A történet alapján Mateusz tolószékben él, ami születésénél kialakult agyi bénulás következménye. Végtagjait nem képes használni, kommunikálni sem tud, mivel sérülése miatt a beszédre képtelen.
Végül gyerekkori kezelőorvosa kimondja felette a végítéletet, egyenesen a fiú édesanyjának szemébe: Nem éri meg tovább foglalkozni vele, ő már csak egy növény, és speciális otthonban lenne a helye.

https://www.youtube.com/watch?v=OgbcXhMvdnkhttps://www.youtube.com/watch?v=OgbcXhMvdnk
Szavak nélkül előzetes

Anyaként ezt nem fogadhatta el, így továbbra is otthon neveli fiát, amiben az egész család a segítségére van, nem adják fel a reményt. Legbelül hittek benne, hogy megérti őket, még akkor is, ha ezt nem mindegyikük vallotta be magának. Azonban az évek telnek, a változások, és az elmúlás pedig megállíthatatlanul robog be a család életébe.

Az apró örömök egyike.

Mindeközben megismerhetjük Mateusz gondolatait, rájövünk, hogy nem is olyan más, mint mi. Hétköznapi emberként éli meg napjait, legalábbis, ami az elméje színterében lejátszódó dolgokat illeti. Egyetlen akadálya van a normális életének, saját maga kifejezés, tudatni a többiekkel, hogy ő nem növény.

Első barát Anka, aki meglátja benne az embert.

A film vegyes érzelmeket próbál kiváltani, célja leginkább a gondolkodásra késztetés, mindez mély depresszív hangulat nélkül. Nem próbálja meg a főszereplőt beállítani hősként, csupán emberként. Gyakran váltják egymást vidám, és vicces pillanatok.

Egytől tízes skálán Mateusz szerint ez csak ötös.

Azonban az élet árnyoldalai is jelen vannak. Olykor hosszú másodperceken keresztül síri csend van a képsorok alatt. Többször érik megpróbáltatások, csalódások a történet során, azonban tovább kell küzdenie, és az asztalra kell csapnia, ha bizonyítani akar a környezetének.

Első pillantásra szerelem…

A film legfőbb erőssége a valósághű ábrázolás mellett, egyértelműen Dawid Ogrodnik zseniális játéka. Egyik jeleneténél a filmben, ami nem stúdiókörnyezetben lett felvéve, hanem igazi fogyatékkal élők közé illeszkedett be egy rendezvényen, közel négy órán keresztül kötelességének érezte Mateusz megformálását, mert nem tehette meg a körülötte lévőkkel, hogy feláll és elmegy, bármilyen fájdalmakkal is járt teste, és lelke számára a szerep fenntartása.

Az a bizonyos rendezvény.

Összességében elmondhatjuk, hogy a film minden tekintetben korrekt volt, legyen szó fényképezésről, vágásról, és más technikai megoldásokról, a karakterek megvalósításáról.
Bátran ajánlom annak, aki szereti a lélektani drámákat. Hasonlítani nem szeretnék semmihez, de, akinek az Életrevalók című film tetszett, (Teljesen más a két történet, és a karakterek is, viszont a stílus valamilyen szinten hasonló.), annak ebben a filmben is biztos lesznek megrázó, nevetésre késztető, és felrázó pillanatai.

Dobrze jest, Mateusz.