Hogy minek írtam, azt nem tudom, hogy kinek? Hát azt sem, de az hamarosan kiderül, hogy volt-e értelme.

USA ? 2019. április 15.
Részletek egy rab naplójából:
„A nevem Jack Thomson, 34 éves ex-rendőr vagyok és immáron 3 éve élek itt, ebben a kaliforniai fegyházban, ahová előtte másokat juttattam. Persze, ha ezt még életnek lehet nevezni…

2016 március 21-én, nem sokkal az után, hogy én és a társam lelepleztünk egy embercsempész bandát, hirtelen a semmiből nem az a figyelem irányult felém, amit ilyenkor normális esetben várnánk, bár a média és az emberek csak rólam beszéltek, viszont nem ezzel az esettel kacsoltban. Amiről mindenki beszélt az egy gyilkossági ügy volt, aminek a vádlottja én magam voltam. Egy Emma nevű fiatal nőt brutálisan meggyilkoltak aznap hajnalban és minden jel arra mutatott, hogy csak én lehettem a tettes. Megtalálták a helyszínen a DNS-em, sőt még az ujjlenyomatom is és alibinek nem volt elég amikor azt mondtam, hogy akkor éppen aludtam, így én nem tettem. Volt még egy szemtanú is, aki látta ahogy a sikátorból kiszalad valaki, de a gyenge utcai lámpák fénye mellett semmit nem bírt kivenni a menekülő emberből.
Két évig még próbáltam bebizonyítani az ártatlanságom, de minden hiába volt és egy évvel ezelőtt pedig végleg feladtam. Eleinte még láttam Barton, a társamon, hogy próbál hinni nekem, de hamarosan teljesen elfordult tőlem ő és mindenki más is. Az emberek gyorsan tovább léptek, engem pedig elfelejtettek, hagytak volna mind itt megrohadni! De hiába leszek ettől indulatos, hiszen ezt valamilyen szinten megértem, mivel magam sem tudom mi történt. Talán valóban én tettem? Álmomban valami más állapotba kerültem volna?
Ez kizárt, ezt nem hiszem el! Tudom, hogy nem én tettem! Ez az egy dolog, amiben még biztos vagyok.

Akármennyire is sablonosan és elcsépelten hangzik, de már kisgyerekként is rendőr szerettem volna lenni, ráadásul nem akármilyen, hanem a legjobb, akit ez az elcseszett világ a hátán hordott! Most nézzenek rám, mire mentem a nagy álmommal. Egy börtönben ülök és nem tudok mihez kezdeni, mégis hogyan bizonyíthatnám be, hogy nem én tettem? Hiszen egyedül vagyok, teljesen egyedül…”

2020. szeptember 17.
Jack már nem hitt abban, hogy valaha is kijut innen, teljesen elhagyta magát. A szakállas férfin az itt töltött idő alatt már az első őszhajszalak is megjelentek és csak szaporodnak tovább. A gondolatai viszont még mindig az eset körül forogtak azóta is, szinte már teljesen felemésztették, de akkor…
-Thomson látogató! – mondta nagy hangon a semmiből hirtelen előugró őr.
Jacket a frász törte ki ettől, de egyből le is nyugodott, mikor felfogta, hogy mit is mondott neki és csak arra tudott gondolni az oda vezető útig. „Nekem látogatom? Több mint két és fél éve nem járt nálam senki. Ki lehet az és mit akar tőlem?”

Ahogy beértek a helységbe Jack egy ismeretlen fiatal lányt pillantott meg, aki elsőre úgy 17-18 év körülinek tűnt. Ekkor már végkép nem tudta, hogy mit akarhat tőle ez a lány, akit ő még soha életében nem látott. Két dolog jutott csak eszébe. Az első, hogy talán megakarja téríteni az Úrhoz, igaz ezt gyorsan elvetette, mivel a lány nem tűnt olyan visszafogottnak és ártatlannak. Festett vörös haj, sok smink és nem éppen sokat takaró ruhája nem ezt feltételezi, legalábbis ő nem így képzelné el Isten egyik szolgáját, bár nem tudhatja, hogy mennyi minden változott, hiszen elég régóta a rácsok rossz oldalán van.
Volt egy másik gondolata, mégpedig hogy lehet Emma rokona, talán az elfeledett lánya, akiről ő nem tudhatott. Netán csak szándékosan nem került elő az ügy kapcsán, hogy ezzel megvédjék.

Ahogy leül a lánnyal szembe néma csend támad. Mindketten csak néznek a másikra és egyikük se tudja, hogy hogyan is kezdjen neki.
Jack épp hozzákezdene, amikor a lány hirtelen megszólal:
-Hello, a nevem Maya Davis és tudom, hogy ártatlan, mivel tudom ki tette valójában.

