Enyhe The Sims beütésNem vagyok egy kimondott Sims rajongó, de a párhuzamokat egyből észrevettem. A kezelőfelület elrendezése egyértelmű koppintás, ami a használhatósága miatt nem probléma. A karakterek első ránézésre olyanok, mintha egyenesen a Sims világából sétáltak volna be a szállodánkba. Az építgetős rész is teljesen hasonló, mármint a logikája, és annak menete. Ennél a pontnál azonban már van egy kis eltérés: a Hotel Giant választéka messze elmarad a Sims-étől, de rögtön hozzá is teszem, az órákig való tervezgetés itt is garantált még úgy is, hogy lehetőségünk van a kész szobák elmentésére, hogy később sablonként újra felhasználhassuk (magyarul, ha egyforma szobákat akarunk, nem kell újra és újra kialakítani a szobákat). A másik eltérés pedig a karakterek életében, vagy ha úgy tetszik, intelligenciájában van. A probléma nem az, hogy nem tudunk csináltatni velük semmit, vagy, hogy nincs kirészletezve a magánéletük (pontosabban nincs emberi kapcsolat még az egy családba tartozókkal sem) , hanem az, hogy az a kevés dolog, amit csinálnak néha teljesen értelmetlen. Itt most nem arra gondolok, hogy a saját hotelszobájuk fürdőkádját is csak fürdőruhában merik használni, hanem arra, hogy a vendégek cselekményei olykor teljesen mellőzik a logikát, a valószerűséget pedig meg sem merem említeni. (Legalábbis én nem szoktam tévézés előtt is, és után is fürödni.)

Közepes menedzsment

A játék ezen része egy kicsit furára sikeredett. Azoknak, akik a minden részletre kiterjedő lehetőségeket szeretik, gyengének fog tűnni, akik viszont a sallangoktól mentes menedzserrészeket kedvelik, egy picit bonyolultnak fogják találni. A lényeg az, hogy szinte mindenről kapunk információt, viszont ehhez képest keveset állíthatunk (mármint a paraméterekenJ). A legjobb példa erre az alkamazottakkal kapcsolatos dolgok. Beállíthatjuk, hogy milyen stílusú, és színű legyen a ruhájuk, mennyi pénzt kívánunk fordítani a trenírozásukra, és azt, hogy a piaci viszonyokhoz képest hány százalékos legyen a fizujuk. Továbbá kirúghatjuk, vagy rájuk zoomolhatunk, esetleg követhetjük őket. Kirúgás esetén egyből a helyére lép egy új alkalmazott, így ki is zárták azt a lehetőséget, hogy a szükségesnél kisebb létszámmal üzemeltessünk bármit is a hotelben, és azt is, hogy eldönthessük, kit akarunk felvenni. Ráadásul még azt a lehetőséget is kizárták, hogy a személyzet fizetését személyre szabhassuk (ezzel tulajdonképpen a cégen belüli bérfeszültség problémáját kerülték ki).

Egy hotelszimulátorban a fontosabb kérdések közé tartozik a szállodák kialakítása, és földrajzi helye. A kérdésekre pedig az a válasz, hogy több mint húszféle szállodában tevékenykedhetünk, ami a világ 20 városában lehet (Orlando, Bécs, Toronto, Hong Kong, Párizs, Beijjing, London, Los Angeles, New York, Róma, Athén, Prága, Sydney, Tokió, Seattle, Szöul, Bangkok, Brüsszel, Chicago, Berlin). Sajnos a szállodák előre el vannak készítve, azok külső méretén, és elrendezésén nem tudunk változtatni. Sőt, nem tehetünk semmi értelmeset a szállodán kívül, pedig lenne egy-két alapvető dolog (pl. parkoló).

A küldetések a menedzserprogiktól már megszokottakat nyújtja, ami a szokásos több pénz, nagyobb nívó, stb. célok elérését jelenti. Szerencsére van szabad játék is, ami szerintem hosszabb élvezeteket nyújt.

Grafika

Ezen a téren újítani tudtak a fejlesztők, mégpedig azzal hogy teljesen háromdimenzióssá tették a játékot. Ezalatt azt értem, hogy a kamerakezelés nem abban merül ki, hogy ki-, be zoomolhatunk, vagy hogy 90 fokkal el tudjuk fordítani a nézetet, hanem teljesen szabadjára engedhetjük operatőri képességeinket, és akár „belsőnézetből” is bejárhatjuk a szállodát (noclip módban, és persze shotgun nélkül ;-(( ), hogy saját szemünkkel csodálhassuk meg annak esetleges pompáját, fényűzését… Így persze lehetetlen berendezni a szobákat, ezért átválthatunk a szokásos perspektivikus, vagy felülnézeti módokra.

Hangok
A játék effektjei jók, mindennek van hangja. A zenéről pedig legyen elég annyi, hogy kikapcsolható…

Összefoglalva a cikket az derülhet ki, hogy ez egy említésre sem méltó játék, de ez határozottan nem igaz. Mindössze csak egy mindenből a középutat választó programmal van dolgunk, ezért összehasonlítja az ember a végletekkel.