47-es ciklus - Újjászületve.

2014. június 13.
41.8731
Advertisement
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
5t3v3nk3 profilja, adatai
5t3v3nk3
A papírhattyú lassan formálódik kérges ujjaim között. Jobb kezem mutatóujjának teteje érzéketlen, rajta egy fényes sáv. A lövés helye. Lassan egy éve vagyok itt.



47-es ciklus - Újjászületve. - 1. kép



A vonat és barátom , a nevére sem emlékszek tisztán , talán Kevin a feledés homályába burkolózik. Egy valamiben biztos vagyok. A testem és szellemem is átalakult. A túlsúlynak annyi, szálkás izmok dagadoznak karjaimon, hasam sakktáblaszerű csuklyás izmomra egy sas is vígan felülhetne, mellizmaim domborúak, kemények. Szakállam borosta, rohamkéssel nem praktikus borotválkozni.
Az elmúlt egy év az francia idegenlégióban átformált. A régi életem csak homályos emlék.


Emlékszem, amikor idehoztak egy éve, rettegtem. Azt hittem, hogy szervkereskedők áldozata lettem, vagy rabszolga lesz belőlem, de nem. A 3 fős csapat, a két férfi és egy nő ledobott egy tiszt elé, mint egy zsákot.
-C'est la recrue? - kérdezte keményen a magas férfi. Körülöttünk sivatag, agyamban tompán elkezdett mozogni valami. Az Idegen Légió.
-Il est. -mondta az ősz férfi.
- Il ne sera pas le prendre. Il pourrait mourir!
...
A lényeg hogy otthagytak a légióban. Elkülönítve tartottak, alig kaptam enni. Egy hónap alatt csaknem a végkimerültségig éheztettek, majd elkezdték belém diktálni az ételt és elkezdődött az edzés. Futottam ájulásig. Aztán már addig ameddig mondták. A félelem és valamiféle eszelős hazajutási vágy tartott életben.

3 hónap alatt lefogytam, megerősödtem. A konyhán dolgoztam, a többi légiós átnézett rajtam. Nem volt senki, akivel beszélhettem volna. A tisztektől szereztem egy szótárat. Mivel az edzésen kívül mást nem tudtam csinálni, megtanultam franciául. Aztán mikor egyszer a késharc edzésen én lettem a legjobb, elhatároztam, hogy megszökök. Először megpróbáltam lecsengetni. Aki nem bírja, a kiképzést az odamegy a tábor széli kolomphoz és megszólaltatja.

Ilyenkor senki nem tehet negatív megjegyzést, hisz az illető belátta határait. Ebéd után odaballagtam a kolomphoz s megragadtam a kötelet. Lövés dördült a kezemre pedig mintha forró ólmot öntöttek volna. A karom lehanyatlott, kezem csurom vér, benne a kötél, az is véres. Ütést éreztem a térdhajlatomban lerogytam. A kiképzőtiszt az arcomba hajolt.
- MAGA nem kolompolhat! - üvöltötte az arcomba franciául.
- Bekaphatni...- morogtam tört franciául, erre vállon vert a kezében tartott fabottal. Leborultam a földre, kezemben a kötél, alattam vértócsa gyűlt.
- Vigyék, el lássák el, ma és holnap nem kap fejadagot! ? Ez volt a lényege a tiszt hosszas üvöltözésének.

A kezem hibátlan maradt, de heges a kötelet rám bízták mementóként, mindenütt magamnál kellet tartanom, ha nem volt nálam kegyetlenül megverettek a többiekkel. Egyre kevésbé érdekelt. Konok voltam. Hazajutok!

A tervezett szökés előtt egy nappal levél jött. Nemzetközi elfogató parancs van rám érvényben egy magyar család brutális meggyilkolása miatt.

A nyilvánvalóan hamis vádak lesújtottak. Nem mehetek haza. Nem tudom bizonyítani, hogy nem én voltam. Esélyem sincs. Onnantól kezdve csak a papírhajtogatás és a fegyverismeret, harcászati kiképzés érdekelt. Valami eltört bennem, de ez meg is erősített.

Történt egyszer az egy év vége felé hogy a kiképzőnk megint késharcot hirdetett. Mindenkit legyőztem, aztán Ő is elém lépett.

Egyik karját és combját eltörtem. Nem dühből, csak fájdalmat akartam neki okozni, hadd érezze. Ekkor éreztem ezt a tömény agressziót magamban először. Úgy összehajlítgattam, hogy 20 percig tartott mire szállítható állapotba hozták.