Ekkor Jack már, ha akarna se tudna mit mondani, teljesen elakadt a szava, hatalmasra nyílnak a szemei és csak mereven néz előre, teljesen leblokkol. Hiszen már teljesen elhagyta a hite és most négy év után először van remény, hogy kijuthat innen, ismét szabad lehet!
– He-Hello ? nyögte ki nagy nehezen válaszképp a teljesen sokk alatt lévő férfi.
Viszont egy kisebb szünet után Jack nem túl visszafogott hangerővel azonnal rákezdte:
-Ki tette?! Hol van?! Honnan tudod ki az?!
Az örök ekkor mind felfigyeltek és már indultak feléjük, de Maya megszólalt:
– Semmi gond, kérem maradjanak.
Ekkor azok megálltak, de Thompsont fegyelemre intette az egyikőjük és elmondta neki, hogy ne forduljon elő még egyszer különben magán zárkát kap.
– Sajnálom, többször nem lesz ilyen. – válaszolt az őrnek
– Azt erősen ajánlom! – mormogta az vissza.

– Az ap-apám tette, Freddy Davis ? folytatta Maya, lehajtott fejjel, mint aki szégyelli magát.
– Freddy Davis? Ki ő és miért cseng ilyen ismerősen?
– Ő egy piti tolvaj, vagyis kezdetben az volt. Egyszer te magad fogtad el.
– Nem emlékszem már mindenkire, elég sokan voltak, de kérlek folytasd!
– Amikor az az eset megtörtént, akkor reggel az apám véres ruhában tért haza. Én akkor azt hittem, hogy vele történt valami, így kérdezgetni kezdtem tőle, hogy „Apa mi történ? Mi a baj? Apa, úgy-e jól vagy?”, de ő csak annyit felet rá, hogy „Hallgass el! Hallgass már el te ostoba!”
Mivel az apám, így hát szeretem, de bár soha ne tettem volna!- ekkor Maya ismét lenézett és elakadt a mesélésben.
– Rossz lehetett ez látni és hallani ilyen fiatalon, de légy szíves mond tovább. -felelte Jack visszafogott hangon.
– Igen, persze, sajnálom…
Tehát akkor még nem tudtam, hogy mi történ, csak később lett teljes a kép. Az apámnak volt egy segítője, akivel együtt követtek el ezt-azt. Stevenek hívják, igazából nem is a társa, inkább csak a talpnyalója volt, egyedül semmire se képes és eléggé flúgos.
Általában közösen dolgoztak, loptak, csaltak, amiket többségét előttem beszélték meg kissé leplezett stílusban, bár akkor nem is igazán fogtam volna még fel, de utólag már minden tisztább. Emlékszem arra is, amikor azt a bizonyos esetet beszélték meg.
Én éppen a tévét néztem, miközben ők tőlem nem messze megbeszélték, hogyan fogják kirabolni a nőt. – mikor a mondandójában ide ért Maya, akkor nagy zaj hallatszott a szomszéd helységből, mindketten a folyosó fele néztek és látták, ahogy néhány őr fut arra.
– Nyugalom, itt ez gyakori. – szólalt meg Jack.
– Értem. – válaszolta a kissé meglepett Maya, majd folytatta a történetet:
– Az áldozat titokban apám szeretője volt egy rövid ideig, bár kapcsolatuk az érzelmek szintjére nem terjedt ki. A nő igen tehetős volt, így eleve az volt a cél, hogy megfosszák némi pénztől, viszont egyáltalán nem a megölését tervezték. Azt nem tudom, hogy hogyan csalták olyan korai időben egy sikátorba, de az eredeti tervről és a végkifejletről hallottam.
Úgy tervezték, hogy Steve előugrik valahonnan, leüti az apámat, majd kirabolja Emmát, viszont a terv meghiúsult. Steve életében először egyedül próbált meg ellopni valamit, a bolt polcáról leemelt termékkel viszont azonnal kiszúrtak, így nem tudott, akkor és ott lenni. Az apám nem kis adósságokat halmozott már fel, így bepánikolt, amikor rájött, hogy Stevere hiába vár és erőből elkezdte kitépni a nő kezében lévő táskát, persze az azonnal segítségért kezdett kiabálni. Megpróbálta elhallgattatni, viszont sehogy se bírta és abban az ijedt állapotában olyat tett, amit még ő is megbánt, kést rántott és a nő ellen fordította.
– Engem, hogyan kevert bele ebbe az egészbe?! – szólt közbe váratlanul Jack.
– Apám nem bírta elviselni, hogy egyszer őt, pont őt merted elkapni. Már abban a pillanatban megesküdött, hogy bosszút áll és belekever valami bűnténybe. Eleinte egy későbbi lopásnál tervezte felhasználni a korábban valahogyan beszerzett hajszálakat és lemásolt ujjlenyomatot, de ahogy lenyugodott a pánikból, eszébe jutott, hogy akár most is fel tudná használni. Ezért volt ott a DNS-ed és ujjlenyomatod, apámat pedig nem tudták bele keverni, mivel senki nem tudott róla és Emmáról, csak egyedül Steve.
– És ezeket miért csak most mondod ezt el?
– Féltem, féltem Freddytől, aki ezek után folyamatosan piált, amitől viszont agresszívvé, rettentő erőszakossá vált, de én nem tudtam hová menekülni előle, más élő rokonom nincs és a folyamatos költözések miatt nemigazán ismertem senkit a környéken.
– Mi változott, most már nem félsz tőle?
– Ugyanúgy félek, de rettegek a saját lelkiismeretemtől, nem hagyhatom, hogy az apám miatt maradjon tovább börtönben egy ártatlan ember.

Maya azután, hogy elmondott mindent Jacknek, egyből elment hivatalosan is vallomást tenni…