A rendező és író Panos Cosmatos a méltán híres George P. Cosmatos fia aki a Rambo második részét és a másik Stallone klasszikust a Kobrát rendezte.Gyerekkorában sűrűn látogatott egy Video Addict nevezetű videotékát, ahol különös módon mindig a horror-szekciót nézegette.A kisfiú a folyamatos elutasítások ellenére minden alkalommal szeretett volna egy horrorfilmet kikölcsönözni ,hogy megnézhesse.A szülői szigor miatt így csak a saját kis fantáziája maradt, ahogy nézegette a filmek borítóját saját maga képzelt az illusztrációk mögé egy történetet.

A fekete szivárványon túl rendezésekor is arra törekedett,hogy ezekből az emlékekből merítsen. Újragondolta azt a filmet ami máshol nem létezett csak az ő elméjében.
1997-ben édesanyja halála után bánatát az alkoholba próbálta folytani,de 2005-ben édesapja távozása után úgy döntött hogy terápiára jár majd úgy gondolta, „öngyógyító” szándékból rendezni fog egy filmet.Így született a Beyond the Black rainbow.

Panos elmondása szerint minden egyes képkockában ott kísérti őt szülei.
Ezt a tényt akár mi is láthatjuk hisz egy olyan filmet hozott össze ami a legtöbb érdeklődőt a vászon/képernyő elé szegezett -csak úgy mint az öreg Cosmatos filmjei- kísérteties és néhol morbid kép világával -édesanyja különös szobrokat készített, az angol nyelvben stílusát experimental art részeként emlegetik-.

A film az Arboria intézetet mutatja be ahol az alapító Dr. Arboria 1960-ban az Új Kor alapelvein keresztül szeretne köztes utat találni a spirituális út és a technológia világa között és egy jobb,boldogabb önképet adni ezzel az embereknek, ahogy ő mondja meg szeretné találni az örökké tartó boldogságot.1980-ban viszont Dr.Arboria átadja a kutatás irányítását segédjének ,Dr.Nyle-nak aki látszólag egy sármos és kedves fiatal orvos legbelül viszont egy pszichopata aki egy különleges képességű lányt tart fogva az Arboria falai közt akit egy eszköz segítségével bénítja és fosztja meg emberfeletti képességétől.A lány minden alkalmat megragad arra -már amikor tudatánál van-, hogy valamilyen úton-módon kijusson az intézetből. Ezen próbálkozások alatt egyre jobban megismeri a körülötte lévő letisztult és sötét világot.

Mint látjátok a film története nem egy komplex darab, de ahogy már olvastátok nem is azért készült hogy világsiker legyen.Az intézet letisztult berendezése, a 35 mm-es kamerából kihozott effektorgia és a zene olyannyira a 80-as éveket idézi hogy egyszerűen a néző észre sem veszi, hogy ez egy 2012-es film.A lassú jelenetek pedig engedik -az arra fogékony egyént- hogy elmerüljön a Cosmatos által elképzelt világba és az ámulás-borzongás vegyületével élvezze azt, a végén feleszméljen és megkérdezze magától ?Mi a jó Istent néztem én?? majd emiatt megnézze azt még egyszer.Ahogy azt velem is csinálta. 😀