A Paramount Pictures 2006 áprilisában jelentette be, hogy J. J. Abrams rendezésében újra filmre visznek egy Star Trek történetet. Ekkor még lehetett úgy hallani, hogy ez egy XI. epizód, de később mindenki számára világossá vált (aki követte a filmkészítés menetét, vagy megleste a felbukkanó trailereket), hogy ez bizony nem egy folytatás lesz, hanem inkább egy prológus. És valóban, a sorban tizenegyedik Star Trek mozi úgy ahogy van, egy újragondolás, a sorozat egy újbóli elindítása.
Az főcímet megelőző első 12 percben, ami egy monumentális csata jelenet, tanúi lehetünk egy hős halálának és egy másik hős születésének. Láthatjuk, hogyan válik néhány perc alatt George Samuel Kirk legendává, rövid parancsonoksága gyakorlatilag egyetlen komoly döntéssel -amellyel többezer életet ment meg- kezdődik és ér véget. Ezzel egyidőben szemtanúi lehetünk James T. Kirk legkevésbé sem nyugodt körülmények közötti megszületésének. A nyitójelenet hatásosan megkomponált, egyszerűen magával ragadó. Ha valaki még nem Star Trek fan, most az lesz. Meglepetés volt számomra, hogy mennyire hű az alapokat adó környezethez már az első másodpercektől az új Star Trek. Reméltem, hogy az eredeti hajófelépítésen nem fognak változtatni sokat a készítők, de meglepődve tapasztaltam, hogy az utolsó szögig minden ugyanott van – persze felpolírozott verzióban.

A készítők úgy döntöttek, hogy a sorozat és az eddigi mozifilmek előzményeit viszik vászonra, és ezt jól is tették. Furcsa lett volna egy teljesen új szereplőgárdával eljátszatni egy folytatást. Ez így teljesen rendben van, ráadásul mindent, amiről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk, amire az előző filmekben csak utaltak, most láthatunk is. Kirk gyerekkorába is bepillantást nyerhetünk, aki éppen őrült tempóban autózik az Iowa állambeli Riversideban, mindeközben Spock életútjába is bepillantást nyerünk néhány kép erejéig. A rendezőnek köszönhetően ez a pár képkocka egyébként teljesen elég ahhoz, hogy megismerjük a két főszereplő jellemét.
A filmben nyomon követjük, ahogy összeáll a híres legénység: Kirk (Chris Pine), Spock (Zachary Quinto), Scotty (Simon Pegg), Uhura (Zoe Saldana), Sulu (John Cho) és Chekov (Anton Yelchin). A Föderáció a Vulkán bolygó vészjelzéseit fogja, ezért mentőhajókat küld a térségbe. A Starfleet Akadémiáról most szabadult fiatal társaság egy hajóra kerül, a Christopher Pike kapitány által irányított USS Enterprise-ra. Kirk, miután a gyanú szerint csalt a lehetetlennek kikiáltott (nem mellesleg Spock által kreált) Kobayashi Maru teszten, épp felmentésben van, illegálisan tartózkodik a hajón. Amikor Pike kapitánynak el kell hagynia az Enterprise-t, és Spock veszi át a parancsnokságot, a kettejük közti nem túl barátságos viszony még jobban elfajul, és Kirk egy elhagyatott bolygón landol…

Egy elég komoly időutazásos rész közbeiktatásával (ahol jelentős szerepet kap az eredeti Spock – Leonard Nimoy) kialakul a végleges cselekmény, megtudjuk, ki és miért támadta meg a Vulkán bolygót, és ki is az az agyontetovált Nero. Nem akarok lelőni minden cselekményszálat, ezért ezt a részt nem ecsetelem jobban, azt hiszem jól teszem, ha nyitva hagyom itt a történetet… A Kirk és Spock közötti ellentétek átalakulását egy barátság kezdetévé nagyszerűen alkották meg, nem egy bugyuta klisével, hanem folyamatokban levezetve, nyomon követünk szinte minden mozzanatot. Lesz itt verekedés, kiakadt, de csókolózó(!) Spock, és vérző fejű Kirk. Annyit azért érdemes elárulnom, a sorozatban megismert csapat összeáll és hősieskedik, mint mindig.
Mindenkinek megismerjük a múltját, a rokoni szálakat, ráadásul mindezt úgy, hogy folyamatosan pörgő akcióban van részünk. Minden robban, minden képkocka új színt hoz a filmbe, de mégis valahogy megvan az az egyensúly, hogy nem érezzük hiányát a tipikus magyarázós, lassú de biztos hangulatot árasztó Star Treknek sem. A fíling nagyon eltalált, nem telik el egy másodperc sem, hogy lankadhatna a figyelmünk. Nem vittem be kukoricát, de feleselges is lett volna, a végén ott állt volna a dobozban mind ugyanúgy.

Olyan Star Treket kapunk, amit szívünk mélyén sokan vártunk, de nem reméltünk. Tökéletesen sikerült megőrizni az eredeti karaktereket, az univerzumot, és a hangulatot. Bár sok trekker fogja azt mondani, hogy ez nem az igazi, meg hogy fúj, meg ez nem így, vagy úgy volt. Tény, hogy vannak momentumok, amit eddig máshogy képzeltünk. Az is tény, hogy nem minden karakter ugyanolyan, mint az eredeti részben, viccesebb, vagy határozottabb lett az, akitől nem feltétlenül ezt szoktuk meg. Viszont Gene Roddenberry sajnos már nincs köztünk, így nélküle kellett átgondolni, mi hogyan is történt a múltban. És ne feledjük, ezek a karakterek most jöttek az akadémiáról, fiatalok és máshogy gondolkodnak még.
Mindenkinek ajánlom ezt a mozit. Aki szereti a Star Treket, annak azért, aki még soha nem látott egy részt sem, annak azért. Pörgős, nagyhatású jelenetekkel megzsúfolt sci-fit kapunk, amin mindenki jól fog szórakozni, még az is, aki nem tudja, mi az a Vulkán, vagy ki az a Spock. Sci-fi kedvelőknek kihagyhatatlan. És mindez szinkronosan.