Bevallom, kissrácként nem túl gyakran merengtem el azon, hogy ki szeretnék lenni. Persze mindenki álmodozott arról, hogy milyen jó lenne szuperhősként a jövőben, embereket menteni meg és kivül hordani az alsógatyánkat. Ám mi a helyzet a dolog reálisabb oldalával?
Van aki biztos abban, hogy amikor bevégzi a tanulást, egyetemet meg miegymást, akkor valóra váltja egyik álmát és az lesz, aki mindigis akart lenni. De gyakan kell csalódnunk az ilyesfajta, sziklaszilárdnak tünő terveinkben. Az élet olykor váratlan fordulatokat vesz, események sorozata történhet, illetve történik meg, melyeknek hála, teljesen más irányba terelődhetünk. Ez néha lehet rossz vagy úgyanúgy jó.
Én elégedett vagyok az életemmel, de persze nem 100%-ig. Mint sokan másnak, nekem is vannak elképzeléseim, álmaim, egy tökéletes munkáról. Pontosabban 3 ilyen létezik, már jó ideje! Tehát a következő szakmákban érzem úgy, hogy jeleskedni tudnék:
ÍRÓ
Annak ellenére, hogy 10 éves koromtól írok, csak az utóbbi 2-3 évben érzem úgy, hogy egyszerűen imádnám a szakmát és tökéletes könyveket alkotnák. Igaz legfőképp humoros elbeszéléseket írtam, de szerintem könyveket is remekül tudnék. Bár helyesírásban én sem vagyok tökély, de nem túl gyakoriak hibáim és egyébként is ez nem gond, mert mindig lehet utánjavítani.
Egy író egyik legnagyobb fegyvere a fogalmazás. Úgy kell összerakni a szavakat, megszerkeszteni a mondatokat, hogy azok szinte az első perctől kezdve érdeklődést váltsanak ki az olvasóból. Na ez az, amit akár örökké is fejleszthetünk, ebben sose leszünk ideálisak.
De önmagában a megfogalmazás fabatkát sem ér, ha az iromány története, témája, olyan szinten unalmas, mint egy cenzurázott pornófilm. Nekem szerencsére rengeteg ötletem van, tonnaszámra alkotnám a könyveket. De sajnos se időm, se lehetőségem. Ahhoz, hogy belemerüljek az írásba, abszolút fitnek kell lennem fizikailag és morálisan. Az életem egyenlőre egy rohanás, úgyhogy jelenleg hanyagolnom kell ezt az álmot 🙁
RENDEZŐ
És itt van a második álmom, ami már egy picit komolyabb tudást ígényel. Kb 8-9 éves koromtól álmodozok arról, hogy egyszer megadatik a lehetőség és a fejemben élősködő történeteket, filmvászonra is vihetem. Ennek az esélye persze nagyon kicsi, de a remény hal meg utoljára és amúgyis, álmodozni szabad.
Haverommal nagyon komoly terveink voltak ebben az ügyben. Szereztünk is egy pazar videókamerát(Sony) és a humoros írásaimat, sorozatként filmesítettük meg. 3 rész készült belőle és mindenkinek nagyon tetszett, aki látta. Sajna már elvesztek valahol 🙁 De ezeken kivűl is sok rövidfilmet csináltunk. Már a számítógépes trükközést, effektusokat is komolyan tanulmányozta a barátom. Elszántuk magunkat, hogy egy nagyon ütős kis filmecskét alkotunk.
És aztán hirtelen kiutaztam külföldre, immár 7 éve, így szépen a polcra került eme álom. Remélem valamikor erre is lesz alkalmam, no meg időm!
NYOMOZÓ
Ez eléggé „másnak” tűnik az előbbi kettő után, de úgy vélem nyomozóként is megállnám a helyem. Korrekt példákat nem tudok felhozni, hogy miért. Mondjuk mindig megfigyelem az embereket és következtetéseket vonok le. Például, kinek mi a szakmája, ki miről gondolkozik éppen meg még számtalan dolgot. Szeretem a detektív, bűnügyi filmeket, főleg azért, hogy még mielőtt lehul a lepel, hogy ki a gyilkos, én már azelőtt rájöjjek és oldjam meg az ügyet.
De mint említettem, ezek sovány példák. Egy remek nyomozónak hihetetlenül jó memóriával kell rendelkeznie, és ami még fontosabb, rohadtul pazar logikával! Figyelnie kell a részletekre és nagy türelemmel kell bírnia.
Nem vagyok biztos benne, hogy nekem ez mind megvan, de valamiért úgy érzem, ez nekem való! Imádnám! Vajon lesz-e rá lehetőségem? A jövő még nagy meglepetéseket tartogathat!
Bárhogy is alakul az életem, fogok igyekezni, hogy elégedett legyek továbbra is, még ha meg sem valósul egyik álmom sem, ami ezeket a szakmákat illeti.
Gondolom egy ilyen gamer oldalon, sokan szeretnének videójáték programozók lenni, de lehet, hogy tévedek. Ti milyen munkáról álmodoztok, esetleg van olyan, aki már megvalósította?
rdave
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaÉn is eljátszottam már ezekkel kicsit, de tovább nem jutottam, csak a mi lenne, ha részig. Írást gyorsan el is feledtem, bár több hónapja tervezek egy epizodikus formában megjelenő krimi történetet ide GC-re, de még a megvalósításig nem jutottam el. Filmrendezés rengeteg lehetőséget adna az alkotási vágy kielégítésére, szinte akármit vászonra vihetnék, azt nagyon élném, bár lehet többször nem lenne lehetőségem. 😄
Nyomozóra is gondoltam, bár inkább csak magamat képzeltem el néhány kedvenc művemben. 🙂
Videojáték készítése csakis projekt vezetőként érdekelne, hogy saját világokat alkothassak, egy sajátos látvánnyal, történettel.
Amin komolyabban elgondolkodtam a zenei pálya (hangszer eladótól egészen a világsztárig terjed) és még versenyautó volánja mögött is szívesen látnám magam, még akkor is, ha nagyok ellen esélyem sincs, csak egyszerűen megélni belőle és bőven elég lenne, ha legalább a középmezőnyben tudnék mindig maradni.
marduk
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaHát nekem is vannak álommunkáim, viszont egy részük nem fog megvalósulni soha. Először kezdeném, amikre semmi esély sincs, de azért jó lenne, ha véletlenül a sors úgy hozná, hogy mégis 😄 Az egyik ilyen az autókereskedő, aki régi autókat kutat fel és esetleg restaurál, ha szükség van rá. Azért tetszik ez, mert sok autót ki tud próbálni, amit egy átlag ember nem tehet meg. A másik, ami sose fog összejönni, az a tűzszerész (mondjuk erre még van egy kis minimális esély). Hát a többi álommunka, amire van esély az a botanikus, mert szeretem ezeket az egzotikus, ritka növényeket, meg amúgy a növényeket is. Erre látom eddig a legnagyobb esélyt, mert eddig úgy néz ki, hogy ezt szeretném fősulin/egyetemen tanulni. A másik, ami nagyon érdekel az a toxikológia, az-az a mérgek és mérgezések. Gondolkodtam a génbiológián, mikrobiológián, virológián (vírusokkal foglalkozik), infektológián (fertőzésekkel foglalkozik) is. Ezek középkategóriába tartoznak, mert látok is rá esély, meg nem is 😄 Az a baj, hogy ezeknek csak más országokban van jövője, itt meg nem.
marco
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaUhh hát én nem tudok ilyen szakmákat elképzelni mint amit Yanez, rDAVE és Marduk is felsorolt, részemről, amit szerettem volna, abban dolgozom. Sikerült az álomszakmámban elérni a sikereket és ennek nagyon örülök.
A fejlesztést már 12 évesen csináltam (8 éves korom óta írok programokat), C64-en akkor gyerekként már sikerült fizetős munkát csinálnom, méghozzá nemzetközi cégnek, ami elég fura, épp ezért édesapám akkori vállalkozása intézte a papírmunkát.🙂
Másik, aminek a GC is a jele, ami nem feltétlenül alkotás (a fejlesztés számomra az), hanem egy olyan közeg létrehozása, amit sokan szeretnek, csatlakoznak hozzá és együtt alkot mindenkivel egy nagy egészet. Ez a magazin-kiadás.
A játék meg gyermekkorom óta a szenvedélyem, így mindezt ötvözni egyszerre – ez nekem az álommunka.🙂
csirkee
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaHát…ha én elkezdeném leírni, hogy mi minden akartam lenni…ki se férne 😄 De azért írok pár példát, hogy el tudjátok képzelni. Egyébként mikor kijelentettem, hogy én mi akarok lenni, általában a család kiakadt és azt mondta h nem vagyok normális! 😄
Akkor kezdem: kukás, orvos (túl vastag az anatómia könyv, így kukáztam), miniszterelnök asszony (Mo-on az első, Margaret Thatcher egyik példaképem), színész (de ahhoz túl jó vagyok), légiutas-kísérő (nem bírom a leszállást), ügynök, rendőrnő (de megutáltam őket), bankigazgató, bankár, kamionos, tanár, tervező stb stb…
Ezek ellenére közgazdász lettem, bár most jelenleg egy másik szakmában is próbálgatom szárnyaimat! 🙂 Meglássuk mi sül ki belőle, bár értek mindenhez szóval…. 😄
Jó blog lett! 🙂 again…
maniac
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaÉn szoknyapecér akartam lenni. Egy ideig dolgoztam is a szakmában, de aztán ezt is meg lehet ám unni. 😄
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjarDAVE: Versenyautósnak király lennél (NFS, GT?) 😄, de zenei téren is meghallgatnám mit muzsikálsz 🙂
Marduk: Tűzszerész, az igen! Arra én is gondoltam jó párszor.
marco: Ugyan ki tudna veled versenybe szállni, mr Tökély? Ja tudom ki! rDAVE, amikor versenyautós lesz 🙂
csirkee: Hát köszi szépen 🙂 Te aztán tudnál mi lenni! Kukás? Nekem is megfordult már a fejemben, tisztelt miniszterelnök asszony! Kukázzunk együtt XD
Maniac: És elérted a profi szintet? Vagy amatőr maradtál, aki csak szaladgál a szoknyák után, de nem éri el őket XD
maniac
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaJó pár blogot megérne, ha mesélnék, hogy hány szoknya maradt a kezemben. 😄 De ez már régen volt. Nagyon régen… 😄
marco
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaHogy menti magát, nehogy jöjjön a fakanál!😄
maniac
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaGyorsan fejezzük ezt be. 😄 😄 😄
vendeg
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaNálam a szokásosak játszottak: kamionos, rendőr.
Egyiket utálom, szánalmas aki rendőrnek megy – itthon.
A másiknál meg rájöttem hogy nem látok világot hiába hittem azt, mert az autópálya nem az igazi.
Így inkább munkanélküli lettem.😄
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napja„Így inkább munkanélküli lettem.-a legősibb szakma XD
vendeg
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaIgen, a prosti mellett…😄
elhaym
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaLegszívesebben könyvkiadónál, vagy könyvtárban dolgoznék.
vendeg
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaegyenlőre = egyelőre
Én mindig is nyelvnáci akartam lenni, és mint látható, az is lettem😄
totyak
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaNekem jelenleg bármilyen munka álomnak számítana, mert munkanélküli vagyok a nyár kellős közepén. Pénz nélkül meg nem annyira élmény, hiába van jó idő. Egyébként szerintem a legtöbb ember nem is tudja, hogy mit csinálna/dolgozna szívesen (én sem), és a legtöbbnek nem is adatik meg, hogy valami kellemes munkát tudjon végezni. És ez az egész nem abból adódik, hogy nincsenek álmai az embereknek, hanem a mai világban egyszerűen nem tehetik meg, hogy otthagyják a jelenlegi, gyűlölt állásukat, mert akkor miből él a család.
kiraly001
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaGyerek koromban,építkezésen megcsapott a cement,mész jellegzetes illata és megszerettem,tehát kőműves lettem.Azóta nem az orromra hallgatok hanem az eszemre.😄
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaSajnos ez igy van 🙁
dns
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaAmi a mai, félcivilizált világban folyik, az minden, csak nem normális. A teljes populáció kb. 20%-a végzi az összes fizetett munka kb. 80%-át (a klasszikus 80/20 szabály alapján), miközben a megtermelt vagyon legalább 80%-át az emberek maximum 20%-a birtokolja. És mialatt a munkában állókat egyre inkább kizsigerelik, a munkanélküliek száma egyre növekszik – tehát úgy tűnik, nemhogy az nem érdekel senkit sem, hogy az ember kellemes vagy netán a leginkább hozzá illő munkát tudjon végezni, de az sem, hogy egyáltalán van-e munkája.
