Első alkalommal megpróbáltam összegyűjteni az elmúlt 10 esztendő -szerintem- legütősebb alkotásait, és néhány mondatban összefoglalni azt, hogy miért is valók erre a listára. A vélemény persze szubjektív, avagy lehetetlen vállalkozás lenne megtalálni a legjobbakat, elvégre is mindenkinek más és más az ínyére való. Igyekeztem olyan szempontok alapján választani, mint népszerűség, újító jelleg vagy ötletesség. Szerintem ezek azok a sajátságok, melyek egy-egy játékprogramot naggyá tehetnek, klónok áradatát indíthatják el. A következő 10 progi pedig igazán nincs híján ezen tulajdonságoknak. Persze kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is, elvégre is nem szentírás ez a lista, ha ellenvéleményetek van, nyugodtan meg lehet kövezni a lent található, „megmondóhelyen”, vagyis a kapcsolódó fórumunkon. Íme a kiválasztottak:
1997 – Curse of Monkey Island
Valaha hihetetlen népszerűségnek örvendtek a kalandjátékok. Aztán valahol az első valamire való FPS megjelenésével már senki nem foglalkozott velük, méltatlan mostohasorsra ítéltettek. A Curse of Monkey Island amolyan reneszánsza volt a műfajnak. A hagyományos kalandjáték új köntösben, nagy adag humorral, remek sztorival, ügyességi játékokkal fűszerezve. Egyszerűen lebilincselő hangulata volt a játéknak, azok is szívesen tolták, akik nem szerették a kalandjátékokat. A műfaj népszerűsége azonban ezek után is a padlón maradt. Példának okán említhetnénk a Dreamfall-t, amit a szakma kritikusai egyértelműen a legjobbak közé emeltek, de játszani szinte senki nem játszott vele, talán csak a fanatikusokat leszámítva.
1998 – Baldur’s Gate
Szegény kalandjátékok könnyfakasztó sorsán való bánkódás helyett azonban itt egy igazi sikertörténet. A szerepjátékok, és az AD&D szabályrendszer revolóciuját a Baldur’s Gate első része hozta el 1998-ban. A játék 5 lemezen (!) terpeszkedett, ami annak idején komoly adathalmaznak számított, ráadásul ebből egy-két átvezető videón kívűl tömény szerepjáték volt az egész. Számtalan karakterrel, a Sword Coast gyönyörűen megrajzolt tájaival, kellemes zenei aláfestéssel és valami olyan szintű játékélménnyel, amihez foghatót előtte nem igazán tapasztaltam. Minden porcikájában zseniális játék született a Black Isle Studio műhelyében. A második rész szintén remekül sikeredett darab, a folytatásról azonban nagy a hallgatás, főleg a licenszjogokon való marakodásról hallani az Atari és az Interplay között.
1999 – Age of Empires II
Rengeteg kiváló stratégiai játék jelent meg ebben az évben, mint például a Dungeon Keeper 2, vagy a Tiberian sun. Mind közül talán ez volt a legeredetibb darab. Talán azért is, mert egyszerűen nehéz volt ráunni. Nem feltétlenül a remekül eltalált multiplayer miatt, az egyéni játékmód is komoly kihívásokkal kecsegtetett, mindez pofonegyszerű irányítással és remek grafikai megvalósítással. Remek darab!
2000 – The Sims
Az életszimulátor. Mint ilyen, egyedülálló, mivel túl nagy pofátlanság lenne lekopírozni. A második rész minden idők egyik legnépszerűbb pc-re készült játékprogramja lett, hála annak a ténynek, hogy még a tinilányokat is leülteti a gép elé. Megvallom őszintén én is remekül elszórakoztam az első résszel néhány hétig, azonban nekem személy szerint az volt a legnagyobb gondom a játékkal, hogy egy idő után sablonossá vált. Ennek ellenére úttörő mivolta és népszerűsége vitathatatlan, így mindenképp itt a helye listánkon.
