A Disney láthatóan mindent elkövet, hogy tartsa a lépést a korral, ami újfent tetten érhető mind a megvalósítás, mind pedig a sztori, a narratíva és a mondanivaló vonatkozásában. A film népszerűsítése érdekében a stúdió még Shakirát is leszerződtette, aki a produkció számára írt saját dalt is előad – persze állati formában, lévén az emberi tulajdonságokkal (is) felruházott szereplők kivétel nélkül valamely jól ismert állatfajba tartoznak. Nyuszi, róka, oroszlán, birka, lajhár, és még hosszan sorolhatnánk… Apropó lajhár: aki látta már a lajháros előzetest, az biztos kíváncsian várta a filmet, és előre ki merem jelenteni, hogy jó eséllyel nem is fog csalódni a végeredményt látva.

A történet főhőse a különc nyuszilány, Judy Hopps, aki szülei kérésének és fajtája szokásainak ellentmondva nem a mezőgazdaságban, répák között képzeli el az életét, hanem arra hajt, hogy rendőr lehessen. Álma valóra váltása érdekében meg is tesz minden tőle telhetőt, és élete addigi legszebb napján a legendás nagyvárosba, Zootropolisba utazik, hogy csatlakozzon a helyi rendőrség kötelékéhez.

A számtalan különböző fajú, méretű és habitusú állatfaj által lakott metropoliszban azonban hamarosan rájön, hogy nem minden fenékig tejföl – nem elég, hogy főnöke, Bogo bölény kutyába – azazhogy nyusziba – sem veszi, még egy ravaszdi róka, Nick Wilde is behúzza a csőbe. Egy rejtélyes eltűnésekkel kapcsolatos bűnügyben folytatott nyomozás során mégis kénytelenek együtt dolgozni, és az ősi ellenségek között lassan barátság kezd kialakulni. Mindez már távolról sem mondható el viszont a városban lakó többi növényevő és ragadozó viszonyáról, ami a tovább folytatódó szokatlan esetek miatt kezd teljesen elmérgesedni…
A filmben bemutatott állati világváros természetével kapcsolatban árulkodó jel az eredeti cím (Zootopia), ami egy félreérthetetlen utalás az ottani állatközösségben fennálló, utópisztikus és idillikus állapotokra: Zootropolisban ugyanis jog szerint minden állat egyenlő, a régi ösztönökön felülkerekedve ragadozók és növényevők békésen élnek egymás mellett. A nyuszi protagonista szemein keresztül először mi magunk is naivan szemléljük ezt a látszólag tökéletes világot, mely külsőségeiben éppen olyan csili-vili benyomást kelt, mint egy modern paradicsom.

Judy utazását követve azonban fokozatosan megtudjuk, hogy mindez csak a felszín, mivel Zootropolisban is vannak előítéletek és bűnözők – sőt még maffiózók is -, és a látszólagos egyenlőség álarca mögött még mindig komoly feszültségek húzódnak. A mindenféle népséget és szokást, félelmet és haragot magába zsúfoló metropolisz valójában félreérthetetlen metaforája a mai emberi társadalomnak, a film üzenete pedig egyértelműen a rasszizmus elítélését célozza.
Habár a Zootropolis kezdetben a szokásos Disney-s és animációs klisékre épít, azokat ügyesen és dinamikusan használja üdítően bájos humorral és szemkápráztató vizualitással megcukrozva. A vidám, pörgős és élvezetes kezdés után azonban fokozatosan eltolódik a hangvétel, és nyilvánvalóvá válik a stúdió abbéli szándéka, hogy egy komplex és komplett családi mozival vonzzák be a nagyközönséget.

A Disney tehát ezúttal is olyan animációs produkciót igyekezett tető alá hozni, mely ártalmatlan humora és bájos karakterei révén élvezhető a gyerekek számára, ugyanakkor komoly mondanivalóval szolgál a felnőtteknek is. Noha az alkotók összességében elérik eme céljukat, a kellő egyensúlyt sajnos nem sikerült megtalálni – míg a Zootropolis első fele rengeteg könnyed szituációt, jópofa poént és kikacsintást tartalmaz, addig a későbbiek során sokkal inkább előtérbe kerülnek a bonyolódó nyomozás körülményei és a drámai vonal.
A játékidő múlásával egyre komolyabbá váló narratívája, illetve néhány, picit erőszakos és potenciálisan ijesztő mozzanata miatt a Zootropolis még szülői felügyelet mellett sem való a 6 évesnél fiatalabb korosztálynak, de ahhoz, hogy valaki igazán megértse a lényeget és még a sztorit is élvezni tudja, inkább a 10-12 évnél idősebb gyerekek már érettebb, összetettebb gondolkodására van szükség. Habár a helyzet egyáltalán nem vészes, a Disney kicsit a két szék között a földre ült a tanmese jelleg erőltetésével a mindvégig felhőtlen és laza kikapcsolódást ígérő, azt legfeljebb néhány röpke magvasabb gondolattal megszakító történet helyett.

Emiatt a 6-12 éves korosztály számára egy idő után unalomba fulladhat és érdektelenné válhat a produkció – mindazonáltal nincs kétségem afelől, hogy ezen körülmény őket és a szülőket sem fogja eltéríteni a film első megtekintésétől. Azt mindenesetre el kell ismerni, hogy az állatfigurák nagyon aranyosak és szerethetők, a változatos, látványos és színes helyszínekkel tarkított városkép pedig rendkívül tetszetős, képes pillanatok alatt beszippantani és elvarázsolni a nézőket. Hogy aztán végig fenn tudja-e tartani az érdeklődésüket, az már más kérdés…