Ami nagyon nagy hiba, mivel bármennyire naivan hangzik is, egy civilizált társadalom minden egyes tagjának valójában az az érdeke, hogy mindenki a lehető leghasznosabb tagja legyen a társadalomnak, és ne szenvedjen hiányt semmiben, ne lézengjen vagy bűnözzön az utcán, ne lopjon, ne erőszakoskodjon másokkal, ne legyen idegbeteg, a feszültséget nem bírva tovább ne végezze ki embertársait stb. De mivel különbözőek vagyunk, mindenkinek megvan a maga helye és szerepe a társadalomban, ahol a legjobban teljesíthet és a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb ember lehet. Azt pedig, hogy kinek mihez van leginkább tehetsége, képessége, miben tudja leginkább megvalósítani önmagát, kellő odafigyeléssel, tesztekkel, megfelelő neveléssel valószínűleg már gyermekkorban kideríthető. Ha tehát nem minden a pénz és az ego (vagyis az énközpontúság) körül forogna, illetve nem mindenki ezekkel törődne elsősorban – amire sajnos a jelenlegi világrend által rá van kényszerítve -, akkor akár még arra is jó esély lehetne, hogy az emberek olyan területeken dolgozzanak, melyek saját és a társadalmi hasznosság szempontjából is a lehető legoptimálisabbak, netán legideálisabbak.
vendeg
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaHát író az lehetnél, nem is kérdéses!
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaHa már az álmoknál járunk, akkor az utolsó mondatod is azt képviseli, sajnos. A világ egyre jobban rothad, örüljünk, ha nem vesszük észre, bár az elkerülhetetlen.
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaKöszönöm haver, ez jólesett! De ahhoz, hogy valódi író legyek, még nagyon sok paszulyt kell ennem 😄
rambo
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaA gyerekkori álmodozások, elhatározások csupán azon korszak naiv vágyait tükrözik vissza, de egyben lenyomatai is annak, amire az ember kellemes nosztalgiával gondol vissza, de körülbelül itt ki is merül a funkciója.
Az idősebb korbeli álmodozások azonban könnyen átcsaphatnak konkrét célokká, természetesen a realitás talaján maradva. Sajnos a társadalmi és egyéb hatások ezen elhatározásokat nagyon sokszor determinálják, de ettől függetlenül nem szabad feladni a kitűzött célt.
Író: itt különösen fontos az olvasottság, az irodalom iránt való elhivatottság, illetve egy (vagy akár több) etalon felállítása. Neked például kik a kedvenc íróid/költőid?
Rendező: itt az alapokkal kellene kezdeni. Rendezőóriások (Kurosawa, Tarkovszkij, Milos Forman, Hitchkock, etc.) filmjeinek nézése, filmsuliba járás, stb. Engem is nagyon érdekel egyébként a filmek világa. Ha már itt tartunk, kedvenc filmjeid/rendezőid?
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaAz írókról inkább nem is beszélek, mert majdnem nem is olvasok. Tudom, ez nagy szégyen és egyben a legnagyobb ok, amiért nem kezdek komolyabb betűvetésbe. Az olvasáshoz valamiért nincs türelmem, talán azért, mert szeretek mindent egyből letudni. Egy könyvet pedig nem lehet csak úgy átfutni. Utálom ezt a fajta türelmetlenségemet, ami az olvasással van. Pedig szívesen letudnék akár könyvek ezreit. A másik, hogy annyi minden más van, ami érdekel (csajok, filmek, egyéb szórakozások), hogy bele sem tudnám préselni az időmbe. Elvesztem?
Rendezők és filmek terén nekem a híresek jönnek be leginkább, nem tudom miért. Pl J. Cameron, S. Spielberg, Q. Tarantino. Imádom a filmjeiket! Persze nagyon sok movie-t láttam életemben és nagyon sok a kedvenc is. Régebben, a 90′-es években, leginkább egyes animék rendezését csodáltam. A japánok nagyon elől jártak ebben a műfajban. Sajnos ma már animékből is kevés a jó, sinte mind egy kaptafára épül. Persze néha akad egy-két gyöngyszem, de az olyan ritka, hogy már évek óta alig nézek meg valamit. Nagy kedvencem a Golden Boy, ez egy 6 részes anime, amit vagy 10-szer láttam.
rambo
12 éve, 6 hónapja és 5 napja„Elvesztem?”
Nem feltétlenül, a komolyabb művek olvasásához is meg kell érni, a lényeg, hogy legyen rá igény. Egyébként azt sem tartom szégyennek, ha valaki nem olvas; bár szerintem elengedhetetlen, de nincs jogom megítélni azt, aki ezt máshogy gondolja. Egyébként valóban nehéz összehangolni a különböző tevékenységeket, én is sokszor gondban vagyok ezzel. Sokszor kompromisszumot kell kötni – pl. az én esetemben: kevesebb videojátékozás, így több idő marad a bulikra.
