A bostoni Northeastern University kutatói, Daniel Kunkle és Gene Cooperman 63 órányi gépidőt kaptak az egyetemtől, ami kevés volt arra, hogy betáplálják a nagyjából 43 trillió lehetséges állás koordinátáit. Ehelyett kétlépéses módszerhez folyamodtak, 15 ezer félig megoldott, mindössze néhány mozdulatot kívánó állásból indultak ki, ezeknek mind egy bizonyos állásba kellett érkezniük.

Ezzel a technikával kiderült, hogy a legbonyolultabb állás is biztosan megoldható 29 tekeréssel, de a legtöbb mindössze 26 mozdulattal kirakható. Kinkle és Cooperman az eredmények közzétételekor elmondta, hogy több gépidővel véleményük szerint ezeket a számokat még lejjebb lehetne szorítani, elméletük szerint a minél kisebb 20-assal kezdődő számok is elérhetők lennének.