Engem megkorbácsoltak. Ekkor mondtam először, hogy inkább öljenek meg. Hozzám vágtak egy pisztolyt és otthagytak. Nem tudtam megtenni.

Másnap reggel mindenki barátságosabb volt. Egy afrikai srác odajött és a vállamra vert. Onnantól kezdtek Origaminak szólítani, egy japán légiós növendék adta nekem a nevet.

Lassan beilleszkedtem, elfogadtam a sorsomat, sőt, megdöbbenve vettem észre, hogy bizonyos kíváncsisággal nézek a jövőbe.


A hattyú készen van. Ez pontosan a 222.

Kintről motorzúgás, ajtócsapkodás. A nevemet üvöltik.
Engedelmesen kilépek a szobából, végig a folyosón. Ahogy kilépek az ajtón, látom a terepjárót. Mellette a vörös hajú csaj, az ősz férfi és még másik két ismeretlen, no meg a kiképzőtisztem. Ő kicsit ferdén áll.
- Jöjjön ide, szarházi! - Üvölt rám a tiszt. Odaballagok. Fehér pólóm mocsoktól pecsétes, nadrágom-csizmám poros.
Ahogy melléjük érek és tisztelgésbe vágom magam, a vörös hajú fiatal nő odalép és szemérem bármi jele nélkül a mellkasomra fekteti a tenyerét.
- Kapitány, azt hiszem, készen van...- csiripeli izgatott, kéjes hangon. Angolul.
- Ruby! - rivall rá az ősz hajú.
A lány hátralép, de tekntete az arcomon.
- Látja ezredes, túlélte. - morran megint az idősebb férfi.
- Ez a mocskos vadállat megnyomorított. Vigyék innen még ma! ? mondja a kiképzőtiszt gyűlölettel izzó hangon, szemében félelem, ahogy rám néz.
- Stephan. - összerezzenek, ahogy a nevemet hallom ? pakoljon össze, öt perce van, vakkantja az ősz férfi.
- Segítek neki?- mondja angolul Ruby és megindulna, de az öreg egy fejmozdulattal megállítja.

Visszakocogok a szobámba, végre elmegyek ebből a tetűfészekből. Az egyik, legkopottabb hattyút zsebre vágom, majd pár ingóságomat: a szótárat, plusz a kulacsom, amit magamnak csináltam egy fa törzséből egy túlélőgyakorlat alatt, összekapkodom és elindulok kifelé.
Megfordul a fejemben a szökés gondolata. Lassítok. Szavak szállnak felém:
- Stev, ne is gondoljon szökésre! ? hallom az ősz pali hangját közben az egyik ismeretlen férfi látványosan kibiztosít egy Desert Eagle pisztolyt, amit a jobb kezében tart.


47-es ciklus - Újjászületve. - 2. kép



Nem most kéne meghalni, ha eddig elhúztam, mondom magamban, majd odabaktattam a kocsihoz, Intettek, hogy üljek be, majd ők is beszálltak. Ruby előttem ült, de folyamatosan forgolódott, mint valami óvodás, engem bámult.

- Ez Caravaggio. Ez meg Cohen. - bökött rá a két ismeretlenre az Ősz hajú férfi. Cohen rám vigyorgott és megszólalt: - Üdv a csapatban... Origami.

A terepjáró az úton zötykölődve húzott a sivatag határán látszódó, alkonyba burkolózó városka fényei felé. Végigmértem őket. Caravaggio a kormányt markolva hátranézett és biccentett.
-Örvendek. -morogtam franciául.


47-es ciklus - Újjászületve. - 3. kép



A java még csak most jön... :D
4 hozzászólás

[Tiltott felhasználó!]

10 éve, 7 hónapja és 19 napja

[Tiltott felhasználó!]

marco

10 éve, 7 hónapja és 19 napja

Hmmm az első rész után azt hittem én is hogy emberrablás. A légió lett volna az utolsó ami eszembe jut! mosolygó smiley

Bevetésre indul Origami? kacsintó smiley

válasz erre

Vendég

10 éve, 7 hónapja és 19 napja

Várjuk várjuk! kacsintó smiley

válasz erre

wegh

10 éve, 7 hónapja és 20 napja

Reméltem is, hogy a java még csak most jön mosolygó smiley Jó lett.

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja