– A picsába, pedig nekem ma randim lett volna! – zsörtölődött az anyósülésen ülő langaléta miután a haja csak nem akart a fejpánt alatt maradni.
– Lazíts Herceg, holnap mehetsz randizni… – morogta a sofőr, a csapat feje.
– Hé hé, Te irigykedsz tesó… nevetett a hátsó ülésről a srác miközben elpakolta a olajos rongyot.
– Hagyd lógva, Damil… Na végre…! – morogta Herceg, miközben egy símaszkot rántott a fejére és az orr meg szemnyílását igazította…
– Azt a büdös… ezt komolyan gondolod, öcsém? ?kérdezte a sofőr, miközben lopva oldalra pillantott ? Akkora a fejed, mint egy ballon!- mondta vigyorgás közben.
– Kussolj Sakál… nagy a hajam, mégis én csajozok, nem te, szóval csitu van…
– Ez szemét volt Herceg… – vágta hátba társát a Damil.
– Megkérnélek titeket, hogy nézzétek át a tervet, ahelyett hogy engem és egymást szapuljátok, oké? – Morogta Sakál miközben ujjai elfehéredtek a kormányon.

– Bocs Tesó, nem akartalak heccelni..! – szólt Herceg békülékenyen – …és ne törd el a kormányt! ? benyúlt a kesztyűtartóba. ? Na, szóval a terv lényege…
– Bemegyünk, kihozzuk a táskát és megpattanunk… – kotyogott közbe Damil.
– Ja, meg közben igyekszünk észrevétlenek maradni, ez a lényeg. Szellemjárás lesz, világos? Nem hősködünk… Nem is értem miért szarakodtál a Steyr-el… szólt hátra Sakál.
– Mert Ő a kedvenc fegyverem…
– Ő…?! Pazar…
– Szállj le rólam! Herceg mondd meg neki, hogy szálljon le rólam!
– Komolyan, mint két csaj… – morogta Herceg miközben feltekerte a hangtompítót a Colt 1911-esre. Sakál a hónaltokjához nyúlt.
– Hallod, „csajozás” helyett pakold fel a Berettámra is a zajfogót, oké? Na… – ránézett a GPS-re. – … kb. 3 perc és megérkezünk.. a kocsit elpakoljuk az út szélén , és az épületet gyalog közelítjük meg. Herceg bemegy az alsó ablakon közben Damil a tetőre mászik fel, onnan ereszkedik le a tetőajtón és hozza a tatyót. Én addig csinálok egy kis tűzijátékot, hogy minél kevesebb fószer legyen útba’. Aztán megyek utánatok, de gyorsnak kell lennünk, összesen 10 percünk van, utána itt a rohamrendőrség…

– …Akik persze minket is szó nélkül lelődöznének, csak a realitás kedvéért. Eszem megáll, mi nem a rendőrség szolgálatában állunk? Mi ez a szar akkor?- hőbörgött Damil.
– Mi vagyunk ?- Herceg hangja gúnyosan fennkölt lett- a ?The Yaws Squad? , akik mindig ott vannak, ahol kellenek, és sosem buknak le… A két 26 éves és egyetlen 27 éves srác kikről még az anyja se tudja mivel töltik némely éjjelüket.
– Na, most álljatok le, kezdés van. ?szólt Sakál miközben a kocsit az út menti fák közé kormányozta.

**********************************

Néma csendben rohantak az erdőben a fények felé. A megadott jelre két csapatra váltak szét. Sakál egyedül tovább haladt, Herceg és Damil pedig kerülőbe kezdtek, hogy az épület hátsó traktusánál hatoljanak be.
Sakál amint közelebb ért lelassított elővette a távcsövét és elkezdte pásztázni az épületet.

– Kettő lenn a kapunál, az alsó szinten lámpa ég. A táska elvileg a második szinten a behatolási ponttól számított első baloldali szobában lesz.

– Ahha fasza… „Elvileg”.. király.. – morogta Damil – lesz egy két szavam „Apához”.
– Damil a Főnök ellen, az szép lesz! – morogta Herceg a rádióba.
– 15 másodperc múlva begyújtom a pirotechnikát amint szólok induljatok!
– Vettem!
– Vettem!
A srácok hangja kemény volt, most már tényleg kezdődött az akció.
– 10… – Sakál előkapta a fénygránátot – ..5..- kezével árnyékolva összekapart egy kis száraz gallyat és beleállította a gránátot.. ? MOST! Suttogta bele a rádióba, majd futásnak eredt megtett 20 métert, célzott, félrefordult lehunyta szemét és lőtt. A Beretta halkan pukkant és a gránát hatalmasat villanva begyújtotta a rőzsét A lángok hamar feléledtek.

