Ez a nap is úgy indult mint a többi,felébredtem,kikeltem az ágyból és elvégeztem a reggeli rutinjaimat. Ezt követően elindultam az iskolába kb. háromnegyed nyolc lehetett, soha se szoktam zenét hallgatni,de most valami ébresztőre volt szükségem így beraktam a fülembe a két fülhallgatót és elindítottam a kedvenc számom( ami a Imagine Dragons – Radioactive),ami elég jól felrázza az embert , főleg ilyen korán. Nagyon siettem mert késésben voltam,azon a héten nem először. Az oda vezető úton három gyalogosátkelő helyen kell átmennem. Az egyiknél a nagy sietségében majdnem pórul is jártam.

A végén beértem időben, és fél órát ültem tizenkilenc társammal együtt a teremben ,amikor végre nyílt az ajtó és mondták ,hogy ez bizony nem lesz megtartva. Gondoltam magamban az nagyon jó mert ez az egyetlen gyakorlat lett volna ma és az is reggel nyolckor,így aludhattam volna tovább. Na mindegy akkor majd ha haza megyek legalább tudok egy kicsit pihenni, elterveztem ,hogy lassan megyek haza és kiélvezzem azt a gondolat ,hogy én még tudok pihenni.

Ahogy kiértem az épületből csörög a telefonom, a barátnőm volt , hogy ott vár nálam.(nincs otthon senki,rajta kívül 🙂 ). Erre nagyon felébredtem egyből nem voltam fáradt . Egyből felgyorsultam. A vissza felé úton , még a reggelinél is gyorsabban mentem, de kikötődött a cipőfűzőm. Gondoltam nem kötöm be ,sietnem kell,de végül átgondolva így még hamarabb is hazaérhetek. A művelet közben mellett megbotlott egy fiatalabb fiú. A kinézetét soha nem feledem. Ez a tevékenység , már mint a cipőfűző bekötése kb. fél percet vett igénybe, tehát kb ennyivel volt előttem az a fiú. A második zebránál láttam ,ahogy elütötték. Akkor belegondoltam , ha nem kötöm be ,akkor velem történik ez………………………