A Disney első, Marvel képregényhősöket felvonultató animációs mozija lényegében a kompjúteranimációs filmek és a japán anime sajátos összeházasítása, mind látványban, mind tartalmi elemeiben (lásd tipikus amerikai és japán karakterek, San Fransokyo városa, kevert építészeti stílusú Golden Gate híd, és még sorolhatnánk). Noha túlnyomóan bevett összetevőkből építkezik, a különleges helyszínek és körülmények között akciózó, hétköznapi figurák révén a Hős6os új színt hoz a szuperhősfilmek igencsak telített palettájára.
A történet középpontjában Hamada Hiro, a technikaőrült csodagyerek áll, aki azonban egészen addig csupán pazarolja tehetségét, míg egy nap bátyja, Tadasi elviszi a helyi egyetem robotlaboratóriumába. A srácnak itt sikerül olyan rendkívüli gépezeteket, az egység erejével gyakorlatilag bármilyen tárgyat megépítő mikrobotokat létrehoznia, melyek hamar felkeltik az iparág nagyágyúinak és másoknak a figyelmét.

Miután tragikus baleset(?) történik és a mikrobotok elszabadulnak, Hiro leghűségesebb társához, a Baymax nevű, pufók és nagydarab, ám végtelenül segítőkész medikusrobothoz fordul támogatásért, majd vele együtt egyetemi barátait is szuperhősökké alakítja, hogy felvehessék a küzdelmet a San Fransokyot fenyegető veszéllyel szemben.
A film cselekménye lendületes, s bár főleg a nyomozós és a szuperhős-sztorik sablonjaiból építkezik, végig emberközeli és mérsékelten erőszakos marad. Ami pedig legalább ilyen fontos, hogy a karakterek szerethetők – a puha öleléssel és kemény karaterúgásokkal egyaránt rendelkező Baymax instant kedvenc, sőt némi túlzással talán ikonikusnak nevezhető figura, s miközben Hiro a történet motorja, a robot a lelke az egésznek. A jellemfejlődés, noha nagyjából megmarad a hasonló produkcióktól megszokott szinten, nagyon is jelen van és érzékelhető, így végig drukkolunk a főhősnek és szintén esendő barátainak.
A megvalósítás úgyszintén segít beszippantani a nézőt: az új technológiával készített animáció nagyon szép és aprólékosan kidolgozott, a környezet egy-egy pillanatra olyan hatást kelt, mintha valós helyszíneken forgatott, élőszereplős filmet látnánk. A 3D ugyan nem egy Avatar-szint, panaszkodni sincs rá különösebb okunk, s ezúttal egy picit talán még hozzá is tesz a moziélményhez. A Pixar szakértelmének és profizmusának hatása nagyon meglátszik a Disney Animation munkáján, amiről többek között a Toy Story rendezőjeként elhíresült, ezúttal producerként jegyzett John Lassater gondoskodott.
A Hős6os esetében tipikus gyermekbarát Disney-mozival van dolgunk, melynek narratívája és humora csupán a kellő mértékben infantilis, azonban ennek ellenére a felnőttek számára is szórakoztató, továbbá rendelkezik azzal az erénnyel, hogy népszerűsíti a tudományt a fiatalok körében. A Disney tehát tovább halad a jól kitaposott ösvényen, s ha nem is mutat igazán egetrengető vagy korszakalkotó újdonságot, a saját maga számára felállított standardok alapján igényes és színvonalas szórakoztatást produkál némi morális tanmesével egybekötve.