Sakál rohanni kezdett a másik kettő után.
– Benn vagyok, lenn nincs senki. ? jelentette Herceg ? látom felgyújtottad a fél erdőt! Feléd rohan 5 ipse.

Csend.

– Hé, Damil?

Semmi.

– Damil.. hallasz..?!
– Ahha.. itt vagyok, megvan a táska… Befostatok mi.?
– Hülye barom… – így Herceg.
– Hagyjad, gyerek még…- mondta Sakál. Na, akkor a találkozási pont a cél.
– Rajta vagyok!
– Viszem a tatyót. ? hallatszott Damil sértődött hangja.
– Oké, 5 perc és a kocsinál kell lennünk, 9 perc és itt a rendőrség.
– Állandóan ez a rohanás. Találkozunk 5 perc múlva! Herceg kiszáll!
– Damil kiszáll!
– Sakál kiszáll!- mondta és lekapcsolta a headsetet.

Mostanra már keresik a behatolókat, de hála istennek a másik irányba mennek, a tűz felé – gondolta miközben a távcsővel pásztázta a környéket. – Faja ez az éjjellátó technológia. Igaz nekik meg rádiójel detektoruk van. Elvileg… Áh a fene essen Apába! Eddig ez a első ilyen ennyire „elvileg” küldetés. ? Így agyalt Sakál, mikor ütést érzett a hátán és a tüdejébe szoruló levegővel küszködve orra bukott.

– Picsába…!- morogta, de hason fekve maradt.
Hallotta a lépteket. Mikor úgy ítélte meg, hátára pördült és tüzelt. A Beretta halkan pukkant, mint egy gyerekpuki. A sportszerkős férfinek a mellkasán egy lyuk, majd egy vérfolt tűnt fel. Mire földet ért halott volt.
Sakál feltápászkodott. A háta lüktetett, tüdeje sípolt. Továbbrohant a találkozási pont felé.

**********************************

Hé, Sakál minden rendben? – sietett társa elé Herceg. ? olyan rohadt sápadt vagy.
– Majd a kocsinál, menjünk. Legyetek észnél, még nincs vége!
– Mi az, hiba van? – Kérdezte Damil és szabad kezével kioldotta a fegyvertáskát a derekán.
– Ja, nem árt ha figyelünk, random örök vannak a erdőben. Na, indulás a kocsi ide 500 méterre van kb. arra. ?mutatta Sakál majd megindult.
– Tesó véres a nadrágod… Megsérültél? – ragadta meg a karját Herceg.
– Ne parázz, nem az én vérem, de jah megsérültem kicsit. Lelkileg minden esetre, de majd a kocsinál, menjünk már…!
– Hm, hm, lyukas a zubbonyod háta tesó. – morogta Damil, de nem firtatta tovább.

Jó 2 perces trappolás után meglátták a Saab körvonalait. Damil feltépte a csomagtartót, bevágta a táskát majd leeresztette a fedelet, eközben Sakál levakarta magáról a hónaljtokot meg a zubbonyt.

– Baszd meg Sakál, rongy a lőállód háta. ? mondta Damil ? téged jól megküldtek.
– Várjál, majd a hátam hogy fog kinézni… a picsába, de rohadtul fáj… Add már ide a hátsó ülésről a táskámat!

– A „kollégák” már úton vannak… Huhh cseszd meg Sakál! Az pazarul néz ki. – morrant fel Herceg, miközben kivillant Sakál sötétvörös véraláfutásos háta, majd eltűnt a fekete pamut póló alatt.
– Hol van az, aki ezt csinálta? ? így Damil.
– Valahol arra, átlőtt mellkassal.
– És ezt csak így könyedén…?!
– Hagyjad Damil. Majd megdumáljuk. Indulni kéne.
– Táska? Megvan oké, cuccokat pakoljátok be. A lőállómat tedd a táska mellé, Damil. ? mondta Sakál majd felcsatolta a hónaljtokot széles mellkasára, megkerülte a kocsit, beült és indított. A kocsi kétszer megbillent, ahogy a társain beültek.

– Öcsém , ennek a kocsinak olyan puha a rugója , mindig félek , hogy mikor beülök, felborul az egész. ? röhögte Damil.
– Jah mer, annyit zabálsz! – Vigyorgott Herceg, miközben a kocsi kifarolt az útra. A távolban tetőfények sejlettek fel az éjben.

Sakál előrebökött – Ott jönnek a takarítók! ? azzal megfordult a kocsival az úton és elszáguldottak az ellenkező irányba.

Pacsi, köszi az olvasást, remélem tetszett! 😀 😀