– Adam, ülj le, kérlek. Nem kell, hogy bajod essen, dolgoznod kell a karriereden. A temetés kedden lesz, reggel tízkor. Ne feledd, aznap kettőkor pedig egy rádiónál van jelenésed. – közölte teljesen tárgyilagosan a nekem igenis személyes, mélyre döfő témát, s azzal ott is hagyott engem az irodájában a hitetlenkedő, elkeseredett arckifejezésemmel, melyet az asztala mellett lévő tükörben láttam viszont.