Mindnyájan különlegesnek születünk, csak ezt még akkor nem tudjuk. Sőt, még az iskolában eltöltött évek alatt sem biztos, hogy rájövünkrájöttünk! Ennek az egyik legfőbb oka a lustaság. Igen, sokan vannak kik lusták tanulni, aztán meg felnőnek és néznek maguk elé, hogy nincs rendes munkájuk. Persze vannak kivételek, azok akiknek az élet adott tanítást. Réges-régen több idejük volt az embereknek tanulniuk, elvégre mi mást csinálhattak volna otthon. Most pedig örülünk, ha a ház falai közt lehetünk, hisz ott a PC, a konzol meg a jobbnál jobb játékok!

Nem mondom, jó kis kikapcsolódás ez, vagy inkább hobbi. De vajon elgondolkodtatok-e, hogy mennyi időt zabál fel ez az elfoglaltság? Hát bizony nem keveset! Ha csak magamra gondolok, akkor a fejemhez kapok és meg sem merem számolni, hogy hány órám ment erre a hobbira, az elmúlt 23, videójátszással eltöltött év alatt. Talán már évek is! Pedig ez idő alatt mennyi mindent alkothatott volna az ember, vagy kitanulhatott volna valami érdekeset, hasznosat. Voltak játékok, amelyekbe órák százait öltem bele! Elég katasztrofális eme gondolat, nem?

Van aki mértékkel csinálja, mint én is, most már, hogy felnőttem. De mi van például a CoDféle vérpistikékkel? Olvastam olyat, hogy valakinek 2200 órája van egy játékban. És az csak egy! Sokan mondják, hogy ők inkább ezzel verik el az időt, mint az ivással meg narkózással. De ez nem mentség. Kell-e egyáltalán mentség? Megbánás? Nos, speciel én meg vagyok elégedve az életemmel, még ha néha el is gondolkodom, hogy mi lett volna ha? De mivel jó nekem, ezért örömmel gondolok vissza a sok-sok pazar videójátékra. Rengeteget lehet belőlük tanulni is! De persze nem a gyilkolós gammákból 🙂 Azért így is gyakran végigfut az agyamon, hogy Jézusom, vajon mennyi időmet öltem bele ebbe a…szenvedélybe?

Mert nálam bizony ez már nem csak egy szimpla hobbi, hanem szenvedély, és szerintem sokan közületek is így vannak ezzel. Nevessetek vagy sem, ez már olyan, mint a dohányzás: rohadt nehéz leszokni róla! De nem is kell! Biztos vagyok benne, hogy síromig fogom nyomni ezt az ipart 😀 Vagy még utána is, hátha van a túlvilágon konzol? 🙂 Mindenestre elgondolkodtató, tényleg jól tesszük, hogy ennyi időt „fecsérelünk” el a poligon nyújtotta örömökre? Főleg az iskolások tanulásaira szokott kihatni ez a szenvedély, romlanak a jegyek stb. A felnőtteknél ez nem annyira vészes, pláne ha van már család, mert akkor ott a kötelesség, amely alól nem lehet kibújni. De volt már példa rá, hogy fiatal szülők felejtették el megetetni a csecsemőt, annyira belemerültek a videójátékba. A kisgyerek meg is halt.

Szóval azt tanácsolom nektek, hogy mértékkel űzzétek ezt a szórakozást, mert jóból is megárt a sok! És vajon lehetettek-e volna most valaki mások, ha azt a temérdek időt egyéb tanulmányokra fordítjátok?

Köszönöm a figyelmet és további szép napot!