A játék története leginkább egy Indiana Jones kalandra emlékeztet, eleve a játék első másodperceiben már a guruló kőgolyó elől menekülünk mint ahogy ezt a régészprofesszor is tette a sorozat első részének kezdő perceiben. Rick öltözékét tekintve is egy az egyben Indiana Jones, kalap, laza szerkó, még a színek is ugyanazok. Feladatunk hogy a világ számos pontján szerezzünk be különféle ereklyéket, mindezt platformer stílusban.
Leginkább szűk, dungeon szerű helyeken kell mászkálnunk az oldalnézetes játékban, számtalan ellenség les ránk. Felcsapódó és lezuhanó csapdák, különféle tereptárgyak nehezítik a feladatot na meg persze egy nagy rakás ellenség. Bár van bombánk és pisztolyunk is, azonban ezek használatára nagyon kell figyelni, mert korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Persze lehet felszedni játék közben de ha olyan helyen fogy el például a bomba, ahol egy szikla állja utunkat, roppant kellemetlen helyzetbe kerülünk és az újrakezdés segít csak.

Hangok szempontjából semmi kiemelkedőt nem kapunk, emberünk csoszog-totyog, a pisztoly hangja sem jobb avgy rosszabb az átlagnál, zene pedig gyakorlatilag nincs – kivéve persze a kezdőképernyőt és az új pályákra lépést. Ahol viszont szól a zene, ott nagyon jól illeszkedik az adott játéktérhez, Egyiptomnál tipikus arab zene szól például.
A fejlesztést az a Core Design vitte véghez, akik később többek között a Tomb Raider-t is készítették, ebből az aspektusból nézve szerintem a Lara Croft féle híres sorozat szellemi elődjéről beszélhetünk. Egy évvel az első rész után megjelent a folytatás is, ami ugyanolyan játékélménnyel, még több helyszínen játszódik.

Itt az Amiga-s verzió látható mozgás közben:

Aki nem próbálta még ki, annak feltétlenül ajánlom, jó hangulatú, pörgős platformjáték a Rick Dangerous!