– Nos, azt mondja, hogy nem tud semmit a Ballini féle drogszállítmányról?
– Uram nem én nem.. nem tudok.
– De hát magát ott kapták el, a szállítmánynál. Fegyver volt magánál.
– Engem csak oda vittek, nem emlékszem, hogy kerültem oda!
– Odavitték? És mégis hogyan?
– Ne-nem tudom , közöm sincs a Ballini családhoz.
– Ah családnak nevezi őket? – kérdezem.

>Hát persze, hogy nincs semmi közöd hozzájuk, te szerencsétlen idióta.< fut át az agyamon a gondolat.

– Igen ők a legbefolyásosabb nyugati parti maffiacsalád! Ők kevertek bele én csak piti bűnöző vagyok!
– NE NÉZZ HÜLYÉNEK! Ha most kiengedlek, a család kicsinál, mert elfuseráltad a szállítmányt. Ennyire hülye vagy? Tudjuk, hogy Te voltál a csempész. Valld be és lecsukatlak. Itt biztonságban leszel. Ne legyél barom.
– De én nem… A csávó arcán látszik , hogy rájött, akármit mond, a család valószínűleg azt hiszi majd hogy ő egy zsaru vagy egy áruló aki a kezünkre adta a motyót.

– … uram bocsásson meg? Igaza van nincs mit tagadni? én voltam az!
– Látod okos ember vagy Te. Ha meg nem te voltál, addig is biztonságban vagy nem igaz?
– Bizonyára Uram! Köszönöm, hogy jobb belátásra bírt!
– Ugyan, fiam, semmi baj. A jegyzőkönyvet majd a kolléga felveszi, mondjon el mindent részletesen! ? váltok hivatalos hangnembe, majd felállok.

Kisétálok az ajtón átadom a posztot a kollégának majd legyalogolok a lépcsőn kicsekkolok a főkapun és előkapom a telefonomat.
– Halló?
– Jó napot rendőrfőnök! A cucc a rendőrségen és a tanú- elkövető is vallomást tett.
– Rendben van, akkor, ahogy megbeszéltük. Hamarosan értesítem Önt!
– Én köszönöm! A viszont hallásra.
Leteszem a telefont, elrakom, majd beülök az AUDI-ba.
Hazafelé remek kedvem kerekedik.

Az irodámban ülök, körülöttem a tisztviselők és hadnagyok.
Nyílik az ajtó.
Belép rajta két legkedvesebb emberem, Luka és Renaldo.
Elegánsak és fessek. Odasietnek a karosszékem elé és térdet hajtanak.
– Keresztapa, Köszönjük!
– Hagyjátok, Luka. Ti sokkal többet érek számomra, mint az a 100 kiló kokain.
– De mégis hogyan?
– Tudjátok, hogy inkognitóban én nyomozó vagyok a városi rendőrőrsön. Plusz a rendőrfőnöknek kellet egy kis siker a választások előtt. Csere volt csupán semmi több.
A két férfi, két legkedvesebb hadnagyom, akiket a kokaiért és az azért járó dicsőségért cserébe helyezett szabadlábra a Főkapitány, kisétálnak. Nyomukban a többiekkel. Egyedül maradok. Kezemben egy pohár bor.

#Csupán csak csere, semmi több. – morgom, majd szélesen elvigyorodok és belekortyolok a borba.