2001 – Max Payne
Max Payne a kőkemény nagyvárosi zsaru, aki bosszúból leszámol egy egész bűnszervezettel és megmutatja hogyan kell vetődés közben szitává lőni az ellenséget. (A készítők minden bizonnyal látták a Mátrix c. filmet.) Szó-szó, a történet erősen hajazott egy ‘B’ kategóriás Hollywood-i mozira, de tökéletesen illett a játékhoz. Meg különben is kit érdekel a történet, amikor egy ilyen kaliberű akciójátékról van szó. Igazi „agykikapcsoló” lövöldözős stuff a Max Payne a legjavából. Ráadásul nagy erénye volt alacsony gépigénye a látványos grafika mellett is.
2002 – Mafia
A legjobb GTA-klón, ami egyben sokkal jobb mint a GTA. Szerény véleményem szerint máig ez az egyik legjobb ilyen stílusú játék. Nem akarok már megint mindenféle magasztaló jelzőket használni, de ez a játék néhány bosszantó bugot leszámítva minden tekintetben tökéletes. Akik szerették a játékot, azok máig dicshimnuszokat zengenek róla, akik nem azok általában azért nem, mert lassúnak találták a játékmenetet. Hamarosan érkezik a második rész is, de addig is igyekezzetek beszerezni valamilyen erőmű féleséget, mert az előzetest látva valami olyasmire lesz szükség!
2003 – Call of Duty
Manapság Dunát lehet rekeszteni a II. világháborút feldolgozó FPS-ekkel. Általában jól sikerült darabok ezek, de a Call of Duty különösen az. Nagy általánossággal elmondható, hogy minden játékprogramnak meg vannak a maga hibái, de a Call of Duty-ban tényleg nagyítóval kell keresni ezeket,és még akkor sem biztos, hogy találnánk bármit is. Talán-talán annyit lehetne megemlíteni, hogy a kiegészítők nem hozták az elvárt szintet, de ez ugyebár nem tartozik szorosan ide. Ráadásul a játék abszolút meglepetés számba ment anno, azaz közel sem kapott olyan beharangozást, mint amekorrát szólt. Íme a szerénység diadala, 2003 talán legjobban sikerült alkotása!
2004 – World of Warcraft
MMORPG csupa nagybetűvel. A World of Warcraft új távlatokat nyitott meg a játékiparban, vagy talán inkább szerencsésebb lenne úgy fogalamazni, hogy önmaga egy új, világméretű iparág. Ma körülbelül tízmillió felhasználója van világszerte, népszerűsége pedig azóta is töretlen. Viszont komoly hátránya, hogy egész embert igényel, és meglehetősen kapcsolatgyilkos foglalatoskodás. Vagy akár kapcsolatépítő. Nézőpont kérdése, hogy ki melyik világban érzi magát otthon. Veszett jó cucc, csak nehéz róla lejönni.
2005 – Civilization IV
Soha nem látott csodás, új külsővel jelentkezett két éve Sid Meier sorozatának negyedik része. Minden idők egyik legjobb körökre osztott stratégia játéka, amely bizonyítja, hogy a történelmet átírni még mindig nagyon jó móka. A játék savát-borsát talán az adja, hogy hatalmas uralkodónak értezhetjük magunkat az egeret nyomogatva, hihetetlenül bele lehet berülni a játékmenetbe. Az egyetlen hátulütője talán a hatalmas gépigénye volt, de figyelembe véve a gépi ellenfelek intelligenciáját és a grafikus motort, megbocsátást nyerhet eme apró szépséghiba.
2006 – Oblivion
Az előző évről nekem egyértelműen az Oblivion, illetve a Company of Heroes voltak a befutók. Agyaltam is rajta sokat, melyiket tegyem első helyre. Végül ez előbbi mellett tettem le a voksom, elvégre is legalább annyira népszerű, mint amennyire a a másik egyedi. A játék bizony sokat késett a beígérthez képest, de bőven beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Sőt! Műfajt teremtett. Nem hinném, hogy a közeljövőben bármi is überelné azt a hangulatot, amit az Oblivion nyújt, habár sikerén felbuzdúlva igéretes darabok várhatóak a következő hónapokban.