A kezdetek kezdetén…
Időt utazni jó dolog, tegyünk hát mi is így. 1993-ban egy Andy Davidson nevű úriember egy egészen egyedi ötlettel állt a barátai elé. Készíteni szeretett volna egy játékot, amellyel hosszú ideig, hetekig, hónapig, vagy akár évekig lehetne játszani anélkül, hogy megunnák a dolgot. Pár hónap alatt össze is dobott egy kezdetleges kreálmányt, amelyet leginkább a Lemmings és a Cannon Fodder keverékeként lehetne leírni. Alkotásával be is nevezett az Amiga Format magazin egy versenyébe, ám legnagyobb bánatára nem nyerte meg azt. Bár a program még messze volt a kész állapottól, Davidson számos kiadóhoz elküldte a játékot, azonban senki sem vállalta a kiadását, senki sem volt biztos benne, hogy életképes az ötlet. Andy nem adta fel a próbálkozást, így történhetett, hogy a European Computer Trade Show keretein belül találkozott a Team17 csapatával, amely látott fantáziát a kukacok harcában, melynek következtében Davidson bekerült a bandába. 1995-ben Worms címszó alatt megjelent a végleges játék, mely újszerű alapötletével és elmebeteg humorával azonnal a közönség kedvence lett.

Vissza a gyökerekhez
A legelső Worms-ök újszerűségük és páratlan humorok mellett még egy fontos tényezővel bírtak, melynek köszönhetően a játékosok nem hagyták ott a programot az első meccs után. Ez az átláthatóság volt. A széria 2003-ban érte el a fordulópontját, amikor is az addig tökéletesen muzsikáló kétdimenziós világból a kukacok 3D-be terjeszkedtek. Bár újszerű volt, a Worms 3D-nek esélye sem volt akkora sikereket elérnie, mint a világhírűvé vált elődöknek. Eleinte ugyan mókás volt, hogy teljesen át lett értelmezve a harcmező, és immár a tér minden irányába pusztíthattuk az ellenséget, azonban ez egyértelműen az átláthatóság rovására ment.

Mindent újra kellett tanulnunk, a páncélököl használatától a gránátdobásig, nem beszélve arról, hogy a távolsági nézet katasztrofális lett, ezzel ellehetetlenítve a szőnyegbombázást, vagy éppen a célkereső rakéta használatát. Szó mi szó, bár a játék megújult, nem volt képes a már megszokott élményt hozni. Két évvel a 3D megjelenése után ugyan kiadták még a Worms negyedik részét, ám ezután a széria el is tűnt a PC-ről, a Team17 a bukásokat követően a konzolok felé orientálódott. Mivel a televíziók elé állított masinákon szép sikereket ért el a sorozat – nagyrészt kétdimenziós részek jelentek meg -, ezért úgy döntöttek a készítők, hogy visszatérve a gyökerekhez ismét oldalnézetbe hozzák el a személyi számítógépekre a kukacokat. Ez az utóbbi idők legjobb döntésének bizonyult.
Az irányítás ugyan maradt a régiben – régi alatt a 2D-s epizódokat értem, de erről később -, ám ami még fontosabb, ismét átláthatóvá vált a játék. Most már tudjuk, hogy pontosan hol vannak az ellenséges, vagy éppen szövetséges giliszták, illetve sokkal könnyebb mind nekünk egy-egy pontra érni, mint az arzenálunkat a célba juttatni. Pont mint régen.

