A Fantasztikus 4-es: Első lépések az első film az MCU Hatodik Fázisában, és nem a korábban már látott Földön, hanem egy alternatív 1960-as években játszódik. Itt már évek óta a Fantasztikus Négyes nevű csapat védelmezi az emberiséget, miután úttörőnek számító űrutazásuk alkalmával szuperképességekre tettek szert, és azokat minden további nélkül a közjó szolgálatába állították.

A látványos tudományos fejlődéshez nagyban hozzájáruló Dr. Reed Richards alias Mr. Fantastic (Pedro Pascal) és szintén csapattag felesége, a világbékét tevékenyen építő Sue Storm (Vanessa Kirby) hosszas próbálkozás után végre gyermeket várnak, ám ekkor váratlanul megjelenik egy különös földönkívüli alak, az Ezüst Utazó (Julia Garner), aki szörnyű hírt hoz az egész világ számára: ura, az ősi kozmikus teremtmény Galactus hamarosan felfalja a Földet, ami ellen semmit sem tehetnek.

A Sue öccsével, a Fáklya néven közismert Johnny-val (Joseph Quinn), valamint az emberfeletti erővel bíró és szinte elpusztíthatatlan Ben Grimm-mel (Ebon Moss-Bachrach) kiegészülve a Fantasztikus Négyest alkotó csapat természetesen nem törődik bele sorsába, és elindul, hogy szembenézzen Galactus-szal. Az állandó éhségtől kínzott lény azonban hajlíthatatlan, és csak olyan áron lenne hajlandó felhagyni szándékával, ami hőseink számára elfogadhatatlan…

A tény, hogy Feige és alkotótársai ezúttal hanyagolták a már többször látott, sablonos és nyögvenyelős eredettörténetet, lehetőséget biztosított arra, hogy a narratíva a szereplőkre és az őket valóban kihívások elé állító szituációkra koncentrálhasson. A felvezető montázs lényegében pár perc alatt tökéletesen elmeséli a hősök előéletét, igen frappáns és hatásos, a képregények stílusát idéző módon, azután pedig máris kezdődhet az aktuális állapotok bemutatása és a cselekmény érdemi része.

A Fantasztikus 4-es: Első lépések világépítésből jelest érdemel, mivel általánosságban kiválóan adja vissza a képregények hangulatát, a 60-as évek és a retro-futurisztikus stílus kombinációja pedig nagyon jól áll a produkciónak. A korabeli utópia, bármennyire is álomszerű és idealisztikus, a maga módján mégis hihető hátteret biztosít a nagyszabású történetnek és a főszereplőknek, akik esszenciájukat tekintve maguk is az idealista szuperhősök kategóriájába sorolhatók.

A hasonló figurák autentikus eljátszásához elengedhetetlen, hogy megszemélyesítőik rendelkezzenek a megfelelő kvalitásokkal, ám ebben az esetben a kiválasztott színészek tökéletesen illenek a karaktereikhez. Ezáltal még inkább érvényesül a filmre jellemző humánus és családközpontú hangvétel, mely néhány nagyívű és mélyebb gondolat mellett igazi érzelmeket is képes kiváltani a nézőkből, sőt egy-két megható pillanat is akad.

De a színészi teljesítmény magas foka még a Julia Garner által mozgásrögzítéses számítógépes technika segítségével alakított Ezüst Utazó esetében is tetten érhető, mely karakter lényegét talán minden eddiginél jobban sikerült megragadni mozgógépes formában. Galactus pedig szintén a képregényekhez méltó, nagy formátumú ellenség, egy igazi fenyegetést jelentő szupergonosz, aki komoly kihívás elé állítja hőseinket, és nem csupán a harc terén.

Az alkotóknak remekül sikerült eltalálniuk a Fantasztikus Négyesre jellemző csipkelődős humort is, annak ellenére, hogy azért korántsem röpködnek folyton a poénok és aranyköpések. Könnyedebb pillanatok természetesen ezúttal is bőven előfordulnak, de nem annyira harsány és hivalkodó módon – a szokásos Marvel-féle humorizálás, ami nem ritkán idétlenkedésbe csap át, ezúttal háttérbe szorult, és nagyobb szerep jutott a történetmesélésnek és a jellemábrázolásnak.

Azonban miközben egy alapvetően karakterorientált moziról beszélhetünk, akció is akad bőven, ami ráadásul igencsak nagyszabásúra és látványosra sikeredett, és még a helyenként meglehetősen sok CGI sem különösebben zavaró. Természetesen akadnak nyilvánvaló blődségek és néhány szokásos közhely is, ettől a filmtől viszont nyilván nem várjuk el a relativitáselméletnek a Csillagok között szintjéhez hasonló valósághűségét, és alapvetően kevés olyan dolgot láthatunk, ami ne férne bele egy képregény-adaptációba.

A régimódi fényképezés úgyszintén hozzájárul ahhoz, hogy a produkció a klasszikus képregényfilmeket idézi. Ha ehhez hozzávesszük a letisztult, optimista hangvételt, akkor felettébb valószínű, hogy a nézők többsége határozottan pozitív érzésekkel fog távozni a moziból. (Milyen jó lett volna, ha az új Superman is hasonló szellemben készül – ez persze szigorúan csak a saját véleményem, tudom, hogy sokaknak így is bejött a film.)

A Fantasztikus 4-es: Első lépések nem egy tipikus Marvel mozi, de talán azt is mondhatnánk, hogy az egyik legkevésbé MCU-s produkció azóta, amióta Kevin Feige vezényletével szinte futószalagon gyártják őket a Disney égisze alatt. Véleményem szerint nem túlzás kijelenteni, hogy az egyik legjobb Marvel film, ami eddig készült, és reméljük, hasonló lesz a folytatás is a jövőre érkező Bosszúállók: Ítéletnapban.