség, hogy a játék minél jobb állapotban jelenhessen meg. Azonban az ezt követő időszak sem enyhített a terheken. A játék még mindig nem volt tökéletes. Így a csapat a megjelenést követően sem pihenhetett. A következő egy hónapban viszont minden apró hibát kijavítottunk, és sokat javítottunk a játékélményen. Visszatekintve számomra elég sok kihívást tartogatott a projekt, ám ennek köszönhetően sok tapasztalatra tettem szert. Összességében elég megterhelő volt, de ismét végigcsinálnám, mert a végeredmény megéri a belefektetett energiát.

Péter, a csapat irányítója

Az élesbe állás jóval több feszültséggel járt mint gondoltam. Az utolsó utáni pillanatokban is vettünk észre hibákat amikkel nem mehetett ki a játék. A srácok előtt le a kalappal. Az utolsó 36 órát egybe tolták be. Örömmel láttam, hogy mindenki egy csapatként mindent megtesz, hogy a tervezett időben a játék el tudjon indulni. El is indultunk 🙂
Amikor kiraktuk azonban jött a szívélyes google üzenet: „Ön nemrég tette közzé ezt az alkalmazást. Akár több órára is szükség lehet, hogy az adatlap elérhető legyen a Google Playen.” 🙂 Na itt mindenki ráborult az asztalra. 😀

Reméljük, érdekes volt számotokra is belelátni kicsit abba amit mi éreztünk! Hamarosan újabb blogposzttal jelentkezünk és már most mondjuk előre, hogy a PlayIT-en ismét találkozhatunk, hiszen a Game Channel standon mi biztosan ott leszünk!