Az általad felsorolt rendezőket nem tartom alapvetéseknek, de érdemeik elvitathatatlanok – QT-t mondjuk mostanában kicsit felfújtnak érzem, lévén, kevés az eredeti ötlete. A japán animék közül valóban akadnak csodálatos darabok (ajánlom a Szentjánosbogarak sírja című megrendítően szép alkotást), ahogyan a japán filmek között is (Shindo, Kurosawa, két személyes kedvencem). A Golden Boy-t ismerem egyébként, többször is átpörgettem, nagyon átjött a humora.
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaKöszi az animeajánlót!
Egyébként javasolnál pár durván komoly könyvet? Mondjuk valamit a misztikum terén, vagy a rejtélyes gyilkosságok műfajában. Olyan könyvre gondolok itt, amit szinte lehetetlen letenni, mert szerintem, ha nekiállok, akkor egy lélegzetvétellel fogom végigolvasni. Erre direkt időt szánnék.
Ám van egy kis problem is. Külföldön élek és én legszívesebben magyar nyelven olvasnám a műveket. Remélem találok egy begbízható oldalt, ahol ezeket gond nélkül megrendelhetem.
Előre is hálás vagyok az ajánlatokért!
rambo
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaIgazán nincs mit.
Nos, gyilkosság-témában ajánlanám az én egyik személyes kedvencemet, Dosztojevszkijtől A Karamazov testvéreket. Dosztojevszij nem könnyű olvasmány, nehéz vele haladni, nagy koncentrációt igényel, és így sem biztos, hogy elsőre megérti az ember. Azonban hiszem, hogy a 19. század és az egyetemes irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának – legalábbis szerintem – egyik legjobb könyve adhat neked egy olyan lökést, amitől megjön a későbbiekben a kedved ezen szépirodalmi művek olvasásához. Ha valami olvasmányosabb, de vaskos darab kell, akkor ajánlanám Tolsztoj Háború és béke című művét (közel 2000 oldal, de néhány laposabb elmélkedésen kívül nagyon is eseménydús), illetve Victor Hugo A nyomorultak című regényét (ugyancsak hosszú, úgy emlékszem valamelyik kiadásban pontosan 1400 oldal). Természetesen a lista hosszú, lehetne még folytatni, én most pár személyes kedvencemet ajánlottam neked (Thomas Mann-t is akartam, de az ő könyveiben – pl. A varázshegy – kvázi alig van cselekmény, így nem hiszem, hogy tetszene neked). Egyébként ezek csak az én ajánlataim a kedvenceim közül csemegézve, bátran nézz körül a többi klasszikus között.
Őszintén remélem, hogy neked is tudnak majd ezek a könyvek annyit nyújtani, mint amennyit nekem nyújtottak/nyújtanak.
yanez
12 éve, 6 hónapja és 5 napjaHát ezt is köszi szépen! Igyekszem majd a jövőben beszerezni!
dns
12 éve, 6 hónapja és 4 napjaFelül kellene már emelkedni azon – nemcsak neked, mindenkinek -, hogy a világot kizárólag rajtunk kívülálló erők teszik olyanná, amilyen. Az ember bizony jóval nagyobb hatással van a környezetére, mintsem gondolná, amibe a természet és a társadalmi környezet egyaránt beletartozik.
Ha most csak az utóbbit nézzük, mi magunk is tevékenyen részt veszünk a „rothadásban”, amikor gondolkodás nélkül követünk mindenféle trendeket, illetve cselekvésünkben, hozzáállásunkban feltétel nélkül másokhoz igazodunk – még akkor is, ha adott esetben az emberek tömegéről van szó, melyet hiába tekint valaki etalonnak, attól még egyáltalán nem biztos, hogy az a helyes út. Az egyéni felelősség elhárítása persze mindig a legkönnyebb…
Való igaz, hogy egyetlen ember csak kevés vizet zavar, mégis olyan, mint egy csepp a tengerben, mely része az egésznek, és nagyon is hatással lehet annak működésére. (Amire már számos példát láthattunk, láthatunk.) Tehát az emberek pozitív és negatív értelemben is képesek befolyásolni egymást, ami akár új tendenciákat is generálhat. Sőt én amondó vagyok, hogy a következő mintegy 50 évben alapvetően az fogja meghatározni a civilizáció sorsát, hogy mi, emberek mit hozunk ki egymásból.