Módomban áll…

Egyszemélyes játékban három fő mód áll rendelkezésünkre. A Warzone viszonylag egyszerű játéktípus, különböző pályákon kell lenyomnunk az ellenséget. A Body Count egyfajta túlélő módként fogható fel. A cél az, hogy minél több ellenséget nyírjunk, ezáltal minél több körig maradjunk a pályán. Eleinte egyszerű a dolgunk, ám ahogyan halnak az ellenség zászlaja alatt felbukkanó kukacok, úgy egyre erősebb egyedek lépnek a helyükre, míg mi korlátozott erőforrásokkal vagyunk kénytelenek irtani őket.
A legérdekesebb mód egyértelműen a Campaign lett. Pályáról pályára haladva a legkülönfélébb feladatokat kell elvégeznünk, legyen szó szimplán az ellenséges férgek kiirtásáról, vagy éppen időlimites akadálypálya teljesítéséről.
A fentieken felül lehetőségünk van fejleszteni képességeinket a Training módban, vagy gyors meccseket lezavarni a Quick Game és a Custom Game menüpont alatt.
Külön tetszett, hogy egy egyszerű pályakészítő is rendelkezésünkre áll, így bármikor megalkothatjuk a legvadabb terveinket is.
Ami a hálózati módot illeti, számtalan őrült játéktípusban mérhetjük össze hús vér emberekkel a kukacunkat. Sajnos azonban ez nem megy annyira könnyen, mint a régi szép időkben. A Multiplayer menüpont alatt kiválaszthatjuk, hogy interneten vagy helyi hálózaton szeretnénk-e irtani az ellent, azonban a játékosok keresése elég döcögősen megy. A kereső kevés meccset talál, sokszor kevés játékossal, holott szép számmal játsszák a játékot.

Kilapított kukacok
Mint azt már említettem, a széria ezzel a résszel visszatért a kétdimenziós megvalósítás keretei közé. Ez egyértelműen jót tett neki, a játék színvilága, maga a megjelenítése a régi epizódokat idézi. Ami azt illeti, grafikailag szinte semmi sem változott a World Party-hoz képest. Természetesen megvannak a szokásos újdonságok, mint például a magasabb felbontású textúrák, vagy éppen az új mozgásanimációk, de ezen felül mintha csak a majd tízéves résszel játszottam volna.

Ami a hangokat illeti, maradtak a régiben. Kukacaink még mindig a magas c-vel operálnak – pont mintha egy bizonyos ponton rúgták volna őket közvetlen a meccs előtt -, beszólásaikon még mindig szakadni lehet. A különböző zajok, effektek szintén az előző részekből lettek átemelve, szóval akinek azok bejöttek, azoknak ezek is tetszeni fognak, aki pedig utálta őket… nos, ez nem az ő játéka.

Ahogyan fentebb már írtam, az irányítás is maradt a régiben, a kezeléssel szinte semmi problémánk nem lehet. Sajnos csak szinte, ugyanis a kötél használatát kissé átszabták, azonban inkább rontottak a helyzeten az újfajta kontrollal, mintsem javítottak. Lehet, hogy egyesek könnyen ráállnak, nekem azonban nem sikerült megszoknom. Persze kinek a pap, kinek a papné.

Jónak jó…
…csak éppen felesleges epizód lett a Worms Reloaded. Nem véletlen írtam annyiszor, hogy mintha a World Party-val játszanék, a játék szinte semmi újdonságot nem képes felmutatni. Felpofozták kicsit a régi epizódot, kaptunk egy-két új dolgot, de az az igazság, hogy ez kevés ahhoz, hogy teljes értékű új részről beszélhessünk. Bent maradt pár bug, a játék néha fagy, vagy hibaüzenettel elszáll, de reménykedjünk, hogy a Team17 veszi a fáradtságot és kijavítja őket. Félre értés ne essék, tényleg nem lett rossz, de sajnos nem képes azt az élményt hozni, amit a majd tíz évvel ezelőtti epizód hozott. Talán mert nehéz tőle elvonatkoztatni? Túl sokat várunk és „csak” egy feltupírozott World Party-t kapunk? Ki tudja. Lényeg a lényeg, aki megveszi a játékot ne várjon csodát tőle, nem tud sok újdonságot felmutatni. Akit azonban ez sem tántorít el, annak itt az idő, hogy meglátogassa a Steam névre hallgató virtuális piacot.